Nálunk a Karácsony...tele van hagyománnyal. Sokat gondolkodtam rajta, miért is. Azt hiszem a válasz az, hogy mivel nekem sem a szüleim, sem a nagyszüleim nem élnek már, egy kicsit a családi hagyományok foggal-körömmel való ragaszkodásával varázsolom Őket hozzánk.
Először is Szenteste mindig a nagymamám ütött-kopott kötényét viselem az ünneplő fölött, abban tálalok, sütök, főzök. ( Irtó randa, de szeretem...akié volt
)
Nálunk senki , aki már
felnőtt nem vesz ajándékot a másiknak. Ezt akkor beszéltük meg, amikor Balázs megszületett. Több okból. Szerintem ez az ünnep nem a vásárlásról szól, amit rengetegen túlzásba visznek ( fel nem foghatom, hogy van , aki még kölcsönt is felvesz emiatt), gyűlölök vásárolni, és rosszul leszek a plázáktól Karácsony előtt. Nem szerettem volna, ha Balázs azt látja, hogy rengeteg pénz elköltése után sem vagyunk elégedettek...és , na, mindegy!
Az ajándék, amit egymásnak adunk az időnk, amit együtt töltünk az ünnepek alatt, egy nagggyon jó üveg bor, amit az ebédkészítő kap-együtt fogyasztásra, és az idő és a nyugalom, amit a gyerekeinknek adunk Szenteste és még két nap- felhőtlenül.
Csak a magunk készített ajándék engedélyezett (tuuudom, ez most nagy divat, de nálunk már akkor is így volt, amikor nem volt divatban). Most nem kell irtó ronda batikolt tarisznyára gondolni, és arra sem, ez így biztosan olcsó. Nem, nem! A magunk készített, ha valóban igényes drága mulatság...és szabad percekben, éjszakánként és advent minden vasárnapján készül.
Megendgedett még a szívből jövös ajándék ( egy régi vágyott fénykép, családi videók CD-n...stb, ami nem pénzzel mérhető)
Advent első vasárnapján hagyományosan együtt elkészítjük az adventi koszorút (úgy, ahogy otthon mindig-a hagyományos lila színben..ez kicsit uncsi, itt szoktam változtatni), majd advent minden vasárnapján meggyújtjuk a gyertyát ebédnél, Balázs mindig számolja hányadiknál tartunk.
Adventi délutánokon készítjük az ajándékot együtt, mindenki segít, teljes családi Zrt készíti.
Például csináltunk már mézeskalács házikót ( azóta is megvan sok barátunknak és családtagunknak): én sütöttem a mézest, Balázs segített szaggatni, Apa forró karamellel összeragasztotta. (Csak ezt lehetett hallani:AÚÚ! -utána elláttuk a sebeket
)
De nem sorolom, minden évben más az ajándék...idén porcelánt festünk mindenkinek.
A
gyerekek viszont szinte mindent megkapnak, amit a levélben kérnek az angyaloktól, hisz ez az Ő ünnepük. Így a fa alja roskadásig tele van, és egész este megy a játék.
A beiglit, zserbót mindig megsütöm a család többi tagjának is, a Feketeerdő vagy Indiáner torta is a Szenteste megszokott édessége.
Halászlé, rántott hal és majonézes krumpli mindig van...kis zóna adag, a többi finomságot is én főzöm.
Kérdezhetitek, és nem szakadok bele?
De, kicsit elfáradok, de megéri. Amit lehet, már előre elkészítem, lefagyasztom( például a torta lapjait), már novemberben bevásárolok sok dolgot...szóval átgondolom, és így nem nehéz.
24.-én együtt díszitjük a fát délelőtt, Balázs sokat segít...és utána egész délután várja, mikor csengetnek már az angyalok ( akik én vagyok...a nagyi régi üveg csengőjével)
Két dolog van még, ami nekem hozzátartozik a Karácsonyhoz:
1. A piac meglátogatása 23.-án, általában 3 db narancsot veszek, mert a többit már megvettem, de a szagok, a nyüzsgés, a viaszgyertya árusok...ez mind hozzátartozik.
2. Szenteste mindig megyek egy kört, sétálok egyet mielőtt megérkeznek a vendégek és csöngetnek az angyalok. Ezek a percek, amikor a klassz téli hidegben egyedül lehetek, és beszippanthatom a máshonnan kiáradó jó kis illatokat...
Hogy idén hogy lesz, két kisgyerekkel? Lehet, némileg változik majd...tény, hogy a mi ajándékunk, amire nem is számítottunk, és mindennél drágább a szívünknek már ott lesz a fa alatt...ott kúszik, mászik.
Lehetne még más vágyam ezek után?
Köszönöm, hogy végig olvastátok a soraimat, így láthatjátok" nem babra megy" az ünneplés nálam!