Sziasztok!
Sheila!
Köszönöm szépen.
A Marcell név természetesen különlegesen szép számomra. Szívből ajánlom nektek is éppen ezért.
Mindig azt mondogattuk, hogy jó erős pasi lesz, egy kis harci Marci. Hihi! És tényleg így lett!
Lány nevekből meg szerencsére tényleg rengeteg jobbnál-jobb létezik. Már-már annyi klassz van belőlük, hogy alig lehet éppen ezért választani, nem könnyű eldönten hogyi melyik legyen végül a nyertes.
Oh, semmi baj, köszönöm az együttérzést.
Itt szerenék én is mindenkitől előre is elnézést kérni azoktól, akinek esetleg még nem fejeztem ki az őszinte együttérzésem az elvesztett babák miatt és akiknek egyelőre talán még nem gratuláltam tiszta szívemből a már megszületett bébihez, vagy a jelenlegi várandóssághoz, esetleg a folyamatban lévő baba projekthez.
Egyelőre még nem teljesen látom át, mert minden nap rengeteget írtok (aminek persze kimondottan örülök
) de gondolom idővel képben leszek én is.
Most még ott tartok, hogy jegyzetelgetek, kinek mit is szeretnék majd válaszolni, különben teljesen elfelejteném. Hihi!
Bár itthon is ez van. Jázminra adom Márk nadrágját és fordítva, az oviban tegnap ott felejtettem a dzsekimet (telefonnal, kulcsokkal) a radiátoron, Dávidra Jázmin zokniját húzom reggel az induláskor, rendszeresen vissza kell menjek a földszintről a 6. emeletre, mert valamit elfelejtek magammal vinni, stb.
Sheila, még neked szeretnék egy újabb történetet írni. Nem csak Márk Marcell bizonyította hogy a szülés/születés fantasztikusan csodálatos és nagyszerű, felejthetetlen élmény is tud lenni, hanem Dávid is.
2000-ben a 41. héten miután éjjel távozott a nyákdugó, reggel bementem a kórházba. Két ujjnyira nyitva volt a méhszáj, bent tartottak.
Egész nap semmi nem történt, fájások sem voltak, stb.
Éjjel 23:45-kor kimentünk beszélgetni a folyosóra egy Kismamival, majd 5 perc múlva nagyon erős fájást éreztem, így arra gondoltam inkább visszamegyek a szobába pihenni.
Amint lefeküdtem, elfolyt a magzatvíz. Gyorsan szóltam a nővérnek, aki azonnal felvitt a szülőszobára, megvizsgáltak, kérték hogy menjek át a szülőágyra. Amint lefeküdtem, Dávid rögtön megszületett.
Remélem mostmár eloszlattam minden esetleges fennmaradó félelmedet. Minden a lehető legnagyobb rendben lesz, hidd el!
Márk Marcellnél én is aggódtam a köldökzsinór miatt és az egész várandósság alatt lefekvés előtt elmondtam neki hogy úgy jöjjön majd világra hogy félredobja azt az útjából és mindenképpen kikerüli amint jön kifelé, kértem hogy nagyon ügyes legyen.
Amikor éjjel mentünk a kórházba, akkor is erre kértem és lám-lám milyen ügyesen teljesítette a kérésem.
Még plusz ajándékot is kaptam tőle, amiért egyedül nekem akart megszületni, akkor amikor éppen senki nem volt bent a szobában.
Mintha direkt így tervezte volna...
Szóval szerintem Te is majd beszéld meg a babával időben azt hogy mit hogyan kell majd csinálnia.
Nagyon kis ügyesek ám!
Paga!
Őszintén átérzem a baba elvesztésének fájdalmát. Sajnos minden várandósság, szülés kimenetel azért 1-2 %-ban teljességgel kiszámíthatatlan és a természet néha nem tudja a dolgát. Mi hába teszünk meg mindent a siker érdekében.
Persze azért mégsem hiába, mert legalább egy-egy tragédia kapcsán nem lesz egy életen át lelkiismeret furdalásunk, hogy biztos azért nem sikerült mert valamit nem tettünk meg...
Szerintem a nagy számok törvénye nagyon jellemző. Ha valaki csak egy babát hoz világra, nyilván kevesebb az esélye arra hogy valami baj történjen. De minél többször próbálkozik, annál nagyobb a lehetőség hogy esetleg valami nem alakul szerencsésen.
Pl. ha valaki 10 alkalommal csinál valami hajmeresztő, extrém mutatványt, lehet nem lesz semmi gond, de amikor már az 50.-nél tart, lehet hogy kitöri a nyakát. Hihi! Szóval érted amit mondani akartam?
Én nem igazán hiszem hogy ezek égi jelek az esetedben.
Szerintem az emberek akkor kezdenek el ilyesmiket mondani, amikor már nincs kézzel fogható, racionális magyarázatuk egy-egy furcsa dologra.
Persze nem azt mondom hogy nem hiszek az ilyesmiben, nagyon is, hiszen velem is számtalan megmagyarázhatatlan dolog történt, amire már-már csak ezoterikus választ tudok adni.
Azt gondolom a kettő együtt jó, mindig az arany középútban hiszek leginkább. Racionalitás és ezotéria így együtt is nagyon jól megfér egymással, nem kell dönteni, választani a kettő között.
Azt olvastam hogy az Aloe Vera (gyógyszertárban kapható) nagyon jó hatással bír...
Szóval csak semmi belemagyarázás. Türelem!!! Tudom nagyon nehéz, de hidd el sikerlülni fog előbb vagy utóbb, ahogy eddig is. Csak ki kell várnod. A természet jobban tudja szerintem mikor alkalmas.
Én ha mondjuk 2 év alatt nem jönne össze a mostani projekt, akkor elmennék segítséget kérni, de sokáig nem csinálnám azt hogy orvostól-orvosig járok, stb.
Egy idő után biztosan megelégelném és rábíznám a természetre, tegye a dolgát amikor kell és ahogy.
Mostanság rengeteg hír van a különféle médiákban arról, hogy akár 50 éves fitt hölgyek is világrahoznak egészséges babákat.
Nem vagy elkésve, van időd.
És az a megállapítás, mely szerint kevesebb az esélye az idősebb nőknek, szerintem egyáltalán nem helyénvaló. Ugyanis lehet hogy a petefészek már nem úgy működik, mint 20 évesen, de ez nem biztos hogy rosszat jelen. Talán nekem is azért érett meg egy alkalommal két petesejtem és lettek az ikrek!!!
:) Mert egyszer egy sem érik meg, másszor meg egyszerre kettő is. Szóval össze-vissza működik, de ez nem baj. Lesz 1-2 elvesztegetett, hiábavaló hónap, amikor nem lesz eredménye a szeretkezésnek.
De azért annyi legalább igen, hogy jól érzitek magatokat közben. Hihi!
Nagyon drukkolok neked, jó lenne ha sokunknak egyszerre sikerülne a projekt!
:):):):):):)
Regina!
Köszönöm szépen az üdvözlést, aranyos vagy!
Nektek is szívből drukkolok és tudom hogy tutira sikerülni fog hamarosan!
Engem is érdekel az ezotéri, a kineziológia, az induizmus, stb.
HAJRÁ az új tanulmányokhoz! Ügyes vagy nagyon!
Bea!
Nekem Dominika születése volt nem túl jó élmény. Programozott szülés volt, burokrepesztés 9-kor és születés pedig 14 órakor. Bár ugye 1.-re ez is szép eredmény. De valahogy nagyon szenvedtem végig...
Az összes utána születendő gyerkőcöm viszont pillanatok alatt megszületett. Gondolom már máshogy álltam az egész várandóssághoz, szüléshez. Sokkal optimistábban, gyakorlottabban, tapasztaltabban, felkészültebben. Lelkileg teljesen rájuk hangolódtam, megbeszéltem velük már a pocakban is hogy mit és hogyan szeretnék. És talán persze szerencsém is volt.
Köszi a dícséretet, aranyos vagy.
Igazad van, a gyerekek adják a legtöbb plusz energiát és vidámságot az életben! Ez egészen biztos.
Mondjuk én sosem érettem azokat akik azt hangoztatják, hogy milyen nehéz több gyerekkel az élet.
50 évvel ezelőtt sem volt könnyű, mégis születek az asszonyok 5-10 bébit. Pedig nem volt semmilyen állami támogatás (pl. GYES, Családipótlék, egyebek) és nem volt Whirlpool mosógép, mikró, Libero, Avent, nem volt mindenkinek autója, stb.
És gondolom a család gyarapodása nem csak annak volt köszönhető, hogy nem volt forgalomban pl. a Miréna méhen belüli hormonális fogamzásgátló. Akkor is volt óvszer, egyéb más módszerek...
Nyanya!
Köszönöm szépen.
Simán bírom, a plusz energiát pontosan a gyerekeimnek köszönhetem. Szerintem egy nagy családot leginkább úgy lehet jól működtetni, ha mindig pörög az ember, energikus, jó kedvű, vidám és optimista, pozitív gondolkodású.
Ha nem lennének ennyien, talán én is lassúbb lennék.
Bóknak veszem, hogy szerinted jó sokat írtam. Hihi! Dehát Fanny utasítására teszem.
Hiszen Ő mondta hogy itt csak így lehet nálatok.
Húúúúúúú, voltunk a Vasúti Parkban 2004-ben. Felmásztam az egyik vonatra és amikor lejöttem, akkor láttam hogy a vadonatúj napsárga pólóm tiszta olaj. Brrr... Ki sem jött belőle természetesen.
De egyébként nagyon klassz hely, jó nagyot sétáltunk. Megyünk majd még biztosan arrafelé, a kicsikkel még nem is voltunk ott.
Mi az Óceánárok utcában lakunk, a Káosztásmegyer I. lakótelepen.
Melcsi!
Köszönöm szépen.
Nagyon gyors jobbulást neked!
Sajnálom ami a babátokkal történt.
Sajnos azt hiszem ez végig kíséri az életünket. Ha alkalomadtán esetleg látunk egy olyan filmet, vagy hallunk, látunk valahol ilyesmit, egészen biztosan újra átéljük a saját tragédiánkat.
Legfeljebb ahogy múlik az idő, egyre kevesebb ideig tart az ezt követő rossz érzés, esetleg majd csak 1-2 perc lesz és máris tudunk mosolyogni újra és nem is foglalkozunk a dologgal a következő alakalomig.
Ezzel szerintem az égvilágon semmi gond nincs. Az lenne baj, ha nem így lenne.
Ez csak azt jelenti, hogy érző emberek vagyunk. És ez jóóóóóóóóó!
A lényeg, hogy ne az emlékezés töltse ki a mindennapjainkat, előre nézzünk és az új feladatainkkal foglalkozzunk.
Legnehezebb talán azoknak az asszonyoknak lehet, akiknek a tragédia előtt nem volt gyerekük.
Úgy sokkal könnyebb, ha (másért nem is) legalább a többiek miatt kénytelen az ember rövid időn belül összeszedni magát.
Persze nyilván sokunk önmagáért is megteszi.
Szívből GRATULÁLOK spontán babához! Ez fantasztikus!!!!
:):):)
Akkor ezek szerint múltkor sem lett volna feltétlen szükséges hogy résztvegyetek a lombik programon?
Hihetetlen!
Szupeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeer!
Vadvirág