2006.11.10 08:14
Szerző: tamaranna
Sziasztok!
Gyerekek, azt hittem magamrol, hogy erős vagyok. Nem is gondoltam, hogy egyáltalán nem. Nyílván elnyomtam magamban egy csomó érzést, de egyáltalán nem tudatosan. Azt hiszem szakemberhez kell forduljak.
Tegnap jöttem először dolgozni, mert én insem után mindig otthon maradok 2 hetet. Szerdán volt a vérvétel, negatív eredménnyel. De mivel tudtam előre már bejelentkeztem a reflexológushoz (most benne bizom, majd írok róla) nem is éreztem magam kiborulva.
Aztán jöttem dolgozni, és mi történt. A kolleganőm, akinek végigkísértem a terhességét, én insemeztem ő meg pocakosodott, és dohányzott, amitől én rosszul vagyok, voltam, és már akkor tele voltam vele kapcsolatban visszás érzésekkel, és mikor legutóbb találkoztam épp vigyorogva mesélte, hogy egyik este úgy bebaszott, hogy nem bírta másnap felemelni a gyereket, a nagyobb gyerekét kérte meg, hogy etesse meg, mert persze nem szoptat... Szóval ez a kolleganőm bent volt a gyerekével (6 hónapos) Én igyekeztem kerülni, de elkezdett kérdezgetni, hogy mi van velem. És ezt még nem mondtam nektek, de valószínüleg semmi sincs rendben velem, mert ha megnyomom a mellem akkor szivárog a tejem. Szóval egyáltalán nem lehet rendben semmi. És ott az a gyerek, akit nem szoptat az anyja, az én mellem meg fáj és feszül, ahogy hallom sírni, és csak kérdezget a lombikról, ami szerinte semmiség, persze, mert a közelében sincs, neki az a lombik csak egy szó. Én meg tőmondatokban válaszolok, majd odalépett hozzám, egy kollegám, aki tudja, hogy én viszolygok ettől a beszélgetéstől, mert sokat beszélgettünk, rámnéz, hogy mizu... Én meg mint abban a pillanatban elkezdtem bőgni. Kifordultam az irodába, be a sajátomba, és csak bőgtem, és megszakításokkal egész nap bőgtem, ahogy megláttam ezt a csajt vagy a baba hangját meghallottam, és bőgtem még hazafele a héven is. És most is sűrün rámjön, de most uralom a még a helyzetet.
Ne haragudjatok, de azt muszály volt kiírnom magamból, mert ki értené meg, ha nem az aki ugyanebben a cipőben jár. Nagyon mély ponton vagyok.
Lombik.
Ilona és Jucmuc. Ti érdeklődtetek. Nekem most egy hónapot ki kell hagynom, hogy viszonylag kiürüljenek a hormonok, majd a rákövetkező hónapban labor. Aztán fogamzásgátlót kell szedni, de nem egész egy hónapig. A ciklus közepén van egy ultrahang, ami alapján megmondják, hogy mikor hagyd abba a fogamzásgátlót, és mikor kezd el szúrni a suprefaktot (ez férfihormon csökkentő, ne kérdezzétek, hogy mért adják, de annak is adják, akinek nem magas) majd puregont, de sokat... napi 200 NE-t peteérést ugyenúgy repivel csinálnak és az insem napján van a punkció. Altatásban leszívják a petéket Jön a petricsésze, és lehet telefonálni, hogy mikor kell jönni transzferre (visszatétel) Állítólag a 10-15 érett pete az ideális, de 20 fölöttid is lehet. Ettől, és a műtéttől is erősen fájdalmas a dolog. A barátnőm már végigment rajta ő fel sem tudott egyenesedni, és be akarták fektetni. De reméljük nem vagyunk egyformák. (a gyógyszerköltség 94 E -re jött ki)
Egyébként hajrá lombik! Én egyre jobban félek tőle. De amitől még jobban az az, hogy az sem sikerül.
Az orvosom egyébként azt mondta, hogy 6 insem utáni insemet el lehet sikálni a tb-nél, de az insem sikeressége sokkal kissebb a lombiknál, így ő azt javasolja. Jucmuc ennek tükrében nem biztos, hogy érdemes insemmel próbálkozni, ha kevés a sperma. A barátnőmnél és nálunk is. Minden insem azzal kezdődik, hogy a doki köli, hogy a férjének super a spermaképe. Én azt szoktam neki mondani, hogy tudom, csak a sivatagba szórja a magot (merthogy nekem van hormonproblémám) de a barátnőmnél nem találtak semmit, és mégsis az 5. insem előtt állnak. Szóval az insem nem biztos. Én kezdem azt hinni, hogy alig van több esélye, mint a sima próbálkozásnak. Persze én most sikertelen vagyok, így elkeseredett is. Jó látni azért, hogy van pozitív eredmény ezért köszi, köszi, hogy írtok, mert az ember, ha nem lát pozitív visszacsatolást borzalmasan hitevesztett tud lenni.
ÉS KI NE HAGYJAM, MERT NAGYON FONTOS, ORSI, TIZA EZER GRATULÁCIÓMAT KÜLDÖM!!!!
Befejezem, így is sok lett Puszi Tamara
Zöldi: Remélem te leszel a következő! Meddig csigázol még minket? Mikor tesztelsz már?