Szia Mindenkinek!
Lányok,kedves Társalkodók!Hogy mennyire irigyellek benneteket a mai tali miatt.Már bánom,hogy a VK. Európa Klubja beli baba-mama klub helyett nem Titeket választottalak.Nagyon szívesen megismerkedtem volna Veletek személyesen is.
A mai délelőttöm kudarc volt a klubban.Mára igértem,hogy megtartok egy mondókázós,éneklős,csörgő-börgő szerű foglalkozást ráhangolódásként a meghívott előadó előtt.Hiába!Nem mindig vezet jóra az ember lelkesedése,és az,hogy a saját igényeiből,elvárásaiból indul ki.Imádok együtt játszani csöppömmel,ami nem azt jelenti,hogy majomszeretettel csüngök rajta,de a naponkénti közös,mozgásos játékkal kísért éneklés és mondókázás nem maradhat el.Szerintem minden anyában és leendő anyában benne lakozik a késztetés a ritmikus együttmozgásra.Ez "kódolt".Jusson eszünkbe,hogy a nyugtalankodó kicsiket először ringatással,sétáltatással igyekszünk lecsendesíteni.
Szerencsés vagyok:főiskolai éveim alatt nagyon sok ringatót,lovagoltatót,stb. megtanultam,nem is beszélve a családi "örökségekről",mindemellett szüntelen gyűjtök-jegyzetelek-"kölcsönkérek".Nem megszállottként,inkább kedvtelésből,hogy aztán a gyermekversek kincsestárát adjam át gyermekeimnek.
Gondoltam,jó szívvel fogadják majd az érdeklődő anyukák.Sajnos,csalódtam.Nemhogy arra nem tudtam rávenni az anyukákat,hogy leüljenek a szőnyegre,de arra sem,hogy a széken ülve ölükbe vegyék picinyeiket.Lelkesedve,igaz örömet érezve javasoltam a közös éneklést legalább,de úgy vették,mintha egy műsort hallgatnának.Persze így unalmasnak bizonyultam;még a "Csiga-biga gyere ki" dalocskát se énekelték velem.A gondosan összeállított,logikus,meseszerű történetre felépített "műsor" (
) a feléig se jutott el.Zenepedagógiai csőd...Az érdektelenségre,vagy nem is tudom mire zavart,kényszeredett mosollyal próbáltam válaszolni.Leforrázva kullogtam el,méltóságom utolsó darabkáit húzva magam után.Bezzeg Éva, a gitáros lány elégtételt vehetett rajtam az előző alkalommal történtekért (kértem,hogy egészítse ki a gitárjátékát...).Neki legalább jó emlék marad ez a klubfoglalkozás.Szó,mi szó,remekül gitározik,és éppoly lelkes,mint én...Azt hiszem,soha többet nem megyek ebbe a klubba.
(Ha olvasol,ne haragudj rám kedves kismami,akivel jólesően beszélgettünk.Biztos találkozunk majd máshol.
)
Tudom,hogy közhellyel élve:"ami nem öl meg erőssé tesz",de minek oda eljárni,ahol kudarc ért,és kellemetlenül éreztük magunkat.
A Mandalás talit kellett volna választanom.Kár,hogy kötött az ígéretem (bár úgy tűnt nem sokan emlékeztek a szervezők közül a felkérésre).Pedig amikor ma reggel felébredtem,boszorkányos megérzés sugallta,hogy valami nem sikerül majd tökéletesen...