Sziasztok!
Kedves Kismamák,
Educi, Mágnes, One, és bocs, ha valakit kihagytam volna!
Nagyon örülünk ám nektek!!! Emlékszem, amikor én is pocakos voltam, sokkal jobban sorstársamnak éreztem a többi várandóst, mint a kisgyermekes anyukákat. Első gyereknél az ember nem igazán hiszi el, hogy nemsoká ő is kisgyerekes anyuka lesz. De aztán a szüléssel sitty-sutty erre az „oldalra” kerül, és akkor nagyon hasznos az itteni lányok segítsége. Én is így voltam ezzel, és most nem igazán értem miért ilyen ellenséges velünk Félixanyul. Dehát ő tudja. Mindenesetre, ha kérdésetek van, írjatok, ha tudunk, nagyon szívesen segítünk! És azt hiszem, mindannyiunk nevében írhatom, hogy szívesen látunk Titeket a találkozóinkon (ahogy már valaki írta is). Úgy sokkal könnyebb megjegyezni a neveket.
Mágnes!
Nekem nagyon sok jósló fájásom volt, két és fél héttel a szülés előtt kezdődtek, és sokszor hittem, hogy indulunk szülni. Nagyon ideges voltam a végére, mert rendesen fájt, és mindig beleéltem magam, hogy szülünk, aztán mégsem. De ne aggódj, amikor már nem jósló, akkor az eléggé fáj --- tehát, ha nem tudsz elaludni, nem múlik el meleg zuhanyzás hatására, akkor az már az igazi lehet. Szerintem is érdemes szülésznőt fogadni – sajnos nekem is császár lett, igaz, négyujjnyi méhszájig végigvajúdtam, és utána vágták fel a hasam.. – na de nem erre akarok itt kitérni, hanem jó, ha van egy szövetségesed a klinikán. Eta engem mindennap meglátogatott, és a szoptatásnál is többet segített, mint bárki. Mondhatni, más egyáltalán nem segített. (Negyedik nap felém néztek, hogy „na szoptat?”, mondom, igen, „ebből a mellből?” Szóval marha kedvesek. (Egyébként, teljesen normális melleim vannak.
) Ja, és én biztos, hogy nem megyek ötágyasba, minden követ meg fogok mozgatni, hogy ne kelljen. Én nagyot szívtam a szobatársaimmal.
Sára,
köszi, hogy hiányolsz, jól esik! Minden rendben velünk, anyukám volt itt egy hosszú hétvégére, sokat pihentem, és csak olvasó üzemmódban működtem. Nem semmi, amit írsz a francia rendszerről – azért ez szívtelenség, hogy el kell apasztania a tejét az ismerősödnek. Ezek szerint azt sem tudja megoldani, hogy fejje bent.
Szerintem az igazság középen van, mint annyi más esetben is. Az lenne a jó, ha az anyukák választhatnának, hogy mikor, hány órában akarnak visszamenni. Nekem már azért kicsit hiányzik a munka.
Gabek, te visszamész valamikor? Én olyan szívesen vállalnék legalább valami itthoni munkát.
Tami! Sajnos, én sem ismerek ilyen távmunka lehetőséget --- az embernek az az érzése, hogy nálunk csak a fogalom létezik, nem maga a távmunka.
Prücsök,
ne is mondd! Nekem is olyan lelkiismeret-furdalásom szokott lenni, ha nem foglalkozom aznap a gyermekkel. Egyébként így is úgy érzem, hogy keveset foglalkozom vele (hozzátok képest). Mondjuk, ha harmadik gyerek lenne, talán ennyire se jutna idő. (Timi, Te hogy csinálod???) De bevallom, most egy pár hete nagy élmény nekem, hogy meg tudok csinálni itthon ezt-azt (semmi költői, csak vasalás, főzés). Előtte ez elképzelhetetlen volt, részben a hasfájás, részben a nem alvás miatt. Egyébként én is zuhantam le babakoromban az ágyról.
Toreau,
teljesen felcsigáztál a hozzátápi ügyben feldobott kérdéseiddel. Légyszi, válaszolj is rájuk!!! Érdekel, mert jövő héten nekünk is indul a hozzátápizás (új magyar szó). Plusz egy kérdés: lehet sózni nekik a kaját? Kizártnak tartom, hogy a krumplit magában, só nélkül élvezni fogja... Persze, nem sóznám agyon, csak egy picit. Jaaa, Máté is tud ilyen vad lenni, főleg, ha hétvégén anyukám elkényeztetni, és egész nap körülötte forog a világ. Aztán hétfőn kevés neki az anyája, aki ráadásul nem énekel/mesél/bábozik neki egész nap.
Olvastam valami okosat (annak tűnt legalábbis): a gyermek egy idő után azt fogja enni, amit megszokott. Ha soha nem adsz neki bébiételt, lehet, hogy nem fogja elfogadni, amikor utazáskor pl. az lenne a mentőötlet. Ezért a könyv azt javasolja, hogy vegyünk egy pár bébiételt, és azokat a kajákat, ami nehézséget okozna elkészíteni (pl. én utálni fogok borsót passzírozni, ezt már előre érzem
) azokat bébiételből adjuk, egyébként meg főzzünk neki. Így az üvegesből is van, mait szeretni fog. Van ezzel tapasztalat, többiek?
Gabek,
ez a láda alma nem is rossz ötlet! Végül ízlett Berregőnek a gesztenye?
Huncut Móni!
Átalvás nálunk sincs – de azt hittem, mi vagyunk az egyetlen kivétel. Anyukám már azzal idegesít, hogy azért nem alszik, mert kevés a tejem, és ezért éjjel is ennie kell. Most egyik éjjel bedühödtem, és hagytam sírni (nem is sírt, csak panaszkodott), és tök hamar, pár perc alatt visszaaludt. Legközelebb reggel fél hatkor ébredt. Szóval azt hiszem, nálunk az van, hogy rászokott, milyen jó is kicsit szopizni éjjel – és ehhez tartja magát. Kíváncsi lennék, hogy
Jutka hogyan hagyta abba Dorka szoptatását! Én most megpróbálom éjjel nem megszoptatni, hátha leszokik erről. (Persze, ma éjjel ez nem sikerült, de legalább nem egykor kelt, csak háromkor. Már az is haladás.)
Nem lehet, hogy nálatok az izolációs válság van éppen? Állítólag 6 hó után valamikor elkezdi felfedezni, hogy anya nincs mindig vele, és elkezd félni az idegenektől. Lehet, hogy ez csapódik le éjjel?
Na, most aztán ezzel a maratoni hsz-szel pótoltam, még többet is, mint amennyit nem voltam!
Megyek is, mert sok lesz belőlem!
R.