Sziasztok!
Most olvastam vissza egy kicsit és úgy érzem, írnom kell...
Ginuska (és persze minden babáró vágyó topiktársam)!
Nehogy elkeseredj, nem szabad... Én tudom, mit élsz át, mi 3 és fél éve várjuk a trónörököst, és ezalatt mindent -de szó szerint a nőgyógyászat teljes skáláját- végigjártam 3 hiszteroszkópia, laparoszkópiás műtét, 2 vetélés, számos MRI, különféle gyógyszerek, teák, egyebek, 5 inszem, 1 félbehagyott lombik,11 orvos (!!!!) és sorolhatnám ezt részleteiben több oldalon keresztül (a polcomon szülészet-nőgyógyászat egyetemi tankönyv hevert egy-két évig, amíg úgy döntöttem, visszaadom, mert már levizsgázhatnék belőle::::))))))))
DEEEEE a lényeg nem ebben van! NE hátrafelé nézz, hogy már mióta vártok és miken mentetek keresztül, mert abba csak belezakkanni lehet!!!! Minden nap eggyel előrébb visz Téged-Titeket a babához, aki JÖNNI FOG!!!
Szerintem egy kicsit próbálj meg mással, Magaddal foglalkozni pl. torna, barátnőzés, wellness (ez jó ötlet volt, nem tudom, ki írta), fodrász-kozmetika, kényeztetés vagy ami jól esik, a lényeg, hogy valami, amit szeretsz csinálni és teljesen más, mint a babatéma
A legfontosabb: Te nemcsak a baba által leszel különleges ember, hanem már TE MAGAD ÖNMAGAD az vagy, szóval szerintem próbálj meg kicsit másra figyelni, és közben mélyen hinni, meglátod, minden rendbe jön...
(A Gynevac szerintem hasznos, nekem segített, próbáld ki!)
Kandi!
Köszi a táblázat-szerkesztést...
))
Mniki és Mamint!
Én 49 kiló vagyok (168 cm), úgyhogy HURRÁ-HURRÁ atipikus PCOS-ok! (Bár a múlt héten az interneten egy amerikai site-ról leszedett, PCOS-ról szóló előadásban olvastam, hogy létezik az ún. "thin PCOS" fogalma, úgyhogy nem hiszem, hogy atipikusak lennénk)
Zsizsik!
Nekem a drágám vércukorszintmérőt vett még aznap, amikor az autópályán a metformin-szedés kb. 5 napján olyan rosszul lettem, hogy félre kellett álljak a kocsival, és apukám jött értem a kolléganőjétől kölcsönkért vércukorszintmérővel és egy marék kockacukorral (2,3-at mutatott a csodaműszer...) Szóval nagyon sajnállak, ez tényleg borzasztóan ijesztő érzés (nekem konkrétan halálfélelmem volt, amikor a zokogás közepette az autópálya leállósávjában állva az ájulás szélén 130-cal dübörögtek el mellettem az autók...) - vigyázz Magadra, szerintem szőlőcukrot vigyél magaddal mindenhová + egy palack vizet is!!! (Én azóta bent tartom ezeket a kocsiban)
Babancs!
Így "ismeretlen" ismerősként is gratulálok a cuki pocakodhoz! Ez a kép is erőt ad mindenkinek, Ginuska, láttad???? Nézd meg jól!!!! Neked is ilyen lesz hamarosan!!!!
Na csak ennyit akartam, sziasztok lányok