Pellém, írtam neked mélt...
Lányok, komolyan mindjárt hangosan fogok sikítani... Vagy lehet,hogy csak hülye vagyok megint? Döntsétek el!
Most beszéltem egy ismerősünkkel, annyi idős a kisfiuk, mint a Márk, meg van két lányuk is, ők már nagyok. A pasival már régebben is voltak rossz érzéseim, hogy nagyon különbözően gondolkozunk, de most kicsit sok volt. Kérdezte, hogy vagyok? Mondtam, hogy már vágom a centit, és nagyon szeretnék már túl lenni ezen a terhességen és babázni. Mire ő: Ilyet nem szabad mondani, a terhesség úgy van kitalálva, hogy minden napjában van valami szép. Mire én: Szerintem jogom van azt mondani, hogy én nem imádok terhesnek lenni, én babázni szeretek, azt meg tudomásul veszem, hogy az anyaság terhességgel jár, de nem kötelező imádnom ezt az állapotot, főleg nem a végét. Mire ő: Nincs igazam. Én: Erre szoktam mondani, hogy minden pasi hordjon ki és szüljön meg csak egyetlen gyereket és utána dumáljon. Ő: Neki már voltak szülési fájdalmai, úgyhogy tudja, miről beszél, egyébként meg örökbe is lehet fogadni.... Mindezt ilyen kedélyes-csevegősen, de utána gyorsan le is tettem a telefont...
Tényleg lehet, hogy én vagyok hülye, túlnyűgös, stb... De! Azt is utálom, amikor egy férfi nőgyógyász bármire azt mondja nekem, hogy nyugi, nem fog fájni... Vagy, ami még jobb, mit rinyálok, ez nem fájhat! Külön imádom a Lukács doktorban, hogy ő nem ilyen, sőt, minden szisszenésre bocsánatot kér. De bevallom - kövezzetek meg -, én tényleg nem szeretek gyereket várni, utálom az első harmadban a parát, hogy megmarad, nem marad, utána a második harmad még OK, de a harmadikban már a Márkkal is nagyon zavartak a fizikai teljesítőképességem korlátai, meg a félelem a szüléstől, az ismeretlentől, a gyerektől, mindentől. Ez most annyiban változott, hogy a csajszit nagyon várom már, minden nyűgjével együtt, mert az már ismerős lesz, de a fiamat is imádtam, amióta megszületett, csak ott még sokszor zavart a tapasztalatlanságom, a kételyeim, meg persze a sok "jóakaró" okoskodás, hogy mért az ösztöneimre hallgatok, miért nem olvasok inkább Spockot, stb... Ezeket ma már meg se hallom. És nem hiszem, hogy rossz anya lennék, csak mert a terhességet sem rózsaszín felhőként élem meg, hanem sajnos észreveszem a negatívumait is, de ehhez nekem is, és minden kismamának joga van, és pont annyira utálom, ha ezért megkritizálnak, mint amikor azt olvasom, hogy ha nem szoptatsz minden áron legalább 6 hónapig kizárólag, akkor nem vagy jó anya, mert biztos nem próbáltál meg mindent, hiszen szoptatni mindenki tud!!! Ismerős a szitu???
Hú, bocsánat, hogy így kiborultam, biztos belejátszik az is, hogy egyedül vagyok itthon és van időm ilyen hülyeségeken fennakadni (lehet, hogy el kéne mennem a gyerekért inkább?
), meg leírni is van időm, meg két napja nem láttam a páromat és ma is csak éjnek éjjelén fog hazajönni, és már nagyon hiányzik, meg undorító az idő is, meg stb...
Nyugodtan mondjátok ám meg, ha hülye vagyok,nem fogok megsértődni!
Tündi, vagy még???
Gabi, te???
Pussz mindenkinek!