Már olyan régen néztem...
Új privát üzeneted érkezett!
2006.10.28 09:25
Marcia Anyus: küldtem mélt fotótár ügyben. 
Remélem, be tudsz lépni, nekem is csak ritkán sikerül.
(Bár nem is próbálkozom túl gyakran. )
Tölti: Várom a keresztelőrucis képeket.
Kajla: Csak azért kérdeztem, milyen mamuszkátok van, mert néztünk Siesta mamuszt. háááááááááááát, az ára valami borzalmas.
Így maradtunk a jó magasan záródó szandinál.
Remélem, be tudsz lépni, nekem is csak ritkán sikerül.
(Bár nem is próbálkozom túl gyakran.
)
Tölti: Várom a keresztelőrucis képeket.
Kajla: Csak azért kérdeztem, milyen mamuszkátok van, mert néztünk Siesta mamuszt. háááááááááááát, az ára valami borzalmas.
Így maradtunk a jó magasan záródó szandinál.
2006.10.28 09:47
Kelimoni!
Én most téli csizmát néztem Reginek, felvilágosítottak, hogy aminek "tex"-re végződik a neve, az vízálló! Na, találtunk is ilyet 2színben(narancssárga és lilás), potom 14ezer forintért! Nem tudom, mit tegyek, mivel ami mérsékelten vízálló, az 10ezer, de venni kell hozzá valamilyen ápolót, ami szintén ezer körül van. Azzal mindig kenegetni...lehet, hogy jobb a drágább, mert kevesebb a gond vele!
Lányok!
Ti milyen téli cipőt vesztek a gyerekeknek???????
Én most téli csizmát néztem Reginek, felvilágosítottak, hogy aminek "tex"-re végződik a neve, az vízálló! Na, találtunk is ilyet 2színben(narancssárga és lilás), potom 14ezer forintért! Nem tudom, mit tegyek, mivel ami mérsékelten vízálló, az 10ezer, de venni kell hozzá valamilyen ápolót, ami szintén ezer körül van. Azzal mindig kenegetni...lehet, hogy jobb a drágább, mert kevesebb a gond vele!
Lányok!
Ti milyen téli cipőt vesztek a gyerekeknek???????
2006.10.28 11:07
Volt Tex-es végű cipője a nagyfiamnak, mindig beleizzadt a lába ...., szóval nem mind arany, ami fénylik. Igaz, az ő korosztályuk már nem az a váltócipős fajta volt.
Bobinak én most egy magasszárú, tépőzáras, bélelt "Bob"-os cipőt vettem, télen javarészt furikázunk, így a kocsiban lesz rajta, ill. ha kimegyünk sétálni vagy hógolyózni (ha netán esik valamicske hó).
(Deichmannban, olyan 6.000 körül.)
Zóra kiesik, a nagyoknak bakancs (42-es és 37-es méretben:):) )
Mi magunknak sportboltban vettünk Merell bakancsot, évek óta bírja, vettünk tavaly a gyerekeknek is, extra drágán, hát sikerült hamarabbb szétrugniuk, mint kinőni, már pedig ez náluk nagy szó....
Bobinak én most egy magasszárú, tépőzáras, bélelt "Bob"-os cipőt vettem, télen javarészt furikázunk, így a kocsiban lesz rajta, ill. ha kimegyünk sétálni vagy hógolyózni (ha netán esik valamicske hó).
(Deichmannban, olyan 6.000 körül.)
Zóra kiesik, a nagyoknak bakancs (42-es és 37-es méretben
:):) )
Mi magunknak sportboltban vettünk Merell bakancsot, évek óta bírja, vettünk tavaly a gyerekeknek is, extra drágán, hát sikerült hamarabbb szétrugniuk, mint kinőni, már pedig ez náluk nagy szó....
2006.10.28 12:32
Sziasztok!
Tviky! Kérdésedre szívesen válaszolok, nem veszem tolakodásnak! Tényleg írtam már róla, de bármikor szívesen leírom.
Igen, Mati gólyahíres gyerek, a 7 hó különbségnek pedig az a "titka", hogy amikor Mati hazakerült, akkor Dancsi már útban volt, 2 hónapos terhes voltam vele. Nem volt biztos az előzmények ismeretében, (vetélés, méhen kívüli) hogy megmarad-e a baba, ezért nem beszéltünk senkinek róla. Viszont jött az a bizonyos telefon Gabikától! Épp dolgoztam, köpni nyelni nem tudtam, nem is számítottam rá. De valahol belül tudtam az igen választ (mármint Matira az igent), de azt mondtam, felhívom a férjem, és visszaszólok. Ő is igent mondott. Visszahívtam Gabikát és igent mondtam. Tettem, tettük ezt annak ismeretében is, hogy azzal is számoltunk, megmarad a terhesség. Hát megmaradt, hisz a "végeredményt" már láttad képeken! Nem volt könnyű időszak, terhesen, majd két pici gyerekkel, de ezzel számoltunk azért. Úgy vélem, hogy életünkben ez, ezek voltak a lehető legjobb döntések, hisz a fiúk testvérként nőnek fel (nekem nincs) és majdnem úgy mint az ikrek. (Sokan ezt meg is kérdezik, mert Mati most fél fejjel magasabb Dancsinál.)
Történetünk a Gólyamesék c. könyv 29. oldalán. Bocsi, hogy hosszan írtam.
KeliMoni! Tüneményes Gergő!
Kajla! Téli cipők: Mindkét fiúnak bundás bakkancsot vettük az őszi cipőkiállításon. Dancsié cipzáros, tépőzáras, - sajnos Matira nem volt ilyen már méretben, ezért az övé fűzös lett. Meg neki nagyon magas a lábfeje, így nehéz kapni neki. A céget nem tudom, mert soha nem ezt nézem. Apukám-anyukám sokáig dolgozott cipészként, így nagyon sok mindent tanultam tőlük. Igy tudom, mit kell néznem. Ha nagy hó lesz, akkor pedig hótaposó csizma. Ezt még venni kell, mert tavaly rokonoktól kaptunk, csomagban küldték, és csodák csodájára mindkettőnek jó volt.
Férjemnek évek óta bundás túrabakkancs, nekem meg bundás bakkancs, mert ha hó van, ugyse tudok gyalog közlekedni.
Szép hétvégét mindenkinek! Megyünk a héten belinkelt cukrászdába, szemrevételezni, meg elintézni Mati tortáját. Majd beszámolok, milyen, mit ettünk. Kilók ide vagy oda, ilyenkor muszáj!
Tviky! Kérdésedre szívesen válaszolok, nem veszem tolakodásnak!
Tényleg írtam már róla, de bármikor szívesen leírom.
Igen, Mati gólyahíres gyerek, a 7 hó különbségnek pedig az a "titka", hogy amikor Mati hazakerült, akkor Dancsi már útban volt, 2 hónapos terhes voltam vele. Nem volt biztos az előzmények ismeretében, (vetélés, méhen kívüli) hogy megmarad-e a baba, ezért nem beszéltünk senkinek róla. Viszont jött az a bizonyos telefon Gabikától!
Épp dolgoztam, köpni nyelni nem tudtam, nem is számítottam rá. De valahol belül tudtam az igen választ (mármint Matira az igent), de azt mondtam, felhívom a férjem, és visszaszólok. Ő is igent mondott. Visszahívtam Gabikát és igent mondtam. Tettem, tettük ezt annak ismeretében is, hogy azzal is számoltunk, megmarad a terhesség. Hát megmaradt, hisz a "végeredményt" már láttad képeken! Nem volt könnyű időszak, terhesen, majd két pici gyerekkel, de ezzel számoltunk azért. Úgy vélem, hogy életünkben ez, ezek voltak a lehető legjobb döntések, hisz a fiúk testvérként nőnek fel (nekem nincs) és majdnem úgy mint az ikrek. (Sokan ezt meg is kérdezik, mert Mati most fél fejjel magasabb Dancsinál.)
Történetünk a Gólyamesék c. könyv 29. oldalán. Bocsi, hogy hosszan írtam.
KeliMoni! Tüneményes Gergő!
Kajla! Téli cipők: Mindkét fiúnak bundás bakkancsot vettük az őszi cipőkiállításon. Dancsié cipzáros, tépőzáras, - sajnos Matira nem volt ilyen már méretben, ezért az övé fűzös lett. Meg neki nagyon magas a lábfeje, így nehéz kapni neki. A céget nem tudom, mert soha nem ezt nézem. Apukám-anyukám sokáig dolgozott cipészként, így nagyon sok mindent tanultam tőlük. Igy tudom, mit kell néznem. Ha nagy hó lesz, akkor pedig hótaposó csizma. Ezt még venni kell, mert tavaly rokonoktól kaptunk, csomagban küldték, és csodák csodájára mindkettőnek jó volt.
Férjemnek évek óta bundás túrabakkancs, nekem meg bundás bakkancs, mert ha hó van, ugyse tudok gyalog közlekedni.
Szép hétvégét mindenkinek! Megyünk a héten belinkelt cukrászdába, szemrevételezni, meg elintézni Mati tortáját. Majd beszámolok, milyen, mit ettünk. Kilók ide vagy oda, ilyenkor muszáj!
2006.10.28 12:46
Nálunk a családban minden kis és nagygyerek két lábbelivel húzza ki a telet.
Egy bundás bakkancs a hideg, de nem havas és
egy bundás gumicsizma a hideg, havas, főként a latyakos napokra.
A bakkancsot sokkal többet hordják, itt fontos, hogy bőr legyen, jó minőségű és kényelmes.
Gumicsizmából mindig olasz csizmát ( alul gumi, majd orkános rész)veszek, ennek a tetején van fűző, összehúzható, s így a sínadrággal együtt tuti nem megy be a hó és nem ázik át.
Én a hótaposót azért nem szeretem, mert hóban jó, de latyakban átázik.( Legalábbis az általunk egyszer vásárolt!)
A gumicsizma 3-5000 Ft között van, praktikus, mert meleg és tuti nem ázik át.
Hát, ennyi!!
Pussz...most alvásidő lenne, de Apán kivül senki nem alszik.
Pedig 6 órakor keltek fel, így én is, sajna! 
Várakozó lányok, tessék sokat aludni, délután szunyókálni, mert az alvós napjaitok meg vannak számlálva!!!!
Egy bundás bakkancs a hideg, de nem havas és
egy bundás gumicsizma a hideg, havas, főként a latyakos napokra.
A bakkancsot sokkal többet hordják, itt fontos, hogy bőr legyen, jó minőségű és kényelmes.
Gumicsizmából mindig olasz csizmát ( alul gumi, majd orkános rész)veszek, ennek a tetején van fűző, összehúzható, s így a sínadrággal együtt tuti nem megy be a hó és nem ázik át.
Én a hótaposót azért nem szeretem, mert hóban jó, de latyakban átázik.( Legalábbis az általunk egyszer vásárolt!)
A gumicsizma 3-5000 Ft között van, praktikus, mert meleg és tuti nem ázik át.
Hát, ennyi!!
Pussz...most alvásidő lenne, de Apán kivül senki nem alszik.
Pedig 6 órakor keltek fel, így én is, sajna!
Várakozó lányok, tessék sokat aludni, délután szunyókálni, mert az alvós napjaitok meg vannak számlálva!!!!
2006.10.28 16:58
Sziasztok!
Lányok Ggabszi (kék) szavait fogadjátok meg! Dávid baba náthás és az éjszakák a legszörnyűbbek Nappal semmi probléma, de éjszaka folyamatosan sír, mivel nem kap levegőt az orrán keresztül. Hiába szívom és már vettem sóoldatos orrsprét is, de egyenlőre nincs javulás. Lehet, hogy elmegyünk sókamrába, hátha segít. Sókamráról van tapasztalatotok? Voltatok már picivel?
Jiny Dóri baba nagyon ügyes. Jobban van már a kishölgy?
Kajla cipőügyben nem tudok segíteni, még nincs rá szükségünk, bár bundás kiscsizmánk van(remélem nem lesz olyan hideg, hogy szükségünk legyen rá )
Töltike milyen volt a keresztelő?
Szép estétz mindenkinek!
Lányok Ggabszi (kék) szavait fogadjátok meg! Dávid baba náthás és az éjszakák a legszörnyűbbek
Nappal semmi probléma, de éjszaka folyamatosan sír, mivel nem kap levegőt az orrán keresztül. Hiába szívom és már vettem sóoldatos orrsprét is, de egyenlőre nincs javulás. Lehet, hogy elmegyünk sókamrába, hátha segít. Sókamráról van tapasztalatotok? Voltatok már picivel?
Jiny Dóri baba nagyon ügyes. Jobban van már a kishölgy?
Kajla cipőügyben nem tudok segíteni, még nincs rá szükségünk, bár bundás kiscsizmánk van(remélem nem lesz olyan hideg, hogy szükségünk legyen rá
)
Töltike milyen volt a keresztelő?
Szép estétz mindenkinek!
2006.10.28 17:33
Sziasztok
Mi eddigi cipőinket az alábbi gyártónak köszönhetjük.
Elégedett vagyok a cípőkkel, árban is.
http://www.tanodacipo.hu/index3.html
Az Ecseri metrómegállónál, a mc donalds mögött van egy naaaaaagy cipőbolt. Le Scarpe a neve, ha jól emlékszem. Ott szoktunk cipőt venni, mert különböző árfekvésben jó a kínálat és a cípők is tökéletesek. A mostani Gergicipink is onnan van, Maus cipő, téliesített és még 5 ezer Ft sem volt.
Ám télire kellene vmi magasabb szárú, de sejtelmem sincs, milyet.
A tex végűeket menéztem én is, jelenleg narancs színben és citromsárgában láttam. Ronda volt mindkettő.
Mi eddigi cipőinket az alábbi gyártónak köszönhetjük.
Elégedett vagyok a cípőkkel, árban is.
http://www.tanodacipo.hu/index3.html
Az Ecseri metrómegállónál, a mc donalds mögött van egy naaaaaagy cipőbolt. Le Scarpe a neve, ha jól emlékszem. Ott szoktunk cipőt venni, mert különböző árfekvésben jó a kínálat és a cípők is tökéletesek. A mostani Gergicipink is onnan van, Maus cipő, téliesített és még 5 ezer Ft sem volt.
Ám télire kellene vmi magasabb szárú, de sejtelmem sincs, milyet.
A tex végűeket menéztem én is, jelenleg narancs színben és citromsárgában láttam. Ronda volt mindkettő.
2006.10.28 17:34
Sziasztok
Mi eddigi cipőinket az alábbi gyártónak köszönhetjük.
Elégedett vagyok a cípőkkel, árban is.
http://www.tanodacipo.hu/index3.html
Az Ecseri metrómegállónál, a mc donalds mögött van egy naaaaaagy cipőbolt. Le Scarpe a neve, ha jól emlékszem. Ott szoktunk cipőt venni, mert különböző árfekvésben jó a kínálat és a cípők is tökéletesek. A mostani Gergicipink is onnan van, Maus cipő, téliesített és még 5 ezer Ft sem volt.
Ám télire kellene vmi magasabb szárú, de sejtelmem sincs, milyet.
A tex végűeket menéztem én is, jelenleg narancs színben és citromsárgában láttam. Ronda volt mindkettő.
Mi eddigi cipőinket az alábbi gyártónak köszönhetjük.
Elégedett vagyok a cípőkkel, árban is.
http://www.tanodacipo.hu/index3.html
Az Ecseri metrómegállónál, a mc donalds mögött van egy naaaaaagy cipőbolt. Le Scarpe a neve, ha jól emlékszem. Ott szoktunk cipőt venni, mert különböző árfekvésben jó a kínálat és a cípők is tökéletesek. A mostani Gergicipink is onnan van, Maus cipő, téliesített és még 5 ezer Ft sem volt.
Ám télire kellene vmi magasabb szárú, de sejtelmem sincs, milyet.
A tex végűeket menéztem én is, jelenleg narancs színben és citromsárgában láttam. Ronda volt mindkettő.
2006.10.28 22:20
Sziasztok!
Cipő ügyben mi is érdekeltek vagyunk. Ugyebár a lányok kapaszkodva már lépegetnek, próbálom győzködni őket, hogy ráérnek még, ne siessenek ennyire!
Tehát olyan cipőben kell gondolkoznunk ami tartja a bokájukat, viszont a lábuk még annyira apró, még a 18-as is 1 centivel nagyobb, mint a lábuk.
Madri- a nyitott ablak nálunk is bevállt és használtunk mellkasbedörzsölő krémet. A doktornénink írta fel.
Gyógyuljon meg Dávid baba!
Lányok annyira jók a fotók!!!
Kelimoni- mindkét csajszi anyát részesíti előnyben, különösen Janka lett anyafüggő! Újra fáslizom a kezem!
Ma nagyon nyűgös napjuk volt, már rég volt ilyen. Nem tudom, hogy az idő vagy a foguk okozta.
Jankának már 5 foga van és tudja is hogy mire valók, így nagyon édesen rágcsál. Ha eszünk valamit, rögtön ott terem és hangot ad annak, hogy ő is szeretné megkostólni ( nyam, nyam mutatja).
Így a héten a bablevesbe mártott kenyeret is befalta!
Sára óvatosabban közeliti meg az új dolgokat, de remekűl utánozza a tesót!
Ilyen ügyesen eszek!
Én meg ilyen ügyesen csücsülök!
A te cumid biztos finomabb, mint az enyém!
Cipő ügyben mi is érdekeltek vagyunk. Ugyebár a lányok kapaszkodva már lépegetnek, próbálom győzködni őket, hogy ráérnek még, ne siessenek ennyire!
Tehát olyan cipőben kell gondolkoznunk ami tartja a bokájukat, viszont a lábuk még annyira apró, még a 18-as is 1 centivel nagyobb, mint a lábuk.
Madri- a nyitott ablak nálunk is bevállt és használtunk mellkasbedörzsölő krémet. A doktornénink írta fel.
Gyógyuljon meg Dávid baba!
Lányok annyira jók a fotók!!!
Kelimoni- mindkét csajszi anyát részesíti előnyben, különösen Janka lett anyafüggő! Újra fáslizom a kezem!
Ma nagyon nyűgös napjuk volt, már rég volt ilyen. Nem tudom, hogy az idő vagy a foguk okozta.
Jankának már 5 foga van és tudja is hogy mire valók, így nagyon édesen rágcsál. Ha eszünk valamit, rögtön ott terem és hangot ad annak, hogy ő is szeretné megkostólni ( nyam, nyam mutatja).
Így a héten a bablevesbe mártott kenyeret is befalta!
Sára óvatosabban közeliti meg az új dolgokat, de remekűl utánozza a tesót!
Ilyen ügyesen eszek!
Én meg ilyen ügyesen csücsülök!
A te cumid biztos finomabb, mint az enyém!
2006.10.29 08:51
Sziasztok!
Matiba: Nagyon helyesek a fiúk! 
Kelimoni: A kolbászos kép lett a kedvencem! A család akkorát hahotázott a sztorin, és már nagyon várják a mi sztorinkat.
Rkata: Szerintem Csenge van a képen. De tündéri kis törpe az bizti!
Renóca: Ó ez a mosoly! Annyira hasonlítotok ahogy mosolyogtok!
Ildi: Vivi olyan szép kislány, hogy rajzolni se lehetne szebbet! Nagyon jó helyen jártatok, én itt a környékünkön sehol sem láttam ilyen szuper játszóteret vagy játszóházat. 
Kizsó: Zsófi olyan édes, ahogy szereti a babákat!
Jiny: Most már megeszem ezt a nőcit, már négykézlábit gyakorol?
Gilice: A lányok végett kell fáslizni a kezed? 
Nagyon tündériek, és milyeneket tudnak nevetni!
Hildus: Örülök hogy jelentkeztél! Remélem gyorsan meggyógyultok!
Matiba: Nagyon helyesek a fiúk!
Kelimoni: A kolbászos kép lett a kedvencem!
A család akkorát hahotázott a sztorin, és már nagyon várják a mi sztorinkat.
Rkata: Szerintem Csenge van a képen.
De tündéri kis törpe az bizti!
Renóca: Ó ez a mosoly! Annyira hasonlítotok ahogy mosolyogtok!
Ildi: Vivi olyan szép kislány, hogy rajzolni se lehetne szebbet!
Nagyon jó helyen jártatok, én itt a környékünkön sehol sem láttam ilyen szuper játszóteret vagy játszóházat.
Kizsó: Zsófi olyan édes, ahogy szereti a babákat!
Jiny: Most már megeszem ezt a nőcit, már négykézlábit gyakorol?
Gilice:
A lányok végett kell fáslizni a kezed? Nagyon tündériek, és milyeneket tudnak nevetni!
Hildus: Örülök hogy jelentkeztél! Remélem gyorsan meggyógyultok!
2006.10.29 12:33
Sziasztok!
Volt egy jó hosszú hozzászólásom... ami szépen eltűnt.
A lényeg jól vagyunk, már nem folyik az orra Dórinak, vettünk neki elektromos orrszívót (Gabsziék félét) és vagy azt utálja ennyire hogy inkább gyorsan meggyógyult, vagy tényleg ennyire jó.
Gilice! Még mindig eszünk a cumival. És ráadásul jó az aventes üvegre is!
Volt egy jó hosszú hozzászólásom... ami szépen eltűnt.
A lényeg jól vagyunk, már nem folyik az orra Dórinak, vettünk neki elektromos orrszívót (Gabsziék félét) és vagy azt utálja ennyire hogy inkább gyorsan meggyógyult, vagy tényleg ennyire jó.
Gilice! Még mindig eszünk a cumival. És ráadásul jó az aventes üvegre is!
2006.10.29 18:32
Sziasztok!
Olyan jó napunk volt ma, voltunk a miskolci TEGYESZ-ben, örökbefogadós talin! Kéthavonta van, én nagyon szeretem. Teszek is fel képeket, amik ott készültek:
Veronika is feltalálta magát
Obea Grétijével
Legyünk barátnők!
Gréti apukájával - Így kéne minket fogni, ha ikrek lennénk
Vivien: Apa, ennnnnnnyire szeretlek!
És hogy Bálint se maradjon ki
Steiff: És Bia kapott szabadságot?
Hildus: Én is úúúgy várom a fényképeket!
Kelimoni: Hmm, miután leírtam az egeres mondatomat, gondolkoztam rajta, hogy másképp kellett volna fogalmaznom. Egyébként gyerekkoromban voltak rágcsálóim, nagyon szerettem őket -csak a terráriumot kipucolni nem szerettem........
Édes ez a huncut-Gergő-kép!
Rkata: Asszem nem írtad, hogy ügyesen festett Csenge! Fénykép az alkotásról? Olyan jó ilyet hallani, hogy illedelmes, udvarias a gyermeked, nem? Legalábbis, ha az enyémet dicsérik, dagad a májam rendesen
Megnéztem azt a honlapot, ahol a családi napközik fel vannak sorolva. Rákattintottam BAZ megyére, én kis naív Naná, hogy nincs a megyénkben semmi ilyesmi
Ggabszi: Hmm, jó a Balázs és az ősz című sztori
Emike: Tündéri a kisebbik lányod is, és milyen hosszú haja van! Ez azért ritka ennyi idősen, nem?
Jiny: De ügyes Dóri! A nyelvöltős kép is nagyon tuti! Nekem Bálint ölti ki a nyelvét, ha szidom
Madri: Dávidnak jobbulást! Örülök, hogy a mostani éjszaka már jobb volt!
Gilice: Ha a lányaid fényképét látom, mindig olyan jó kedvem lesz! Szerintem őket fel lehetnek iratni "gyógyszerként" is
Ancsúr: Köszönöm a dicséretet Nagyon büszke is vagyok Vivienre (is)!
Olyan jó napunk volt ma, voltunk a miskolci TEGYESZ-ben, örökbefogadós talin! Kéthavonta van, én nagyon szeretem. Teszek is fel képeket, amik ott készültek:
Veronika is feltalálta magát
Obea Grétijével
Legyünk barátnők!
Gréti apukájával - Így kéne minket fogni, ha ikrek lennénk
Vivien: Apa, ennnnnnnyire szeretlek!
És hogy Bálint se maradjon ki
Steiff: És Bia kapott szabadságot?
Hildus: Én is úúúgy várom a fényképeket!
Kelimoni: Hmm, miután leírtam az egeres mondatomat, gondolkoztam rajta, hogy másképp kellett volna fogalmaznom. Egyébként gyerekkoromban voltak rágcsálóim, nagyon szerettem őket -csak a terráriumot kipucolni nem szerettem........
Édes ez a huncut-Gergő-kép!
Rkata: Asszem nem írtad, hogy ügyesen festett Csenge! Fénykép az alkotásról? Olyan jó ilyet hallani, hogy illedelmes, udvarias a gyermeked, nem? Legalábbis, ha az enyémet dicsérik, dagad a májam rendesen
Megnéztem azt a honlapot, ahol a családi napközik fel vannak sorolva. Rákattintottam BAZ megyére, én kis naív
Naná, hogy nincs a megyénkben semmi ilyesmi
Ggabszi: Hmm, jó a Balázs és az ősz című sztori
Emike: Tündéri a kisebbik lányod is, és milyen hosszú haja van! Ez azért ritka ennyi idősen, nem?
Jiny: De ügyes Dóri! A nyelvöltős kép is nagyon tuti!
Nekem Bálint ölti ki a nyelvét, ha szidom
Madri: Dávidnak jobbulást! Örülök, hogy a mostani éjszaka már jobb volt!
Gilice: Ha a lányaid fényképét látom, mindig olyan jó kedvem lesz! Szerintem őket fel lehetnek iratni "gyógyszerként" is
Ancsúr: Köszönöm a dicséretet
Nagyon büszke is vagyok Vivienre (is)!
2006.10.29 19:58
Sziasztok!
Nagyon mozgalmas hétvégénk volt. Otthon voltunk a Szüleimnél ill előtte Egerben is .
Kelimoni! Készítettem képet a keresztelőruciról.
Madri! Nem most volt a keresztelő hanem 19-én lesz. Most csak a szervezkedés folyik
Ildiko! Ez az Apa ennyire szeretlek kép nagyon szuper:-)
Lányok látom téli cipővásárlás a téma! Csütörtökön én is megyek csízmácskát venni Nikinek. Nagy menet lesz mint mindig a cipővásárlás
Teszek fel 2 képet. A nagyszülőknél közelharc volt Papó számológépéért.
Nagyon mozgalmas hétvégénk volt. Otthon voltunk a Szüleimnél ill előtte Egerben is .
Kelimoni! Készítettem képet a keresztelőruciról.
Madri! Nem most volt a keresztelő hanem 19-én lesz. Most csak a szervezkedés folyik
Ildiko! Ez az Apa ennyire szeretlek kép nagyon szuper:-)
Lányok látom téli cipővásárlás a téma! Csütörtökön én is megyek csízmácskát venni Nikinek. Nagy menet lesz mint mindig a cipővásárlás
Teszek fel 2 képet. A nagyszülőknél közelharc volt Papó számológépéért.
2006.10.29 21:34
Én is cipóvásárláson töröm a fejem Melindának. Az oviban kitalálták, hogy kell külön benti overál meg meg hóba latyakba való cipő. Szerintem az is jó lenne az udvarra, amiben a tőlünk 50 méterre lévő oviba elmegy, de nem akarok nagyon okostojás szülő lenni.
Ildi_koAnikónak már két hónapsan nagy haja volt, mikor a csecsemőotthonban megismertük. Már többször voltam vele fodrásznál is, de legutóbb nem hagyta magát, így anyósom nyírta meg.
Ildi_koAnikónak már két hónapsan nagy haja volt, mikor a csecsemőotthonban megismertük. Már többször voltam vele fodrásznál is, de legutóbb nem hagyta magát, így anyósom nyírta meg.
2006.10.30 07:54
Jó reggelt!
Tvera: Köszi
Töltike: Azért olyan jók az ilyen mozgalmas hétvégék, ugye? Gyerekek jól bírták az utazást, a mászkálást?
Tündéri a keresztelő ruci!!! És a gyerekek is A számológép nálunk is nagy kedvenc!
Emike: Nálunk azt mondta az óvónő, hogy azért kérnek még plussz egy "udvari" csizmát és overált, hogy ha az vizes lesz, akkor is tudjon a gyerek miben hazamenni. Mert ha az utcaiban viszik ki, akkor vigyázni kell rá, az pedig akadályozza a gyereket az önfeledt játékban. Én télen inkább két váltás ruhát is be szoktam vinni, hogy ha vizes, havas lesz, akkor is legyen még száraz rucija.
Hát nem semmi Anikó, hogy 17 hónaposan már többször volt hajvágáson
Muszáj volt hoznom néhány képet, a tegnap esti fürdésről
Tvera: Köszi
Töltike: Azért olyan jók az ilyen mozgalmas hétvégék, ugye? Gyerekek jól bírták az utazást, a mászkálást?
Tündéri a keresztelő ruci!!! És a gyerekek is
A számológép nálunk is nagy kedvenc!
Emike: Nálunk azt mondta az óvónő, hogy azért kérnek még plussz egy "udvari" csizmát és overált, hogy ha az vizes lesz, akkor is tudjon a gyerek miben hazamenni. Mert ha az utcaiban viszik ki, akkor vigyázni kell rá, az pedig akadályozza a gyereket az önfeledt játékban. Én télen inkább két váltás ruhát is be szoktam vinni, hogy ha vizes, havas lesz, akkor is legyen még száraz rucija.
Hát nem semmi Anikó, hogy 17 hónaposan már többször volt hajvágáson
Muszáj volt hoznom néhány képet, a tegnap esti fürdésről
Marci fürcsizik 
2006.10.30 10:57
Sziasztok Lányok!
Ez a Gergő-sorozat NAGYON TETSZIK!!
Tudom, hogy disznóság, de legjobban a krokodil könnyes...
Azért mekkorát változik a kis pofijuk egy sima kis hajvágástól, igaz?
Olyan nagyfiús lett Gergi is, meg Boszi Bobija, emlékeztek?
Csuda!
Én is felteszek egy mini-sorozatot, jó? Nem olyan kisfilm ugyan, mint Kelié , de szerintem édes!
(Azért meg előre is bocsi, hogy már megint ilyen "apás képekkel" jövök, de Őket fotózom leszívesebben! Na meg szándékosan sok képet csinálok róluk együtt! Egyszer Zizinek nagyon fontosak lesznek ezek a fotók... )
Anyuuu! Apu mindíg csikiz!!!
Ha még csikizel, majd jól orron billentelek! Hallod Apuci!?
Én szóltam!
Ez a Gergő-sorozat NAGYON TETSZIK!!
Tudom, hogy disznóság, de legjobban a krokodil könnyes...
Azért mekkorát változik a kis pofijuk egy sima kis hajvágástól, igaz?
Olyan nagyfiús lett Gergi is, meg Boszi Bobija, emlékeztek?
Csuda!
Én is felteszek egy mini-sorozatot, jó?
Nem olyan kisfilm ugyan, mint Kelié , de szerintem édes!
(Azért meg előre is bocsi, hogy már megint ilyen "apás képekkel" jövök, de Őket fotózom leszívesebben! Na meg szándékosan sok képet csinálok róluk együtt! Egyszer Zizinek nagyon fontosak lesznek ezek a fotók...
)
Anyuuu! Apu mindíg csikiz!!!
Ha még csikizel, majd jól orron billentelek! Hallod Apuci!?
Én szóltam! 
2006.10.30 11:08
Kelimóni!
Hát ez a képsorozat nagyon tetszett, főleg a végén a boldog mosoly.
Töltike!
Harc a számológépért, nem semmi! Úgy látom Ádi már most érvényesíteni akarja férfiúi erőfölényét! Milyen sikerrel?
Ildi!
Ezek a kék szemek megbabonáztak. Bálint kész nagyfiú lett amióta nem láttam!
Marcianyu!
A fiad is nagyfiú már, persze aki mostmár, nagy és okos bátyj, annak már ki kell nőni a kisbaba korból.
Még mindíg várjuk a történeteteket, bár én ismerem, de olyan jó lenne újra hallani!
Tviki!
Meggyógyultál már? Remélem marad itt gólya télire, hogy elhozza a babátokat!
Már nagyon várom a szerdát végre megint egy kicsit négyesben lehetünk, mert elmegyünk 3 napra Debrecenbe. Apának is jó lesz egy kis pihenő, mert hiába teremtek én itthon neki nyugodt és békés légkört, hét napból hetet dolgozik és már ő is érzi, hogy ennek nem lesz jó vége, remélem ki tud kapcsolni egy kicsit ebből a folyamatos mókuskerékből.
Pénteken már azt mondta az igazgatónőnek, hogy ő apa nélkül nőtt fel nem akarja, hogy a gyerekei is így járjanak. Úgy érzém már rettenetesen elfáradt és igazából legalább két hétre itthontartanám és a felefonját lehúznám a vécébe.
bocs, hogy így kifakadtam, de sajnálom szegényt és már nem tudok neki jobban segíteni.
Hát ez a képsorozat nagyon tetszett, főleg a végén a boldog mosoly.
Töltike!
Harc a számológépért, nem semmi! Úgy látom Ádi már most érvényesíteni akarja férfiúi erőfölényét! Milyen sikerrel?
Ildi!
Ezek a kék szemek megbabonáztak. Bálint kész nagyfiú lett amióta nem láttam!
Marcianyu!
A fiad is nagyfiú már, persze aki mostmár, nagy és okos bátyj, annak már ki kell nőni a kisbaba korból.
Még mindíg várjuk a történeteteket, bár én ismerem, de olyan jó lenne újra hallani!
Tviki!
Meggyógyultál már? Remélem marad itt gólya télire, hogy elhozza a babátokat!
Már nagyon várom a szerdát végre megint egy kicsit négyesben lehetünk, mert elmegyünk 3 napra Debrecenbe. Apának is jó lesz egy kis pihenő, mert hiába teremtek én itthon neki nyugodt és békés légkört, hét napból hetet dolgozik és már ő is érzi, hogy ennek nem lesz jó vége, remélem ki tud kapcsolni egy kicsit ebből a folyamatos mókuskerékből.
Pénteken már azt mondta az igazgatónőnek, hogy ő apa nélkül nőtt fel nem akarja, hogy a gyerekei is így járjanak. Úgy érzém már rettenetesen elfáradt és igazából legalább két hétre itthontartanám és a felefonját lehúznám a vécébe.
bocs, hogy így kifakadtam, de sajnálom szegényt és már nem tudok neki jobban segíteni.
2006.10.30 14:09
Hááát, megszületett a nagy mű... Bocs, hogy kicsit nagyon hosszú lett, akinek nincs ideje ugorja át! Még így is azt érzem rengeteg fontos momentum, gondolat kimaradt belőle, de akkor tényleg velem lenne tele a Babanet..
Mikor megismerkedtünk Péterrel elég hamar kiderült, hogy mind a ketten nagyon szeretjük a gyerekeket és szeretnénk is, ha mielőbb bővülne a család. És persze nem is egy babát szeretnénk, hiszen egy gyerek nem gyerek, ugyebár… Mikor kiderült, hogy a mi utunk az örökbefogadás és a Gólyahír felé vezet már tudtuk, hogy nagy valószínűséggel max. kétgyerekes nagycsalád lehetünk.
Marci születése után is nagyon szilárd volt az elhatározásunk, hogy ide bizony kell még egy kislány, ezért amint az Ő papírjai elrendeződtek, rögtön elkezdtük intézni a kistesóét. Gabival is abban maradtunk, hogy Marci 2-2,5 éves kora körül, a nyár végefelé már nagyon jó lenne, ha itthon lenne Lili. Ezek voltak az előzmények.
Marci április végén ünnepelte a második születésnapját és bár öröm volt vele minden perc, egyre inkább vártuk Lili érkezését. Nem erősségem a türelem és a várakozás, úgyhogy hiába nem az első gyereket vártuk, szörnyű időszakon mentem keresztül és persze miattam az egész család…
A sorsdöntő telefon végül 2006. szeptember 18-án hétfőn érkezett. Délelőtt én hívtam Gabit, hátha tud mondani „valamit”, de sajnos még nem tudott semmit a kislányunkról. Miközben beszéltünk mondta, hogy jön ma egy lány, de még nem tud róla semmit… Sok más egyébről is beszéltünk, nem igazán mertem ebbe a hírbe sem beleélni magam (tartottunk pár "próbariadót"), tettem a dolgom, Marciztam, stb. Kisfiam aludt délután, amikor újra hívott Gabi! Találkozott a lánnyal és most úgy érzi, ott, abban a pocakban van Lili! Azt mondta, mikor találkoztak rögtön én jutottam eszébe. Úgy néz ki, ez a barna hajú, barna szemű, kedves, fiatal lány lesz a mi kicsi lányunk életetadója.
A menetrend: szerdán reggel 7-re menjünk Százhalombattára, felvesszük Gabit, elmegyünk a lányért és utána be a kórházba. Hát, ha azt mondom, hogy baromira izgultam és ideges voltam az nem tükrözi eléggé a lelkiállapotomat… Kedden este Marcit átvittük anyuékhoz, mert csak így tudtuk megoldani, hogy ne kelljen másnap hajnalban kirángatni az ágyából. Én egész este bőgtem, még soha nem aludt máshol, vajon, hogy viseli majd?! Mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy Lili nevét ki sem ejthetik a szájukon, nem akartam, hogy még születése előtt megutálja.
Hajnalban elindultunk Battára, nem volt túl sok alvás éjszaka… A Gólyahír szállása előtt találkoztunk először. Gabi bement a lányért, mi Péterrel egymás kezét szorongatva álltunk a kocsi mellett. Mikor kijöttek a Holdig tudtam volna ugrani örömömben! Egy helyes, szép arcú, kedves, fiatal lány jött Gabival. Hihetetlen mekkora mázlink van már másodszor is! (Marci életetadója is egy végtelenül helyes, szimpatikus nő.)
Péter vezetett, a mázlista(!) volt mivel elfoglalnia magát, én hátul ültem a lány mellett. Ő nagyon szótlan volt, én próbáltam (az idegességtől folyamatos vigyorgásom leplezve) beszélgetést kezdeményezni. Valahogy így nézett ki:
Andi (5 perc gondolkozás után, jól megfontoltan kivágtam az első nagyon frappáns kérdést): Hogy vagy?
Ő: Jól!
Andi (magában): basszus, hogy szedek össze még egy ilyen jó kérdést?? És főleg mennyi idő alatt…
Hát, valahogy így telt az út, próbáltam nem túl feltűnően memorizálni a vonásait, megtudni a lehető legtöbbet róla, a motivációjáról, az érzéseiről.
A vizsgálatokra együtt mentünk be, szuper érzés volt, hogy hallhatom Lili szívdobogását, láthatom a gerincét (mást nem nagyon tudtam kivenni) az ultrahangon! A vizsgálatok után vissza Battára és onnan indulás haza. Persze, miután kitettük a lányt folyamatosan Gabit faggattam, hogy szerinte szimpatikusak vagyunk-e neki, nem gondolja-e meg magát, stb.
Hazafelé olyan 3 óra körül sikerült is reggeliznünk és én egyszuszra bevágtam egy tábla csokit. A csütörtök ügyintézéssel telt, minden papírunk megvolt már másfél hónapja és ez volt a baj, ez a Gyámhivatal egy hónapon belüli adatokat kér. Mentünk egész nap.
Pénteken reggel kellett újra bevinnünk az életetadónkat a kh-ba. Nekem nem túl régi a jogsim és az önbizalmam sem , úgyhogy szerda óta azon stresszeltem, hogy oldom meg. Apa csütörtökön Ausztriába ment egy nagggyyon (!) fontos céges megmozdulásra, amit én dühömben át is kereszteltem seggmeresztő tréningre, de megígérte, hogy hajnalban hazajön és akkor együtt oldjuk meg ezt a számomra nagyon bonyolult feladatot. Elindultam reggel Marcival anyuékhoz mikor hívott Apa, rosszul van és a határ mellett egy bokorban ápolja magát, induljak el, ahogy jobban lesz, jön. Valahogy odaértem Százhalombatta elé egy benzinkúthoz, ott nekiszegeztem a fickónak a kérdést, hogy jutok el Battára. Mondta, hogy az nem lesz nehéz, innen 200 méter. Oké mondom és onnan a Dél Pesti Kh-ba? Na, ehhez térkép kellett. Megbeszéltük, semmit sem értettem, de nagyon elszántnak és bátornak éreztem magam, úgyhogy továbbmentem. Szerintem még senkinek sem sikerült ez a távot ilyen bonyolultan és ennyire hosszú idő alatt teljesíteni, de odaértünk.
Minden rosszban van valami jó, végre ketten voltunk a lánnyal és kénytelenek voltunk beszélgetni. Mármint Ő is velem. Nekem egyre szimpatikusabb lett és egyre jobban féltem, hogy meggondolja magát. Olyan volt, mintha a húgommal lennék, vagy egy barátnőmmel nagyon jókat nevettünk és beszélgettünk is addig, amíg nem került szóba a terhessége. Illetve nem is annyira a terhesség, hanem Lili és az örökbefogadás. Mindenre válaszolt, ha kérdeztem, de magától semmit sem mondott. Annyira fegyelmezetten és kívülállóként kezelte ezt helyzetet, hogy az hihetetlen. Őszintén szólva én nem vagyok egy nagy sírós, de most bőgtem volna, ha Ő partner. Tudom, hogy belül nagyon nehéz lehetett neki és nem felelőtlen, meggondolatlan döntést hozott, a testbeszéde elárulta, de annyira igyekezett erős lenni… Féltem Őt nagyon!
Hétvégén semmi, hétfőn megint mentünk érte, bevittük a kórházba, de akkor már ott is tartották, bármikor jöhet a baba. Délután megint ügyintéztünk, hivatalok, Önkormányzatok, orvos, stb.
Szerdán reggel hívott Gabi, hogy az életetadónk bekerült a szülőszobára, kapott gyorsítót, talán dél körül nem lenne baj, ha tudnék indulni. Péter reggel úgy ment el itthonról, hogy félúton vette észre, az ők kocsijában maradt a gyerekülés, úgyhogy visszafordult. Mondtam Neki a nagy hírt és, hogy készüljön. Hívtam anyut is, hogy viszem Marcit és les-föl rohangáltam az idegességtől… Nem volt rá túl sok időm, Gabi ½ óra múlva hívott újra, MOST induljak. Hívtam Pétert, hogy merre jár, mondta, hogy mindjárt a cégnél, oké mondom, fordulj vissza, szülünk! Én annyira ideges voltam, hogy most nem tudok óriási, misztikus érzésekről beszámolni. Nekem fájt a fejem és hányingerem volt az idegességtől és kész.
Mikor 10.20-ra beértünk a kórházba (az utolsó 500 métert futva…mert Apa rossz irányba fordult…) az életetadónk már a szülőszobán volt. Engem elég soká engedtek be hozzá, pedig mindenkinek aki arra járt elkezdtem hadarni, hogy mindjárt megszületik a kislányom.
Addigi találkozásaink legfelszabadultabb időszaka kezdődött, hihetetlen nagyokat röhögtünk! Mondta a lány, hogy vannak fájásai, de még nem nagyon látszott rajta (annyira erős volt), mondta a szülésznő is, hogy amikor beindul, nem fog ennyire vigyorogni. Én próbáltam hasznossá tenni magam, nem tudom, mennyi sikerrel.. Ha valamit érzett rohantam a szülésznőkhöz, de mindig leállítottak minket, odébb van az még, hogy megszülessen Lili.
11.50-kor szólt, hogy szerinte elment a magzatvíz, akkor begyorsultak a fájások, tényleg nem nevettünk tovább… Újra megnézte a szülésznő, mondta, hogy hamarosan, de még nem… Várjunk! Ez az egy óra hirtelen nagyon nehéz, ugyanakkor csodaszép lett. Nagyon szerettem volna közelebb kerülni az életetadónkhoz, de Ő magas gátakat emelt. Itt viszont ezek az akadályok ledőltek és mi egymást ölelve vajúdtunk. Nem akarom elvenni az érdemeit a többesszámmal, de tényleg így éreztem. Fogta a kezem, én szorítottam az övét, és mikor nagyon erős fájdalma volt átöleltem. Semmi nem létezett, csak mi hárman! Csodálatos volt! És akkor még mindig nem a szülőágyon, hanem a vajúdón volt. 12.30-40 körül (nem tudom pontosan az időt) szólt, hogy szerinte jön a baba, de nem engedett el maga mellől, úgyhogy nem tudtam szólni senkinek, de szerencsére nemsoká arra járt a szülésznő. Mikor mondtam, hogy mi a helyzet legyintettek, odébb van az még, de a vizsgálat a lányt igazolta! Gyorsan átsegítettük a szülőágyra, szaladt az orvos, a szülésznők!
És 12.50-kor megszületett a kislányunk Lili Janka! Mikor elvitték szaladtam volna utána, de nem tudtam mehetek-e, most magára hagyhatom-e az életetadónkat, Ő küldött, hogy menjek. Végre tudtam sírni, mikor megmosdatták Lilit, megmérték, majd végre a kezembe foghattam. Elmondhatatlanul csodálatos érzés volt, nem is találom a megfelelő szavakat arra, amit akkor éreztem… Megmutattam az életetadónknak (így beszéltük meg előzőleg), ő meg is nézte, de nem ért hozzá. Gondolom, neki így volt könnyebb. És akkor a kapuk újra bezárultak, az az összhang, ami megvolt közöttünk a szülés alatt, megint semmivé lett. Lehet, hogy így kellett lennie, hiszen ez a sorsunk, nekem mégis nagyon nehéz volt.
Lilit nagyon hamar elvitték, Apa is csak a folyosón csodálhatta meg a kislányát egy pillanatra. Ebben a kórházban úgy látszik nem szokás a babát a mamával hagyni a szülés utáni megfigyelés időszakára. Persze lementünk hozzá, de már nem adták oda, csak egy ablakon keresztül láthattuk. Az akkor készült képeket aznap elküldtem nektek.
Visszamentün az életetadónkhoz, de a csoda tényleg elszállt, beszélgettünk én faggattam, hogy tényleg minden rendben van-e, fáj-e valamilye, stb, de Ő nagyon távolra került. Próbálom megérteni és elfogadni a döntését, hogy Ő így dolgozza fel azt, ami vele történt, de még nem sikerült. Féltem Őt!
Minden nap bementünk Lilihez, próbáltam elhinni, hogy ez a kis csoda az én kislányom, de igazán örülni csak pénteken - a Gyámhivatal után és vasárnap, mikor hazaértünk - mertem.
Most a kislányom a hálószobában alszik a helyemen, a kisfiam pedig itt mellettem a nappaliban, a kanapén. És köszönöm, jól vagyunk!
Mikor megismerkedtünk Péterrel elég hamar kiderült, hogy mind a ketten nagyon szeretjük a gyerekeket és szeretnénk is, ha mielőbb bővülne a család. És persze nem is egy babát szeretnénk, hiszen egy gyerek nem gyerek, ugyebár… Mikor kiderült, hogy a mi utunk az örökbefogadás és a Gólyahír felé vezet már tudtuk, hogy nagy valószínűséggel max. kétgyerekes nagycsalád lehetünk.
Marci születése után is nagyon szilárd volt az elhatározásunk, hogy ide bizony kell még egy kislány, ezért amint az Ő papírjai elrendeződtek, rögtön elkezdtük intézni a kistesóét. Gabival is abban maradtunk, hogy Marci 2-2,5 éves kora körül, a nyár végefelé már nagyon jó lenne, ha itthon lenne Lili. Ezek voltak az előzmények.
Marci április végén ünnepelte a második születésnapját és bár öröm volt vele minden perc, egyre inkább vártuk Lili érkezését. Nem erősségem a türelem és a várakozás, úgyhogy hiába nem az első gyereket vártuk, szörnyű időszakon mentem keresztül és persze miattam az egész család…
A sorsdöntő telefon végül 2006. szeptember 18-án hétfőn érkezett. Délelőtt én hívtam Gabit, hátha tud mondani „valamit”, de sajnos még nem tudott semmit a kislányunkról. Miközben beszéltünk mondta, hogy jön ma egy lány, de még nem tud róla semmit… Sok más egyébről is beszéltünk, nem igazán mertem ebbe a hírbe sem beleélni magam (tartottunk pár "próbariadót"), tettem a dolgom, Marciztam, stb. Kisfiam aludt délután, amikor újra hívott Gabi! Találkozott a lánnyal és most úgy érzi, ott, abban a pocakban van Lili! Azt mondta, mikor találkoztak rögtön én jutottam eszébe. Úgy néz ki, ez a barna hajú, barna szemű, kedves, fiatal lány lesz a mi kicsi lányunk életetadója.
A menetrend: szerdán reggel 7-re menjünk Százhalombattára, felvesszük Gabit, elmegyünk a lányért és utána be a kórházba. Hát, ha azt mondom, hogy baromira izgultam és ideges voltam az nem tükrözi eléggé a lelkiállapotomat… Kedden este Marcit átvittük anyuékhoz, mert csak így tudtuk megoldani, hogy ne kelljen másnap hajnalban kirángatni az ágyából. Én egész este bőgtem, még soha nem aludt máshol, vajon, hogy viseli majd?! Mindenkinek a lelkére kötöttem, hogy Lili nevét ki sem ejthetik a szájukon, nem akartam, hogy még születése előtt megutálja.
Hajnalban elindultunk Battára, nem volt túl sok alvás éjszaka… A Gólyahír szállása előtt találkoztunk először. Gabi bement a lányért, mi Péterrel egymás kezét szorongatva álltunk a kocsi mellett. Mikor kijöttek a Holdig tudtam volna ugrani örömömben! Egy helyes, szép arcú, kedves, fiatal lány jött Gabival. Hihetetlen mekkora mázlink van már másodszor is! (Marci életetadója is egy végtelenül helyes, szimpatikus nő.)
Péter vezetett, a mázlista(!) volt mivel elfoglalnia magát, én hátul ültem a lány mellett. Ő nagyon szótlan volt, én próbáltam (az idegességtől folyamatos vigyorgásom leplezve) beszélgetést kezdeményezni. Valahogy így nézett ki:
Andi (5 perc gondolkozás után, jól megfontoltan kivágtam az első nagyon frappáns kérdést): Hogy vagy?
Ő: Jól!
Andi (magában): basszus, hogy szedek össze még egy ilyen jó kérdést?? És főleg mennyi idő alatt…
Hát, valahogy így telt az út, próbáltam nem túl feltűnően memorizálni a vonásait, megtudni a lehető legtöbbet róla, a motivációjáról, az érzéseiről.
A vizsgálatokra együtt mentünk be, szuper érzés volt, hogy hallhatom Lili szívdobogását, láthatom a gerincét (mást nem nagyon tudtam kivenni) az ultrahangon! A vizsgálatok után vissza Battára és onnan indulás haza. Persze, miután kitettük a lányt folyamatosan Gabit faggattam, hogy szerinte szimpatikusak vagyunk-e neki, nem gondolja-e meg magát, stb.
Hazafelé olyan 3 óra körül sikerült is reggeliznünk és én egyszuszra bevágtam egy tábla csokit.
A csütörtök ügyintézéssel telt, minden papírunk megvolt már másfél hónapja és ez volt a baj, ez a Gyámhivatal egy hónapon belüli adatokat kér. Mentünk egész nap.
Pénteken reggel kellett újra bevinnünk az életetadónkat a kh-ba. Nekem nem túl régi a jogsim és az önbizalmam sem
, úgyhogy szerda óta azon stresszeltem, hogy oldom meg. Apa csütörtökön Ausztriába ment egy nagggyyon (!) fontos céges megmozdulásra, amit én dühömben át is kereszteltem seggmeresztő tréningre, de megígérte, hogy hajnalban hazajön és akkor együtt oldjuk meg ezt a számomra nagyon bonyolult feladatot. Elindultam reggel Marcival anyuékhoz mikor hívott Apa, rosszul van és a határ mellett egy bokorban ápolja magát, induljak el, ahogy jobban lesz, jön. Valahogy odaértem Százhalombatta elé egy benzinkúthoz, ott nekiszegeztem a fickónak a kérdést, hogy jutok el Battára. Mondta, hogy az nem lesz nehéz, innen 200 méter. Oké mondom és onnan a Dél Pesti Kh-ba? Na, ehhez térkép kellett. Megbeszéltük, semmit sem értettem, de nagyon elszántnak és bátornak éreztem magam, úgyhogy továbbmentem. Szerintem még senkinek sem sikerült ez a távot ilyen bonyolultan és ennyire hosszú idő alatt teljesíteni, de odaértünk.
Minden rosszban van valami jó, végre ketten voltunk a lánnyal és kénytelenek voltunk beszélgetni. Mármint Ő is velem.
Nekem egyre szimpatikusabb lett és egyre jobban féltem, hogy meggondolja magát. Olyan volt, mintha a húgommal lennék, vagy egy barátnőmmel nagyon jókat nevettünk és beszélgettünk is addig, amíg nem került szóba a terhessége. Illetve nem is annyira a terhesség, hanem Lili és az örökbefogadás. Mindenre válaszolt, ha kérdeztem, de magától semmit sem mondott. Annyira fegyelmezetten és kívülállóként kezelte ezt helyzetet, hogy az hihetetlen. Őszintén szólva én nem vagyok egy nagy sírós, de most bőgtem volna, ha Ő partner. Tudom, hogy belül nagyon nehéz lehetett neki és nem felelőtlen, meggondolatlan döntést hozott, a testbeszéde elárulta, de annyira igyekezett erős lenni… Féltem Őt nagyon!
Hétvégén semmi, hétfőn megint mentünk érte, bevittük a kórházba, de akkor már ott is tartották, bármikor jöhet a baba. Délután megint ügyintéztünk, hivatalok, Önkormányzatok, orvos, stb.
Szerdán reggel hívott Gabi, hogy az életetadónk bekerült a szülőszobára, kapott gyorsítót, talán dél körül nem lenne baj, ha tudnék indulni. Péter reggel úgy ment el itthonról, hogy félúton vette észre, az ők kocsijában maradt a gyerekülés, úgyhogy visszafordult. Mondtam Neki a nagy hírt és, hogy készüljön. Hívtam anyut is, hogy viszem Marcit és les-föl rohangáltam az idegességtől… Nem volt rá túl sok időm, Gabi ½ óra múlva hívott újra, MOST induljak. Hívtam Pétert, hogy merre jár, mondta, hogy mindjárt a cégnél, oké mondom, fordulj vissza, szülünk! Én annyira ideges voltam, hogy most nem tudok óriási, misztikus érzésekről beszámolni. Nekem fájt a fejem és hányingerem volt az idegességtől és kész.
Mikor 10.20-ra beértünk a kórházba (az utolsó 500 métert futva…mert Apa rossz irányba fordult…) az életetadónk már a szülőszobán volt. Engem elég soká engedtek be hozzá, pedig mindenkinek aki arra járt elkezdtem hadarni, hogy mindjárt megszületik a kislányom.
Addigi találkozásaink legfelszabadultabb időszaka kezdődött, hihetetlen nagyokat röhögtünk!
Mondta a lány, hogy vannak fájásai, de még nem nagyon látszott rajta (annyira erős volt), mondta a szülésznő is, hogy amikor beindul, nem fog ennyire vigyorogni. Én próbáltam hasznossá tenni magam, nem tudom, mennyi sikerrel.. Ha valamit érzett rohantam a szülésznőkhöz, de mindig leállítottak minket, odébb van az még, hogy megszülessen Lili.
11.50-kor szólt, hogy szerinte elment a magzatvíz, akkor begyorsultak a fájások, tényleg nem nevettünk tovább… Újra megnézte a szülésznő, mondta, hogy hamarosan, de még nem… Várjunk! Ez az egy óra hirtelen nagyon nehéz, ugyanakkor csodaszép lett. Nagyon szerettem volna közelebb kerülni az életetadónkhoz, de Ő magas gátakat emelt. Itt viszont ezek az akadályok ledőltek és mi egymást ölelve vajúdtunk. Nem akarom elvenni az érdemeit a többesszámmal, de tényleg így éreztem. Fogta a kezem, én szorítottam az övét, és mikor nagyon erős fájdalma volt átöleltem. Semmi nem létezett, csak mi hárman! Csodálatos volt! És akkor még mindig nem a szülőágyon, hanem a vajúdón volt. 12.30-40 körül (nem tudom pontosan az időt) szólt, hogy szerinte jön a baba, de nem engedett el maga mellől, úgyhogy nem tudtam szólni senkinek, de szerencsére nemsoká arra járt a szülésznő. Mikor mondtam, hogy mi a helyzet legyintettek, odébb van az még, de a vizsgálat a lányt igazolta! Gyorsan átsegítettük a szülőágyra, szaladt az orvos, a szülésznők!
És 12.50-kor megszületett a kislányunk Lili Janka! Mikor elvitték szaladtam volna utána, de nem tudtam mehetek-e, most magára hagyhatom-e az életetadónkat, Ő küldött, hogy menjek. Végre tudtam sírni, mikor megmosdatták Lilit, megmérték, majd végre a kezembe foghattam. Elmondhatatlanul csodálatos érzés volt, nem is találom a megfelelő szavakat arra, amit akkor éreztem… Megmutattam az életetadónknak (így beszéltük meg előzőleg), ő meg is nézte, de nem ért hozzá. Gondolom, neki így volt könnyebb. És akkor a kapuk újra bezárultak, az az összhang, ami megvolt közöttünk a szülés alatt, megint semmivé lett. Lehet, hogy így kellett lennie, hiszen ez a sorsunk, nekem mégis nagyon nehéz volt.
Lilit nagyon hamar elvitték, Apa is csak a folyosón csodálhatta meg a kislányát egy pillanatra. Ebben a kórházban úgy látszik nem szokás a babát a mamával hagyni a szülés utáni megfigyelés időszakára. Persze lementünk hozzá, de már nem adták oda, csak egy ablakon keresztül láthattuk. Az akkor készült képeket aznap elküldtem nektek.
Visszamentün az életetadónkhoz, de a csoda tényleg elszállt, beszélgettünk én faggattam, hogy tényleg minden rendben van-e, fáj-e valamilye, stb, de Ő nagyon távolra került. Próbálom megérteni és elfogadni a döntését, hogy Ő így dolgozza fel azt, ami vele történt, de még nem sikerült. Féltem Őt!
Minden nap bementünk Lilihez, próbáltam elhinni, hogy ez a kis csoda az én kislányom, de igazán örülni csak pénteken - a Gyámhivatal után és vasárnap, mikor hazaértünk - mertem.
Most a kislányom a hálószobában alszik a helyemen, a kisfiam pedig itt mellettem a nappaliban, a kanapén. És köszönöm, jól vagyunk!
Lili ma 
Marci ma 2006.10.30 17:00
Szolgálati közlemény!
Ha minden igaz, november 6-án (jövő hétfőn) 19.10-kor az mtv 2-es csatornán a Membrán c. műsorban a nyílt örökbefogadásról lesz szó (és mi is benne leszünk ).
Keli: naggyon jó a képregény!!
Amneris: nem győzök csodálkozni, mennyit változott a párod, én sokkal-sokkal oldottabbnak, boldogabbnak (no és fiatalabbnak ) látom, mint az első képeken. És Zitus továbbra is tüneményes!
Ha minden igaz, november 6-án (jövő hétfőn) 19.10-kor az mtv 2-es csatornán a Membrán c. műsorban a nyílt örökbefogadásról lesz szó (és mi is benne leszünk
).
Keli: naggyon jó a képregény!!
Amneris: nem győzök csodálkozni, mennyit változott a párod, én sokkal-sokkal oldottabbnak, boldogabbnak (no és fiatalabbnak
) látom, mint az első képeken. És Zitus továbbra is tüneményes! 
2006.10.30 18:17
Sziasztok!
Marci_Lili_anyu köszönjük, hogy megosztottad velünk történetedet és érzéseidet. Szerintem mindannyiunk érzései köszönnének vissza
Siminéni jó pihenést!
Ggabszi jobbulást a csemetéknek! Szerencsére mi már kifelé lábalunk!
Rkata köszönjük a szolgálati közleményt!
Jiny Dóri baba nagyon ügyes ! Szeretjük azt olvasni, hogy eszik a nagylány 
!
Amneris Apás sorozat nagyon jól sikerült!
Kelimóni Gergő krokodillkönnyei....
Töltike a keresztelőn nagyon csini lesz Ádika ebben a ruciban! Jó szervezkedést! Hányan lesztek?
Szép estét mindenkinek!
Marci_Lili_anyu köszönjük, hogy megosztottad velünk történetedet és érzéseidet. Szerintem mindannyiunk érzései köszönnének vissza
Siminéni jó pihenést!
Ggabszi jobbulást a csemetéknek! Szerencsére mi már kifelé lábalunk!
Rkata köszönjük a szolgálati közleményt!
Jiny Dóri baba nagyon ügyes
! Szeretjük azt olvasni, hogy eszik a nagylány !
Amneris Apás sorozat nagyon jól sikerült!
Kelimóni Gergő krokodillkönnyei....
Töltike a keresztelőn nagyon csini lesz Ádika ebben a ruciban! Jó szervezkedést! Hányan lesztek?
Szép estét mindenkinek!
2006.10.30 18:45
Marci anyu: Jaj, kirázott a hideg..... ( Persze jó értelemben. )
Gyermekeid gyönyörűek.
Amneris: Persze, hogy fontosak lesznek a képek Zitusnak. Együtt nevetnek majd apával a Zitus középiskolai ballagásán, hogy milyen jókat játszottak.
Gabszi: Kirándulós őszi szünetetek lesz? ( Éppen most jön a hideg.
Legalább is én ma nagyon fáztam, Gergőre overált adtam, igaz véknyabbat....
Gyógyerő megy, zavard el azt a fránya orrcsöpögést.
Rkata: Én tuti nézni foglak
Vivi: Az ilyen kedves banyákat imádják ám a gyerekek.
Atan: Hová tűntél? Csak nem babázol ismét?
)
Gyermekeid gyönyörűek.
Amneris: Persze, hogy fontosak lesznek a képek Zitusnak.
Együtt nevetnek majd apával a Zitus középiskolai ballagásán, hogy milyen jókat játszottak.
Gabszi: Kirándulós őszi szünetetek lesz? ( Éppen most jön a hideg.
Legalább is én ma nagyon fáztam, Gergőre overált adtam, igaz véknyabbat....
Gyógyerő megy, zavard el azt a fránya orrcsöpögést.
Rkata: Én tuti nézni foglak
Vivi: Az ilyen kedves banyákat imádják ám a gyerekek.
Atan: Hová tűntél? Csak nem babázol ismét?
2006.10.30 20:35
Sziasztok Lányok!
Drága Keli! Tündér vagy!
Remélem, így lesz - vagy még "ígyebbül" !!
Elvégre mért ne férhetne bele az időnkbe még a diplomázó Lányka-büszke Apa kettős is, nem igaz?
Rkata!
Jól látod: Árpim kicsrélődött!!
Energikus, nem fáj semmije, rendeződött a vérnyomása, és önfeledten el tudja engedni magát!
Mondta is valamelyik nap, hogy "Annyit bohóckodok itt ennek a csajszinak, hogy ha Ő nem is fejlődik tőle, én tuti visszafejlődök gyerek-szintre..."
Szerintem kritikának szánta, de a szememben ez teljesen pozitív észrevétel!
Majd figyelem a TV műsort! Kíváncsi vagyok!
Na pusza!
Drága Keli! Tündér vagy!
Remélem, így lesz - vagy még "ígyebbül" !!
Elvégre mért ne férhetne bele az időnkbe még a diplomázó Lányka-büszke Apa kettős is, nem igaz?
Rkata!
Jól látod: Árpim kicsrélődött!!
Energikus, nem fáj semmije, rendeződött a vérnyomása, és önfeledten el tudja engedni magát!
Mondta is valamelyik nap, hogy "Annyit bohóckodok itt ennek a csajszinak, hogy ha Ő nem is fejlődik tőle, én tuti visszafejlődök gyerek-szintre..."
Szerintem kritikának szánta, de a szememben ez teljesen pozitív észrevétel!
Majd figyelem a TV műsort! Kíváncsi vagyok!
Na pusza!
