Sziasztok!
Lányok! Egy ideje gond van nálunk az altatással. Tudom, van rá külön topic, de azért elmondom, mirõl van szó. Régebben úgy altattam el Romolát, hogy leültem egy (nem túl kényelmes) fotelba, egyik karfájára ráraktam egy kispárnát. Romcsi keresztben feküdt az ölemben, bubója a kispárnán. Cicizett, és közben elaludt. (Ha nem, kapott forralt vizet cumisüvegbõl, és amíg azt iszogatta, belealudt.)
Kb. 3 hete csinált elõször olyat, hogy amikor már majdnem elaludt (sõt, én már azt hittem, alszik is), hirtelen kinyitotta a szemét, hangosan kiáltotta, hogy: DÁ, ellökte magától a cumit-cicit, felült, és hallani sem akart alvásról. Hogy álmos ilyenkor, azt biztos.
Fogalmam nincs, mitõl lehet ez. A legnagyobb gond ezzel az, hogy minél tovább van ébren, annál fáradtabb és minél fáradtabb, annál nehezebben alszik el. Szörnyû ördögi kör, volt már olyan, hogy hajnali fél 3-ig(!) cirkuszoltunk.
Nem egyszer 2 - 2,5 óra kellett az altatáshoz.
Sokszor csak valami figyelem-elterelõ hadmûvelettel lehet elaltatni: pl. másik szobában, vagy ha égve hagyom a villanyt, mintha nem is szeretném, ha elaludna, stb.
Bonyolítja a dolgot az, hogy délután 20-30 percet alszik, ez neki nagyon kevés, rettentõ álmosan ébred, pedig nem éhesen feküdt le. Hogy ez vajon miért lehet?
És a dolog pikantériája az, hogy a délelõtti alvásnál semmi gond nincs!
Kérdeztem a dokinénit, de amit õ ajánlott (hogy kint aludjon) az nem igazán jött be (mert babakocsiban nem tud nagyokat aludni).
Még oldalakat tudnék errõl az egészrõl írni, hogy kb. akkor kezdõdött ez is, amikor a fogzás, és hogy sajnos soha nem volt igazán napirendünk, bármennyire is próbálkoztam kialakítani...
Hát bocsánat, hogy ennyi ideig a nyûgeimmel terheltelek benneteket, de van valakinek valami használható ötlete? Úgy tudom, létezik a gyermekpszichológiának olyan ága, ami kizárólag az alvásproblémákkal foglalkozik, csak nem tudom, hogy lehet ilyen szakembert találni.
Sziasztok: Szomorú Laura, Álmos Romola