Sziasztok!
Tegnap nálunk is meg volt az elsõ pottyanás, Vilike leesett az ágyról
ráadás vele volt az apja csak épp telefonált, de azért közben fogyelhetett volna
Nem tudom, hogy történt, a hátán feküdt, mire leérkezett, addigra hason volt. Azonnal felsírt, aztán hamar megnyugodott, cicin, csak hát fogalmam nem volt miét ütötte meg, így azonnal hívtam az ügyeletet, amit félóra alatt sikerült elérnem
hát örökkévalóságnak tûnt. Ott közölték, még ha nincs is baja azonnal menjünk be a János kórház gyereksebészetére. Irány oda, ügyeletes doki, megvizsgálta, látszólag semmibaj, azért buksiról röntgen, azon se semmi, csak közölte bent kellene maradni megfigyelésen
meg õ nem radiologus az hétfõn lesz
(egy másik gyereknek is mondta, hát nem is tudja megállapítani, hogy törés, radiológus nincs szóval sínbe teszi, marha jó mi). Én közltem, hogy gyerek egyedül nem marad, és velem is csak akkor ha 24 órán át mellette lehetek, szervezzék meg, különben saját felelõsségemre hazaviszem. Doktornõ azt magyarázta, hogy itt mégiscsak szakszemélyzet van és különben is mi van, ha éjjel kezd el hányni, mág ha a röntgen sem mutat semmit, vagy nem ébred fel éjjel és kész a baj, no ijesztgetésbõl jeles. A szobát megszervezték, végül maradtunk. Csecsemõs fõorvos, kicsit túl lihegettnek érezte, az ügyeltes sebész állítását, de elmondta, hogy 1 év alatt még ha nincs is a gyereknek semmi baja minden leesés után agyrázkódottnak számít, így hivatalból bent kell tartaniuk. A szakszemélyzet persze éjjel ránk se nézett, ennyit a nem ébred felrõl, én alig mertem aludni, meg hát a többi síró baba csak behallatszott.
Vilikém viszont nagyon jól érezte magát, járókában aludt, este 11-ig virgonckodott és megtanult hasról hátra forogni tudatosan, onnan gondolom, mert nem a borulós technikával csinálta és háromszor megismételte
Reggel vettek tõle vért
én kimentem mikor épp szurták, csak kicsit sírt utána, bementem hozzá, hát én majd elájultam a vér láttán, õ meg meglátta azt a piros löttyöt és mosolyogva közlte "hö, heö".
Néztek vizeletet, el kellett vinnem hallás vizsgálatra és szemészetre is. Sehol semmi baja nem volt
Két haszna volt a bent töltött idõnek: annyira fûtöttek ott, hogy a takonypócságnak szinte nyoma sincs
meg a szemészet, már amugy is el akartam vinni szemfeneket nézetni (nem mintha baja lenne, csak sajna jó esélye van arra, hogy szembajok valamelyikét örökölje tõlünk). Kiderült, hogy azért van ügyeletes radiologus, csak a gyereksebészeten nincs, no bevittem oda a röntgen felvételeket, õk is megerõsítették, hogy kutya baja, így hazajöhettünk már ma délben (tegnap este 8 körül mentünk be).
Varrás: én még gimiben varrtam a ruháimat, fõleg kötényruhákban jártam, aztán megváltozott a stílusom, meg olcsóbb volt vásárolni, mint anyagot venni plusz bíbelõdni, tavaly azért rám is rámjött így varrtam egy szoknyát.
Aki most akarja kezdeni a varrást, hát ne gyerekruhával kezdje, hanem takaróval, ágynemûvel, terítóvel, esetleg gatyó aljazásal (leginkább vászonnal), szoknyával, stb. Amugy tényleg nem bonyolult dolog. Jaé s régen a Corvinba lehetett szabásmintát csináltatni, az tök jó volt, akkor még gatyát is varrtam magamnak. Most hogy írok róla megint kedvet kapok
Befejezem a regényt, talira megyünk, ha sikerül addig kialudnom magam.
Sziasztok.
Norci