Sziasztok!
Szánom-bánom, hogy szó nélkül tüntem el, de igazán nem volt szándékos. Múlt pénteken délelőtt még jó volt a gépem, azt terveztem, majd délután benézek és elköszönök a "nyaralás" idejére, de összeomlott a gépem. Persze várható volt, mert már többször írtam is, hgy lefagyott rendszeresen. Most még a windows se indult el. Szombaton még dolgoztam, de tesóm csak annyira tudta megjavítani a gépet, hogy működjön, de net meg volt kb 5 percig. Így hát tényleg szó nélkül mentem el. Zsuzskának tudtam csak írni, hogy beszart a gép, és üdülni megyünk.
8 óra óta csak olvasok, jó sokat írtatok. Hosszú leszek én is.
Beu!
Hűű, Te már nagyon a finisben vagy. Ezért is nem akarlak nyaggatni a levéllel, mert biztos sok dolgod lesz, és nem lenne időd válaszolni,(jó kifogás,mi?) de hétfőn összehozok egyet.
Sajnálom a kis dögöket. Nem csak állattól lehet. Nem laknak "olyanok" a közeletekben esetleg, vagy nem járt idegen a házban vagy ilyesmi? Olykor nálunk is előfordul ilyen, mert a szüleimnek van 2 bolhafészkük (2 pumi kutya) és néha tőlük importálnak hozzánk, de szerencsére engem nem szeretnek, még életemben nem csípett meg bolha. Szerintem a forrást kellene kiszűrni, mert biztos nem nálatok "teremnek".
Kamilla!
Esjüvő szervezés...de jó!!!!!!!!! Annak meg még jobban örülök, hogy jól érzed magad a bőrödben!
Olyat nem lehet csinálni, hogy viszitek az összes piát? Mert igaz, hogy ami esküvőnk nem étteremben volt, hanem mi béreltünk egy termet ahová mindent mi vittünk, de a piával úgy volt, hogy a nagyker ahonnan hoztuk, visszavette a lagzi után a bontatan üvegeket. Tehát nem maradt rajtunk a sok szesz.
Ági!
Én is elborzadva olvastam a rendőrautós sztorit! Nem semmi, még a hideg is kirázott! Elvileg ők védenek minket, erre...
Ancsa!
Nem semmi a kiskatonás sztori. Még jó, hogy nem fogtak neki, úgy 4-esben.
Én bementem Apának "segíteni", mikor i voltunk, de az se volt könnyebb, merta nővérek cigizős helyiségébe küldtek be, nagyon romantikus volt.
Emese!
A többiek már leírták, de szerintem is jó ha dokit váltasz, és vesztek vért, mert a rendszeretelen mensinek rendszerint hormonális oka van. És nálunk is azt mondta a doki, hogy alőbb Apa-vizsgálat, csak aztán HSG.
Reni!
Teljesen megértem, hogy most nem foglalkoztok a témával, és jól is teszitek ha most csak egymással törődtök!
Legyetek nagyon boldog ifjú pár!
Angel!
Nem a mennyiség számít, hanem a siker!!! Nagyon drukkolok annak az egy kis túlélőnek is! Biztos nagyon akar már hozzátok menni, és nem ántorította vissza a minusz akárhány fok sem!
Hajrá!!!!!!!!
Rólunk:
A nyaralás egyébként a házassági és együtt járási évfordulóink alkalmából volt.
Október 10-én voltunk 7 éve együtt, és 11-én volt a 3. házassági évfordulónk. Ezt ünnepeltük meg ezzel a kiruccanással. Volt üdülési csekkem, ez decemberben lejár, ezért akartuk erre elhasználni. Csak furán sült el az egész. A szállodában utolsó este közölték, hgy sajnos nem tudják elfogadni fiztőeszközként, fizessünk kp-ban.
Hát a fenét! Az uram kiverte a balhét, hogy nem erről volt szó, meg volt beszélve telefonon is meg az interneten is úgy vannak fent hogy elfogadják, ilyet nem lehet csinálni. Ráadásul utolsó este. Másoknak se fogadták el, erre hivatkoztak. Mi viszont megmondtuk, hogy nem fogunk egy fillér kp-t se adni, mert ha kifizetnénk, nem voltna hazafelé benzinre pénz!!! Ilyen szemétséget! Teljesen arra hasonlít, mikor jó pár éve volt egy (vagy több) étterem Pesten, ahol a számlakor derült ki, hogy 1 millió forint egy leves meg ilyenek.
Így egy nappal hamarabb hazajöttünk, mert ezt a "tényt" az utolsó ott töltött éjszaka előtt közölték, mi meg berágtunk erre és hazajöttünk. Persze mégis a csekkel fizettünk, nem kis vita után. Á, nem is mérgelem magam rajta, de úgy elrontotta a végét...Pedig tényleg jó volt, nagyokat sétéltunk, még egy icipicit hegyet is másztunk, de nagyon nagyon óvatos voltam, úgy mentem mint egy csiga, és az uram is egyfolytában azt leste hogy gyorsul-e a légzésem, mert ha egy kicsit is szaporábban vettem a levegőt (ami ugye hegymenetben előforul
) egyből megállított hogy fújjam ki magam. Nagyon aranyos volt.
Végig az én tempómban sétáltunk, pedig tudom, hogy még a térde is megfájul, ha lassan kell mennie. Imádom.
Babóka nagyon aktív, regeteget rugdos, néha tényleg olyan mintha értené, hogy mit mondok, és rugással reagálna. Őt is imádom.
Meséltem neki Apáról, hogy ő az én férjem és szerelmesek vagyunk egymásba, erre olyat bukfencezett, hogy csak lestem. De mondtam neki, hogy nagyon szeretem őt is, ugyanannyira mint az Apukáját. Mert egy Anyuka szive végtelen. És ha ketté osztják, attól még mindkét fele végetelen marad.
Bocsi, ez tényleg nagyon hoszzú lett...