Sziasztok!
Kedves Zsigu!
Most már valós időben:
BOLDOG SZÜLINAPOT!
Nőlj nagyra, s legyél nagyon boldog!
Panni!
De jó hírek jönnek felőletek!!!!!
Lent a kengyel, s kint az első fogacska!
Csak így tovább!
Logi!
Húha... Nem fáradtál el a rokonoktól? Hogy bírták a gyerekek a nyüzsit?
Várjuk a képeket!
Nóri!
Ezer köszi ezt a homeokúpos ötletet. HA újabb fogfrász közeledeik lehet, hogy bevetjük.
Keresztelőhöz nem tudok hozzászólni, mert nálunk sem volt/lesz.
Felháborító, hogy tényleg kiadnak így gyógyszert. Ezekből a szitukból egy életre berögzül az emberbe, amit elcseszett. Nekem sem jutott volna eszembe, hogy lejárt időközben. Bár számomra a gyógyszertéma mumussá vált, mert egyszer valahol a neten jó pár rémtörténetet olvastam egymás után, hogy az anyucik rutinból adták be a gyószert, nem ellenőrizve a sok egyforma gyógyszeres üveget, hogy mi van ráírva, így súlyos mérgezéseket okozva a piciknek. Ez akkor annyira sokkolt gondolatilag, hogy ha be kell adni valamit Balának, akkor kétszer is megnézem, hogy jó üveget tartok e a kezemben.
Alon!
Örülök, hogy Laura már jobban van, s hogy jó a kedve.
Nem lehet, hogy a készülődő fogaitól lett Ő is taknyos?
A kúpot egyszer próbáltam meg hosszában megfelezni,s a szoba másik felében kötött ki, hangos felkiáltásom közepette, hogy "Hoppá!" Bala akkorát kacagott rajta, hogy majd le esett a pelenkázóról. EGész nap hoppázni kellett neki, s még este is nevetőgörcsöt kapott tőle, amikor Apának megmutattuk, hogy repült el a kúp.
Másnap reggel megint hoppáztam, de addigra lejárt lemez volt, el se mosolyodott rejta.
Zsófi!
Örülök, hogy Samu megnyugodott, s nyugodtak a nappalaitok / éjszakáitok.
Már a múltkor akartam írni! Tök jó, hogy visszamentél tanítani. Hány alkalom/hét? Mit tanítasz? Mekkora lurkókat?
Samu hogy viselt a taávolléted? Kivel volt addig?
Kata!
Bár nem olvasod soraimat már, hiszen már befeküdtetek a holnapi, azaz a mai nagy napra.
Sokat gondolok rád, hogy ha visszatérsz közénk, akkor Ti lesztek Lizával a legfiatalabbak itt. Már nagyon várom a híreket, meg a képeket!
Mircike!
Szép nagyok vagytok!
Arányosan hosszú és súlyos a legényke!
Ha minden igaz, akkor mi holnap megyünk le méreckedni a védőnénihez. Nem tudom mit fog szólni, hogy csak most léptük át a 9 kg-os álomhatárt. Meg kiváncsi vagyok hány centit mérünk hossszra.
Együtt ingázunk éjszakánként a pasiaink ágyai közt.
, bár le kell kopogjam a tegnapi éjszakánk viszonylag nyugodtan telt. Kétszer felsírt, de elég volt, hogy megsimiztem, s hogy ott álltam egy ideig az ágyikója mellett.
Sajátságos átmenetet talált ki Bala az egyszeri alvásra napközben. Felkel 6:30-kor, s követeli a kajcsit (tápszer), amit persze hozzám bújva kell elfogyasztani, s utána bealszik az ölemben, s együtt szunyókálunk 9:15-ig. Majd 13:00-kor az ebéd, meg egy kis játszi után cakkra pontosan 1,5 órát alszik, s az elég is neki egész napra. Hogy lesz ebből 3 órás alvás?
Egy kérdés: Ebédre mit szoktatok enni? Bala a 1/2 tál leves után közli, hogy neki ennyi elég volt. A tartalmasabb második fogást el kell toljam az alvás utánra, de akkor sem mindig kell neki. Ma pl. csak üresen volt hajlandó megenni a kifőtt tésztát, HA raktam rá neki szavtat, akkor köszöni, nem kéri.
***
Bala szerencsére nem folytatta a betegeskedését.
Az az egyszeri lázasodás ezek szerint a fogai miatt voltak, bár ezt a doki tagadta.
Ma viszont tiszta nyügik voltunk. Teljesen mindegy volt, hogy Anya mit akart, annak az ellenkezőjét kellett tenni, illetve mindenen elsírtuk magunkat hisztizve. Ilyenkor leginkább a földhöz vágja magát.
Olyan szinten, hogy lett egy piros folt a homlokunkon, mert a padlószőnyeg keménynek bizonyult. Ilyenkor tanácstalanul nézem a Lelkem, s hagyom, hogy kidühöngje magát. Állítólag ha megpróbálnám leállítani, csak olajat teszek a tűzre vele. Hát nem tudom. Nehéz ez a hiszti korszak.
A mai megoldásom az volt, hogy összepakoltuk magunkat, s kimentünk a Margit szigetre egy nagyot sétálni. Nekem is jól esett, meg Balát is lefárasztottam egy kicsit.
Az az igazság, hogy itt bent a panelban a két szoba kevés neki, hogy lemozogja a fölös enegiáját. A nyáron megszokta a nagy kertet Anyuméknál. Egész nap rohangált fáradhatatlanul, s jó nagyokat aludt a friss levegőn.
Na megyek csucsuzni, mert lassan kelni kell.
Puszi: Timi