Sziasztok!
Bszilvi! Igen, köszi, már teljesen elmúlt minden sérülésem, amit a Nagy Közös Eleséskor szereztem, Lacikán meg egy karcolás se lett (akkor), úgyhogy nem is volt minek meggyógyulni (akkor).
Az életünk azóta is tiszta horror. Lacika hetek óta imád ülni, ha leültettem, szépen egyenes háttal ült, és vidáman eljátszott. Persze ilyenkor mindig mellette maradtam, nehogy valami baj érje. Viszont néhány napja rájött, hogy négykézláb állásból hogyan tud a popsijára leereszkedni, és felülni egyedül. Nagyon büszke és boldog voltam, de azóta már rájöttem a nagy ügyesség árnyoldalaira. Ugyanis idõnként úgy dõl el ültében, mint egy liszteszsák, és akkor aztán jaj annak, ami az útjába kerül.
A péntek volt a csúcs. Délelõtt betettem a kiságyába arra a pár percre, amíg kiteregettem. Felült, eldõlt, iszonyúan beverte a fejét a rácsba. Akkora púp lett rajta, hogy szörnyû. Ebéd utáni alvásból (csak a mi ágyunkban hajlandó rá) sikerült az alatt a 2 perc alatt felébrednie, amíg magamra csuktam a fürdõszoba ajtaját. Még láttam a hálószoba ajtajából, amint leesett.
Újabb nagy üvöltés, már én is bõgtem vele, milyen anya az ilyen, nem tud vigyázni a gyerekére. Nem telt el egy óra, PiciLaci szopizott, nyûgösködött, letettem a nappaliban a hancúrszõnyegére játszani. Felült, közben keresztbe fordítva rágcsálta a cumiját. Újabban ez a mániája, és ha ilyenkor elveszem a nem rendeltetésszerûen használt cumit, és adok helyette valami rágókát, akkor üvölt. Szóval ült, cumi a szájában keresztben, azután eldõlt a szokásos liszteszsák módon, de nem ám hátra, mint a kiságyban, hiszen a háta mögött most nem volt semmi, amibe beverhette volna a fejét! Elõre borult el, és a keresztben rágcsált cumi jól megütötte a száját, ettõl kibukkant az egyik fölsõ metszõfoga, ami már napok óta fehérlett, és elkezdett neki vérezni. Õ meg üvöltött, és a tátott szájában láttam, hogy folyik a vér a szájpadlásán hátrafelé. Meg folyt kifelé is. Teljesen elveszítettem a fejem, bepánikoltam, hogy mindjárt letüdõzi a hátrafelé folyó vért, és megfullad, meg egyáltalán a harmadik baleset éri egy napon, kész, elszakadt a cérna. Felkaptam a földrõl, magamra kaptam a kabátom, és meg se álltam az orvosi rendelõig. Szegény gyerekre még csak egy sapkát se húztam, a TAJ kártyája is csak azért volt nálunk, mert a kabátom zsebében volt a tárcám. Lacika félúton abbahagyta a sírást, mire odértünk (3-4 perc), már a szája se vérzett. Az éppen rendelõ doktornéni nagyon aranyos volt, ki se nevetett, még csak nem is éreztette, hogy hülyének tart. Megnézte, mondta, hogy a foga tört át, az vérzett, elmondta az agyrázkódásra utaló tüneteket, hogy ezekre figyeljek, ha bármelyiket tapasztalom, irány a János kórház. De Lacika akkor már vigyorogva igyekezett megszerezni a doktornõ spatuláját, vagy legalább azt a nyakából lógó izét, amivel a mellkasát hallgatta meg. Azután megpróbált elmászni a vizsgálóról, közben hangosan berregett, szóval mindennek látszott, csak egy rettenetes balesetsorozat romokban heverõ áldozatának nem.
Utóhatása annyi volt a történteknek, hogy aznap éjjel nem volt hajlandó a saját ágyában aludni, és még másnap is csak az éjszaka felét, de mára virradó éjjel már végig egyedül aludt, úgyhogy remélem, hogy a lelki megrázkódtatáson is túlteszi magát lassan.
Lányok, akinek már feláll a babája, hogyan tudtok rá vigyázni??? Lacika ültébõl képes összetörni magát, mi lesz, ha feláll???
BMárti