Sziasztok!
Kájéhez hasonlóan, most én sem írnék mindenkinek, de azért Linának jobbulást kívánok, Monee-nak jó munkát. Viki, a fürdőolajat hétvégén tudom megvenni.
Úgy látom a hangulat fordítottan arányos a napsütéses órák számával.
Csatlakozom, az elmúlt napokban, múlt héten nem egyszer fakadtam sírva én is. Általában valami jelentéktelen apróság váltja ki, aztán jön a világfájdalom fél óráig. Tamar úgy ahogy már alukál néha napközben, de ha felébred nagy a nyűglődés továbbra is, már a száját is csak evésre, sírásra nyitja ki, ha "veszekszik" a Dollussal vagy a macival, csak csukott szájjal morog.
Mégsem ez az én nagy problémám, hanem hogy annyira hülye vagyok időnként, nehezen tudok örülni a mának, sokszor szorongok a jövőn, ami butaság, mert csak elrontom ezt a szép időszakot. Per pill. tök kilátástalnnak látom, hogy mi lesz 1-2-3 év múlva. Bízom azért benne, hogy valahogy alakul majd, de azt is tudom, hogy aki csak várja a sült galambot, rosszul teszi. Szerintem igenis néha el kell meditálni azon, hogy mikor és hogyan tovább, tesó, gyerek, bölcsőde, óvoda, hogy s mint lesz. Csak épp most még nemigen látom a megoldást.
Tegnap voltunk az ortopédián (jól elkevertünk, azt hittem a gyerekklinikára kell menni
, közben a 400 ágyasba, de egyikőnk sem emlékszik rá, hogy ezt a beutalókor mondta volna az orvos, ráírva meg nem volt). A csípő oké, de a nyakát még kell tornáztatni.
Itthon eléggé el vagyok csúszva (Andi, múltkor vettem a csomagolópapírt, azóta is ott áll), és úgy tűnik, elkaptam a náthát is, most maszkban, folyó orral, prüszkölve próbálok babát gondozni és majd megint mehetek fogorvoshoz is.
Marcsy!
Úgy veszem ki, hogy azért anyósodra eléggé sokat van szükség (írtad, hogy múltkor elvitted Krisztikét is az oviba, ezért gondolom, hogy ált. nem szoktad). Hát egy nagyi nekünk is megváltás lenne, én többek között ezért vagyok benne szinte biztos, hogy nem lesz kicsi korkülönbség, pedig Taminak jó lenne, de azt hiszem ez nem önzőség, csak a realitás, mert -ahogy Viki is írta- tudom, hogy nem fogom bírni és nem tudok megoldani egy csomó-csomó dolgot csupán egyedül. Férejm is alig látja a lányzót, reggel tán mikor a cipőjét húzza és felébresztjük, csak ezért, meg este hazajön eszik, fürdünk, alvás. Hétvége meg néha tiszta káosz.
Na, de nem kesergek, mert a végén megint elkettyenek, pedig nem célom egyáltalán.
Ja, még annyit had írjak le, hogy megmostam Tamara haját Nivea hajsamponnal és nagyon kiverte a bőrét, mentünk gyógyszertárba kiváltani a krémet (ma lesz kész), erre egy öreglány elkezdett kiosztani, hogy a tévében bemondták, hogy ne vigyük közösségbe a gyereket és hogy mért nem állítom be a kocsit egy sarokba (fent volt Tami közben), képzelhetitek mit kapott tőlem a nyanya!
Lehet, hogy igaza volt, de akkor ne menjek se boltba, se postára, se gyógyszerért?? Gondolhatja, hogy nem szórakozásból vagyok ott.
Meg úgy egyáltalán, annyira utálom, mikor vadidegenek így leszólítják az embert és elkezdenek okoskodni! Nem?
Mindenkinek szép hétvégét kívánok, jövő hétre is klassz időt mondanak, irány a szabadba!
u.i. Férjem megszólt, hogy ne írjak rosszakat, mert olyan, mintha el lennék keseredve.
De nem vagyok, hiszen van egy csepp Tündérkém!
Sziasztok: Timi