Na, itt vagyok. Csak megint az történt, ami az esetek egy részében: mire megették, persze újabb dolgok jöttek. Gondoltam, hogy lehozom az ágyneműt, ami mosásra várt. Aztán közben kipakoltam a kivasalt ruhákat. De a gyerekszobába lépve persze kiderült, hogy a reggel összepakolt szoba megint káosz (alig lehet eljutni a szekrényekhez és kinyitni, ruhapakolás céljából).
Ez egyébként is állandó gond, hogy mit nem tudnak ketten művelni. Ami egyébként érdekes, mert pl. a Hanna egyedül nem szokott, ő egyfélével elég jól eljátszik. Ráadásul az is állandó vitatéma, hogy olyanok, mint a levegő
:D, a rendelkezésre álló teret kitöltik. Na ja, csak nekik nem korlát a szobájuk, terjednek fent az előszobában, és ami jobban idegesít: a nappaliban is. Tuti, ha nem látom, akkor különböző legóhalmazok, Little People dolgok és emberek, műanyag gyümölcsök és zöldségek (főzni kell
) jönnek le. És egy idő után térdig járunk benne. Valamelyik nap is jön a gázszerelő, én meg úgy pironkodtam, hogy bocs... (és persze állandóan vitatkozunk, hogy vigyék már újra fel....).
És persze a nemírással is magammal szúrok ki, megint reagálhatok két oldal anyagra!
:D
Először is:
Mira!
Üdv!:):):)
Rita!
A reklám nálunk nem reklám, mert 2 ilyen Ikea tárolónk van a gyerekszobában (egymásnak fordítva), jól lehet benne pakolni. De nekünk annyi játék van, hogy így is tele van, pedig már pakoltam el játékokat, amivel nem tudnak játszani. Csak a Playmobillal az a baj, hogy annyi apró elem van, ha én azt akarnám, hogy minden meglegyen, akkor állandóan az ágyak alatt, mögött kéne keresgélni, ez meg nem túl egyszerű. Úgyhogy maradnak a nagyobb dolgok. A házzal is csak a nappaliban engedem Hannát egy darabig játszani, aztán én összepakolom és elrakom. (Ja, házból kétféle is van, de az egyiket teljesen elraktuk, majd valamikor később előjön
. Amivel most játszik, az egy hordozható, összecsukható változat. Ilyen az, ami el van rakva (teljes berendezéssel):
http://www.playmobil.de/is-bin/INTERSHO ... n_de&PLS=0 és ilyen az összecsukható:
http://www.playmobil.de/is-bin/INTERSHO ... s_de&PLS=0)
Ahol voltunk: Horvátország, Plitvicei Nemzeti Park. A parkohoz tartozó egyik szállóban laktunk. Kb. 6 óra út tőlünk. (elég sokáig autópálya (és de jó lenne, ha az M7 már a határig érne...)).
Hotel jó volt (igaz, egy állítólag 4 csillagos szállóban már illik), kicsit keverék a múlt és jelen között. A hamijuk hát... nem nyűgözött le (a reggeli az jó volt).
Gyerekek nem voltak!
:D (Ez már ugye lehet, hogy az utolsó alkalom jódarabig.) És msot nekem sem volt gondom vele annyira, bár én nagyon hozzájuk vagyok nőve. De legalább nem vagyok egyedül, valamelyik nap a párom beszélgetett egy háromgyerekes apukával, akinek ad a véleméynére, és azt mondta, hogy az ő párja is ilyen. Akkor legalább nem vagyok teljesen kerge!
:D Mindenesetre májusban, amikor Hanna még szopott, elég nehezen adtam meg magamat 1 hétre, mert persze az eszemmel tudtam, hogy kéne kettesben is lennünk, de a szívemmel annyira nem... Most jobb volt, de talán azért is, mert csak 3 nap volt.
Dagi kontra csinos: egy jó beállítás sokat számít ám. Én bizony híztam (+10 kg legalább), és nem csak a pocimra, mint Gabi. Érzem a naciaimon. nem tudom, megint beleférek-e majd a farmeromba
:(, de nem lehetetlen, hogy megint többet kell fogynom majd utána, mint Ildinek. De nem is tudok vele mit tenni, mert amikor "jól" eszem, akkor is jön fel. Ha meg nem jól...
:(
4 gyerek: mit mondjak? Vannak dolgok, amitől nem tartok. Vannak, amitől igen. Pl. a szeretet ugyan nem fogy, de azért az ember nem szereti ugyanúgy minden gyerekét. Lehet, hogy ezzel csúnyát mondok. Pl. én Benivel vagyok hadilábon. Nem azért, mert nem szeretem, de valahogy ő sokszor olyan távol áll tőlem. Tudom, hogy sokat is követelek tőle, nagy az elvárásom, és nem is mindig az ő hibája, hogy nem tud megfelelni. Gondolkoztam már sokat, hogyan tudnák közelebb kerülni (ráadásul nem volt ez mindig így). Rájöttem, hogy pl. ő a "túl jó" gyerek volt mindig. Soha nem volt vele komoly gond, és ezért nem kellett érte "küzdeni". Márpedig azt hiszem, ha valamiért küzdeni kell, az közelebb hozza az emberhez. Pl. Beni spontán született (nem is túl nehéz szülésből, csak hosszú volt), Nátán császárral született. Beni 2 hónaposan átaludta az éjszakát, Nátán 13 hónapos volt (Hanna 19). Beni rögtön elfogadta a hozzátáplálást 5,5 hónaposan, Nátán 7,5 hónaposan volt hajlandó először mást enni szopin kívül... És még sorolhatnám.
Szóval ilyen szempontból van némi bizonytalanság bennem, hogy most mi lesz? Nem kerül-e még hátrányba Beni? Tudom, hogy vannak igényei, és ezt valahogy ki is kellene elégíteni, de most megint egy kicsit...
Meg persze ami előjön időnként, az az anyagiak. Annyira a páromra vagyunk utalva, hogy időnként persze előjön a "mi van, ha". Hogy tudnék én 4 gyereket egyedül ellátni????? (de ez már a 3-ra is igaz.) Érdekes, de anyagiak ügyében talán ez a legnagyobb gondom, mert ugyannakkor tudom, hogy amíg a párommal minden rendben, addig nem lesz hiányunk. Lehet, hogy nem fogunk milliárdos rózsadombi villában élni (bár ki tudja
:D), de már így is sokkal többet tudunk anyagilag a gyerekeinknek adni, mitn sok hasonló gyerekszámú család, szóval nincs panaszra okunk.
Csapat: aha, Nátán nem ovis most. Így 2,5
gyerek (meg persze én) a létszám.
Akaraterő: kac-kac.
:D Ja, és az utóbbi időben nem te voltál az, aki rendesen csináltad?? Az én akaraterőm épp a béka feneke alatt...
:(
Gyermeki megérzés: hát nem tudom.
:D Arra is azt mondják, hogy pl. ha az ember terhes, akkor a baba lehet, hogy elutasítja a szopit. Hát az enyémek azt sem tették
:D. Sőt, Nátán félidőig szopizott, és Hanna is tette volna valószínű még tovább, ha a vérzés nem kavar be...
Gabi!
Szerintem a tágulás nem sokat jelent. Ilyen "alig nyílt" voltam én is Nátánnal csütörtökön délután, a doki nem jósolt babát, el is engedtem a szülésznőmet hétvégére vidékre (direkt hívott, hogy lesz-e gyerek a hétvégén, mert ha igen, akkor marad, ha nem, akkor Békéscsabára megy). Erre szombat éjjel csak elindult Nátán, vasárnap reggel 8-ra megszületett.
Benivel pedig bő 1 ujjnyi voltam már a kiírás napján, erre 10 nap múlva sem akart még rendesen megszületni (addigra 2 ujjnyi lettem), végül burokrepesztéssel indították (minimális fájásom volt csak addig is).
Sógornőm nevében köszi a gratulálak. A kislány neve Júlia Menta.
:)
Ildi!
A fiúkkal később voltál UH-n? Nekem az összes gyerekre UH-val mondtott igent a doki...
Hát igen, a fényképezőgép nem könnyű eset... Mindig lesz jobb.
Most Plitvicében egy Panasonic DMC-FZ50-es volt nálunk kölcsön, hát ez már egy elég jó kis gép, meg lennék vele elégedve
. Igaz az ára -ha jól tudom- valahol 170 eFt körül van extrák nélkül...
A páromnak egyébként 200 eFt-tól 300 eFt-ig ajánlottak nagyon jó gépeket (nem mintaha most venni akarnánk), Sony, Nikon, Canon, Olympos márkájúakat (hozzáértő emberke).
Nekem Ikea OK!
:)