Köszönöm a képeket Marcianyu, nagyon helyesek vagytok!
Lilinek a kórházban rakták be a fülbevalót? Nem zavarja?
Marcival kapcsolatban én azt tanácsolom: adj időt neki és magatoknak is! A dolgoknak nem kell mindig tökéletesnek lenniük, és legtöbbször nem is azok a kezdeteknél, csak erre már nem emlékezünk.
Teljesen érthető, hogy megsértődött. Hazavittetek egy kis töpörödött manót, aki a tesója, és már nem Ő a világ közepe! A baj az, hogy emiatt NEKED van lelkiismeretfurdalásod.
(Most hazabeszélek, mert nekem is volt!
)
Amikor Balázs bevágta a durcát, nem Zsófi miatt,hanem más mondvacsinált dolog miatt ( bár az oka Zsófi volt!), én nem vettem róla tudomást.
Ugyanúgy beszéltem vele, ugyanúgy szeretgettem, mintha nem is duzzogna! Békítgetni, meg kérdezgetni meg eszembe sem jutott, hiszen szerintem nem történt semmi, ami miatt kellett volna.
Ez az első hónapban fordult elő, mindamellett, hogy irtó büszke volt rá, hogy végre van tesója neki is!
Az én érzéseim is össze-vissza kavarogtak, mindkét gyerekemnél. Ne felejtsd el, a mi manócskáinknak hormoni támogatás nélkül kell megszerettetni magukat...ez kicsit nehezebb. Bár, Balázsnál volt hormoni támogatás, csak gyereki támogatás nem volt
( nem volt éppen egyszerű eset, túl bájos kisbaba!
...folyton bőgött...azt hittem, hogy a Dunának megyek!) , Zsófinál nem volt hormoni támogatás, de gyereki volt (még egy ilyen kisangyalt!!!, kedves, bájos, mindig elégedett baba), így azt hiszem teljesen egyenlően indultak.
( Most kicsit más témába kaptam bele, csak szerettem volna érzékeltetni: nálam mindkét gyereknél piszok nehéz volt az eleje, bizony én is sírtam a kimerültségtől...Balázsnál az első három hónapban vágyakozva gondoltam egy szekrényre, ahová kicsit betethetném, ha úgy érzem nem bírom, Zsófinál az első három héten nézegettem, vajon van-e rajta kikapcsoló gomb...
DE ez az idő elmúlik, a dolgok elrendeződnek és a sok öröm, ami ezután jön könnyen feledteti: bizony nem könnyű az eleje!)
Katának igaza van, rengeteget kapnak azzal, hogy van testvérük!
Én Balázson nap, mint nap látom, mennyire kellett neki, ne Ő legyen mindig a figyelem középpontjában!
Csak azt tudom tanácsolni:
türelem! Marcinak meg szíve joga megsértődni, neked meg szíved joga nem tudomásul venni és nem "keríteni neki túl nagy feneket"!Azt kell, hogy lássa, hogy bár kevesebb az idő, amit vele tölthetsz és nem tudod rögtön teljesíteni minden kívánságát, de ettől még ugyanúgy szereted.
De ehhez idő kell, ez nem oldódik meg egy nap alatt!
Ha erre ráérez majd megnyugszik!
Nem lesz baj, kitartás!!!!!!!!
Szeretettel drukkolok hozzátok!!!