Sziasztok!
Ildicsi, OK akkor ma eljuttatom Mariannak a szőnyeget. Erre már én is gondoltam, de nem tudtam, hogy ti gyakran szoktatok talizni
Küldöm a számlát s ha vmi gebasz van a szőnyeggel
Gabus, én szerettem nézni a babanaplóm már egész kicsi koromban (4 évesen), de átérezni csak várandósan és szülés után tudtam igazán anyukám meséit, amik azért az évek során kissé megváltoztak
Így nem is baj, hogy még frissiben leírtátok. viszont, én sem kaptam tőled semmit
/kronor kukac freemail.hu/
Csajok én is idemásolom a Szonja születését. Mivel nem írtam át, bocsi ha vki nem érti miért írok esetleg olyat, ami egy Istvánosnak evidens, de ez eredetileg nem ide készült hanem öreg barátaimnak.
Hozzátenném még azt is, hogy noha én is csaszis voltam, /de én pl ezt csak a várandóság legvégén tudtam meg / soha nem éreztem úgy, hogy valamitől megfosztottak vagy hogy nem is szültem csak kitépték belőlem a gyereket meg hasonlók. Mélységesen felháborít amikor ilyeneket olvasok! Számunkra ugyanis az volt a legfontosabb, hogy találkozhatunk végre a lányunkkal!
A történet:
2006.02.18-án hajnal 5-kor nagy zenebonára ébredtem a szomszédból. A lakók egész éjjel buliztak, de szerencsére tudtam aludni. Az viszont, hogy hajnalban is megy a dínom-dánom már kissé kiborított.
A szokásos WC-járás után visszafeküdtem dühöngni magamban. Egyszer egy nagy rúgás zökkentett ki a gondolataimból. Gyorsan pozíciót változtattam. De sunyi fájások indultak útjuknak. Nem voltak ezek mensis fájdalmak, inkább az egész hasra kiterjedtek, de a derekam nem érintették. Milyen jó, hogy nincs a hálóban sötét. Így rásandíthattam az órára. A köv. összehúzódás 5 perc múlva jött és egy percig tartott. No, ezek lehetnek a jóslók-gondoltam magamban. Aztán a 3. fájás után elfolyt a magzatvizem. Előrelátó voltam és akkor már egy hete ott őriztem a fejem mellett egy nagy törölközőt. Közben egyértelmű lett számomra, hogy ez nem jóslás, itt ma gyerek születik!
Szép halkan szóltam a páromnak, hogy lassan ébredjen, mert mennünk kellene a kórházba. Életemben nem láttam még ilyen gyorsan kipattanni az ágyból
)
Ekkor hívtam a drnőmet. Gyors helyzetjelentés majd szép nyugodtan be lettünk invitálva a kórházba.
Persze a nagy izgalom meg a korai időpont,…az ember pont azt nem találja amit keres. Rohangáltunk a lakásban mint pók a falon. Szerencsére már minden előre össze volt csomagolva. Ami nem azt itthon is hagytuk és később hozta Gyuri utánam
)
Az autó jó le volt fagyva így én belül vacogtam Gyuri meg kívül kaparta a jeget. Amikor meg elindultunk olyan gyorsan lepárásodtunk, hogy mondtam Gyurinak inkább várjunk egy keveset, mert semmit sem láttunk az útból.
5:30-kor folyt el a magzatvíz, 6 után egy kicsivel már a szülészeten voltunk. Ott átöltöztem és vártam, hogy az ügyeletes doki megvizsgáljon. Jött is egy fiatal dr. A vizsgálat nem volt rettenetes bár megküzdött, mert a baba fenn volt. Aztán szóltam neki, hogy faros és császárra várok.
Közben az én dokim is megérkezett. Újból élménybeszámolót tartottunk egymásnak amíg nálam lefolyt egy adag ringer meg csinálták a ctg-t. Katétert is kaptam! Aztán le kellett vetkőznöm és felfeküdni egy ágyra. Gyuri ott maradt, hogy majd fogadja a mi Szonjánk.
Betoltak a műtőbe. Lefolyt még egy adag infúzió. Majd megkaptam a spinális érzéstelenítést. Nem volt fájdalmas, valójában még kellemetlen sem noha, az egészben ettől féltem a legjobban. Lassan zsibbadni kezdtek a lábaim majd deréktól lefelé nem éreztem a testem. A műtét megkezdődött. Láttam az órát a falon. 8:08-kor arra gondoltam, hogy óra 10-kor már megszületik Szonja. És így is történt 8:10-kor a dokim egy lilásvörös, dundi arcú babát emelt a magasba. Láttam ahogy a másik teremben ellátják és egy nagy törölközőbe bugyolálják. Hirtelen zokogás tört rám, majd nevethetnék. És ez így ment felváltva. (Nagyon sajnáltam, hogy Gyuri akkor ott nem állhatott mellettem.)
Aztán odahozták Szonját és fejemhez tették. Egy nagy trüsszentésből kaptam egy adaggal tőle. Aztán a nővérke kisietett vele, hogy megfürdessék, megmérjék és az apuka is láthassa. Az apuka arcát szívesen láttam volna amikor meglátta a lányát! Nekem még egyszer behozták megmutatni felöltöztetve és elmondták az adatait.
(58cm, 3800gr, fejkörfogat 36cm, 9/10 Apgar)
Letoltak egy egyágyas szobába. (A nőgyógyászaton lett helyem, mert a szülészet már teljesen tele volt) 6 óráig kelett vízszintesen feküdnöm a spinál miatt úgy, hogy a fejem forgathattam, de nem emelhettem fel. Miután érezni kezdtem a lábaim innom kellett sok vizet. 6 órára rá kivették a katétert és fel kellett állnom, pisilni is kellett. A felállás elég lassan ment, mert szédelegtem. A hasam irtózatosan fájt. Sajnos az erős fájdalom még napokig eltartott, de fejfájásom nem volt.
Gyuri a műtét után két órával lehozta Szonját a csecsemőosztályról. Onnantól kezdve együtt voltunk. Aznap este (és minden este) egy ágyban aludtunk. A kerekes babatartó csak arra szolgált, hogy beletegyem amíg eszek vagy egyebek.
Üresedés lett a szülészeten így a 2. napon egy 3 ágyas szobába kerültem. (Bár felajánlotta a dokim, nem akartam 1 ágyasba kerülni.) Ott éldegéltünk és fogadtuk a látogatókat egészen addig még haza nem jöhettünk.
Lányok, én majd inkább telefonálok amikor odaértünk, mert nem tudom Szonja fog e aludni és meddig. És ha Ikeázunk akkor én ott parkolok majd és babakocsival inkább nem gurulnék le az Árkád bejáratához.
Vuka, nálunk is Concord vagy Römmer a választott
Lassan bele kell húzni, mert egyrészt a mostanit odaígértük egy születendő bébinek. Másrészt meg Szonja ebből már nagyon kilóg
Nem semmi, hogy Petra már ácsingózik! Én titokban azt remélem, hogy nekünk ez még nagyon odébb van
N.