Sziasztok!
Te jó ég, micsoda termés.
"Hogy is kezdjem el?...." "Sáláláá ami elmondhatatlan... sálláálá" Hát, valahogy ez jutott eszembe ahogy olvastam vissza kb. 20 percen keresztül. Megpróbálok hozzászólni valamiféle szisztéma alapján.
Tehát:
Tünde!
Csatlakozom az előttem szólókhoz, Zitusnak nagyon boldog szülinapot így utólag is, sőt, minden napja legyen ugyanilyen boldog!
Bea, Vea, Hajni, Maminti és mindenki, aki "elszakad tőlünk":
Valóban furcsa érzés. Nóri már megfogalmazta, hogy mi újak kb. hogy is érezzük most magunkat és köszönjük (mindenki nevében szólhatok, azt hiszem), hogy azt mondjátok, nem miattunk mentek el. Tulajdonképpen maximálisan meg tudom érteni, hiszen sokszor tényleg nagyon nehezen követhető a topic, dehát eddig meg az volt a baj, hogy pangás van. Legalábbis volt ilyen időszak is. Természetes az is, hogy mindenkinek a maga helyzete a legfontosabb, a saját kérdései a leglényegesebbek és mindenki megpróbál minél több számára fontos információt beszerezni. Valóban, aki még első babás, mint én is, nem nem érdekli, hogy mi a helyzet a kisgyerekesekkel, hanem igazán érdemben nem tud hozzászólni. Pár hónap és lehet, hogy mi is a másik topicban landolunk, mert "átesünk a ló túloldalára", vagyis mi is kisgyerekesek leszünk. Szóval részemről teljesen érthető, hogy külön topicban sokkal könnyebb az ugyanazon témákhoz hozzászólóknak követniük egymást, de mi friss kismamák mégiscsak azért jöttünk ide, hogy már tapasztalt "tyúkanyóktól" kérjünk és kaphassunk segítséget. Más különben itt ülnénk egymás között és barkóbáznánk, találgatnánk, "vak vezet világtalant" alapon.
Szóval, nekem nagyon jól esett, hogy amikor becsöppentem ide, akkor mindenki olyan szeretettel és segítő szándékkal vett körül, tényleg nagyot tud lendíteni az ember önbizalmán és hozzáállásán. Ettől függetlenül mintha úgy éreztem volna a hozzászólásokból, mintha valamiféle hatalmas könnyes búcsúzkodás történne és egyesek neheztelnének másokra, amiért válóper lett a dologból. Pedig szerintem nem kéne, hogy így legyen. Attól, hogy nyílik egy újabb topic, a kisgyermekesek bizonyos fokig megszabadulhatnak attól, hogy minket pátyolgassanak és ott végre tudnak csak olyan dolgokkal foglalkozni, ami őket leginkább érinti és érdekli, ugyanakkor senkinek nem tiltott az, hogy több helyen is csevegjen, hiszen akkor mi sem kerülhettünk volna ide és végső soron akkor mi értelme az egésznek?
Én a magam részéről nagyon-nagyon remélem, hogy a "távozók" nem végleg távoznak és továbbra is számíthatunk rájuk. Én a magam részéről mindenkit nagyon szerettem, szeretek azért, amilyen. Kell is, hogy a vélemények sokszínűek legyenek, hiszen így lehet továbblépni. Természetes, hogy mindenkinek mások és mások a tapasztalatai, a véleménye, ettől függetlenül pont az a szépsége egy baráti közösségnek, hogy a tagok különbözősége ellenére együtt tudnak működni és el tudják fogadni egymást, tisztelik, kedvelik, meghallgatják, támogatják és segítik egymást.
Neubi:
Üdv köztünk, kár, hogy egy kissé melankólikus hangulatban találod a topicot, de meggyőződésem, hogy így is sikerülhet a társaságnak együtt maradnia.
Babancs:
Én értem, hogy miért is vártok a baba bejelentésével. Annak idején mi is csak a szüleinknek árultuk el az első uh-ról hazajövet (ez kb. a 4-5. héten volt), és kértük őket, hogy senkinek egy szót se, még a nagyszüleinknek se, amíg nem biztos. Nem szerettük volna világgá kürtölni és esetleg ha baj van, akkor mindenki rajtunk szánakozik. Hál'istennek pár napon belül már a hatodik hónapba lépünk és ezidáig minden nagyszerűen alakul. Kívánom, hogy ez a fantasztikus nyugalom és mindenek felett álló öröm Titeket is jellemezzen és felhőtlen legyen a babavárás. Babinti véleményét soztom arról, hogy szép lesz ünnepélyes kereteken belül a bejelentés és, hogy édesanyádnak ez szerintem hatalmas lendületet fog adni a gyógyuláshoz, a kitartáshoz. Biztosan el fogja terelni a gondolatait, és ha fizikailag nem is, de lelkileg meg vagyok győződve, hogy nagy segítségedre lesz! Ami pedig a fizikai segítséget illeti, már én is rájöttem, hogy a férjeket bizony nevelni kell.
Igenis tessék besegíteni a házimunkában. És ha nem megy 2 nap alatt, akkor majd meglesz 2 hét alatt. Na és? Magadon kívül kinek tartozol elszámolással? És most a baba az, aki mindennél fontosabb.
Spanci:
Okt. 2 tényleg a nyakunkon van és a roppant izgalmas hüvelyi vizsgálaton már egészen sokat láthatsz majd a babóból. Bár, ami magát a vizsgálatot illeti, hogy őszinte legyek, én jobban tűröm a páromtól az ilyen jellegű "beható" vizsgálatokat...
Jó, bocsi, tudom én, hogy mire gondolsz, csak nem tudtam kihagyni.
Én egyébként alig vártam, hogy áttérjünk a hasi uh-ra. Nem azért, mert bármiféle gondom lett volna doki bácsival, egyszerűen csak bizarrnak éreztem azt a vibrátor szerű izét, ráadásul egy apám korú vad idegen hapsi kezéből...
Nóri:
A zene nagyon jó dolog. A babának is és hát nekünk is, az biztos. És szerintem egyáltalán nem lehetetlen, hogy érezhettél halovány mozgolódásokat. Mindenki máskor kezdi érezni, de például van, aki már 16-17 hetesen kétséget kizáróan meg tudja különböztetni a baba mozgását más érzésektől, és te ettől már csak 1-2 hétre vagy, szóval nem lehetetlen, hogy ha nagyon koncentrálsz, érezhetsz enyhe mocorgást.
Mölli:
Jó, hogy említed ezt a terhelés előtti cukor-böjtöt. Biztosan jó ötlet abból a szempontból, hogy az ember "átmenjen a vizsgán". Bár, ha jobban belegondolok, ha valaki viszont édes szájú és a vizsgálat után tovább folytatja az édesség kúrát, akkor csak a vizsgán ment át, ha ez elég lesz neki ahhoz, hogy átmenjen, de attól a helyzet még nem biztos, hogy jó, csak nem derült fény arra, hogy esetleg gond van, és ez lehet hogy rosszabb, mintha kibukik.
Persze, gondolom, ezt nem a szélsőségeknek írtad, hanem az átlagos kismamáknak, hogy ezzel is még biztosabb lehessen a negatív eredmény.
És végül, de nem utolsó sorban, Babinti-Maminti:
Drága jó tyúkanyó! Ha ezek után, hogy sikerült végigolvasnod ezt a nyúlfarknyi hozzászólást, azt állítod, hogy nem írnak elegen bő lére eresztve, akkor harapok.
Én az átlagos hozzászólásaimtól is félek néha, hogy unalomig ragozom a dolgokat és a többiek már fogják a fejüket. De most csak azért is beledumáltam mindenbe! Kitakarítottam magam...
És most fújjátok ki magatokat, pihenjétek ki a dumámat, aztán folytathatjuk.