Na végre van egy kis időm üzit írni, apjuk hazaérkezett és leült Petra mellé, bár a kisasszony így is nyávog egy kicsit.
Sasha tudom, hogy nem várhatok el sokat Petrától, nem fog egyedül órákig eljátszani. A gondom az, hogy eddig azért egész tűrhetően elvolt, most magához képest nem köti le magát, de kiakasztó szinten. Ott ülök mellette a habtapin és adom neki a játékot, Ő meg csak üvölt és nem is néz a játékra, azért ez már túlzás. Egyértelmű hiszti és vígasztalni is alig tudom.
Egyébként lehet, hogy elege van már a 2-3 hetes szobafogságból, mert amint vendéget lát, tökre örül, egyszerűen engem un. Ma is elmentünk tornázni és kisangyalként viselkedett, nem akarják elhinni, hogy hisztis napja van, vagyis igencsak igényli a társaságot.
Most is hiába játszik vele az apja, Ő csak sír.
Ilba, amikor Petra beteg volt Ő is csak szopikázni akart, mást nem evett, ill. kijött belőle. Viszont a szopi adagjait igencsak megnövelte, jól be is indította újra a melleimet.
Gabuska nem gond egyébként, hogy minden hétvégén kimegyünk a szüleimhez. Én kiskoromban is minden hétvégén mentem a nagyihoz. Amikor a férjemnek mondtam, hogy házasság után minden hétvégén kimegyünk először kiakadt. Ma már semmi gondja nincs, mert nem kell főznie, kapunk kaját, még csomagolnak is. Ezenkívül vigyáznak Petrára, így elmehetünk nagyobb bevásárlásra, a faluban végigjárhatjuk a barátainkat, anyukámékkal alszik Petra este, így van egy nyugodt estém minden héten, amit a férjecskémmel tölthetek kettecskén. Szóval vannak előnyei a dolognak, jó néha nyűg, de mindennek van előnye és hátránya. Most hétvégén bulit szervezek a barátnőmhöz, úgyhogy nem is tudunk ottaludni, csak egy sima látogatás lesz. Aztán jövő héttől jönnek a szüretek, na az már húzósabb lesz.
Na jó most már mennem kell, mert apjuk hiányol.