Kiemelt témák

Barbie: Még ma??????

Márti: Olvastam, mit írtál, két kavargatás közben, nemsokára válaszolok.

Barbi:sajnálom
sedith:jó főzést és jó étvágyat!!!!
Én most babókat altatok a másodszülöttem már kidőlt!!!! Most elkapom a kiscsajt is!!!

1/2 4-kor megszületett a Maja baba. Semmi méretet nem tudok, ha több infóm lesz megírom. A baba és a mama jól vannak.

Barbi:gratulálok!!!!Akkor most bővült a családotok!!!!!
Minden jót kívánok nekik, sok erőt, egészséget és sok-sok boldogságot a "kiscsomaghoz" !!!!

Timi:ti még szeretnétek babát????És mindíg is nagy családot szerettetek volna?????

Barbi: gratulálok a babához, nagyon szép neve van!

Ma nagyon jó napunk van. A Szandi szinte egész nap aludt!!
Sikerült neki kúszni, igaz csak hátrafelé, de legalább nem sikongat egész nap dühében, hogy nem halad.

Zsuzsi: végülis akkor halad!!!!! Csak hátra felé, majd csak átkapcsolja magát előremenetbe!!!!!
Zsombink már alszik!!!!Én kinyúltam ma tőlük, nem is tudom mi lenne ha a párom holnaptól nem lenne szabin!!!!
Igyekszem majd pihizni is , ha sikerül !!!

Zsuzsi, ügyes a kiscsaj. Nem baj, hogy hátrafelé, a lényeg, hogy halad valamerre. Nem?

Az Ádám meg nagyon ügyesen fordul hasról hátra. Ahogy lerakom hasra, 2 mp és már fordul is. Így az alvásnál is bírkózunk, mert én lefektetem hasra (csak így alszik) és már fordul is. És utána beleröhög a képembe, hogy azt hitted?

Úgyhogy megvárom míg elalszik hanyatt (ha már nagyon fáradt akkor gyorsan megy) és visszafordítom hasra. Mert hanyatt 1/4 óra múlva felébred, nem alszik rendesen.

Voltunk bent a kórházban, Maja baba 3400 gr. és 52 cm. Nagyon szép!
De ez a kórház egy rémálom!
Először is, azt mondták, hogy nem nézhetjük meg a kiscsajt, majd csak pár nap múlva. Ki hallott már ilyet?
Megkértem az öcsémet, kérdezze meg, hátha bemehetünk. Valamelyi ápolónő mondta, hogy persze. Hát bementünk.
Itt az a rendszer, hogy a babát a mama tolja ki egy váróba, ahol az összes többi látogató is van. (Jó kis higiénikus környezet! )
A csecsemőrészen se egy üvegfal, se semmi, ahol láthatnád. Na de ugye, a mama még fekszik holnapig, (ezt sem értem) akkor a babát nem láthatja senki?
Az apja is várt egy órát, hogy végre megnézhesse a saját gyerekét.

Barbi :tesód nem volt bent a császárnál????

Edit:boldog 6 hót a kicsi Virágodnak!!!!!

Képzeljétek mi történt!!!!Nekünk T-com-os a vezetékes tel.csomagunk, nem rég kötöttünk a Pan-tellel is 1 szerződést, és ezek a nagyon jó pofák nem vették figyelembe az oda-vissza kedvezményt ami a párom mobilja és a vezetékes között van, így küldtek egy 14000-es telefonszámlát!!!! Merthogy azt elfelejtették közölni, hogy akkor 1 előhívószámot be kell ütnöm és akkor tudom érvényesíteni ezt a kedvezményt!!!!! Na én írtam is nekik 1 felháborodott levelet, és tegnap telefonált 1 ügyintéző, hogy akkor melyik számra is van ez a kedvezmény???És hogy ő akkor ezt jóváírja, küld 1 másik számlát, ezt ne fizessük be, -nem akartam neki mondani, hogy eszünk ágában sem volt befizetni!!!!!Szóval néha jó dolgok is történnek, a rosszak után!!!!

Jó reggelt!

Márti, érik még kellemes meglepetések az embert.
(legalább elismerték, hogy ők a hülyék. ilyenkor leszokták tagadni, aztán fizess!)

Nem volt bent az öcsém, a műtőbe nem mehet be senki.
Kint volt a műtő előtt, egy pillanatra megmutatták neki, amikor kihozták a babát, és aztán elvitték.
Na, utána kellett várnia, mire szíveskedtek megint megmutatni.

Sziasztok!

Szép jó reggelt mindenkinek!Ma végre napsütésre ébredtünk!

Barbie,
gratulálok Maja baba érkezéséhez!Sok boldogságot,egészséget és tejcsit kívánok a sógornődnek,így ismeretlenül is!


Márti,
több gyerekem már nem lesz! Sose gondolkoztam nagy családban,de így hozta az élet és természetesen nem bántam meg!
Lehet,hogy már az elején írtam,de azért röviden ismertetem a felállást!
Áki fiam az első házasságomból született,akkor még úgy gondoltam,hogy elég egy gyerek is-én is egyke vagyok,nem igazán tudtam milyen,ha van egy testvér -akkor 21 évesen úgy véltem talán 30 felé esetleg szülők,hogy babázhassak még!
Hát az életem másképp alakult.Beleszerettem a mostani férjembe-nála 2 gyerek van-miután összeházasodtunk megbeszéltük,hogy egy közös gyerekünk legyen,de ugye így már 3 gyerek volt,de közösnek azért lenni kellett!Tehát csak a Rebi volt tervezett gyerek!
Mindig gyógyszert használtam védekezésnek.Mielőtt Zsolival terhes lettem abba kellett hagynom,mert nagyon migrénes lettem tőle!Hát,terhes lettem! Reméltük,hogy fiú lesz,nem igazán került szóba az abortusz!Igaz a családba már ellenállásba ütköztünk,de azért tisztábatartották a véleményünket!
Szülés után ismét jött a gyógyszer,mostmár jobb fajta,nem fájt tőle a fejem!míg nem egy év szedés után gyengülni kezdett a hatás,valahogy a hormonháztartásomnak kevés volt,de még volt két levél,a nem éppen olcsó gyógyszerből,így beszedtem!
Hát az utoló levél után nem jött a mensi,terhes lettem!
Hannát már csak én akartam igazán,2 hét gyötrődés,de nem akartam abortuszra menni!Látta a párom mennyire szenvedek,ezért azt mondta,hogy szüljem meg,majd lesz vhogy!
(sajnos elég sz*r körülmények közt élünl,vagyis inkább az anyagi helyzetünk pocsék)
Mindig imádtam terhes lenni és szülni úgyszintén!Ezért sosem riadtam vissza!Imádom a gyerekeimet és nem bántam meg semmit!
De már nem leszek soha terhes,legalább is természetes úton nem,mert meddő lettem(művi úton)!
Hát ennyi a sztori rövidebben nem tudtam leírni,bocsi,hogyha hosszú voltam!
Tényleg te még szeretnél gyereket?
És a többiek?
Várom a pozitív hozzáállásokat!

Timi

Timi:ezt még így nem mesélted el!!!Csak azt hogy a manók, hogyan miért lettek táposak!!!!!
Mi még gondolkozunk, mert félek a gyermekágyidepressziótól, de én valahogy mindíg 3 babót szerettem volna, lehet hogy a nővéremből indulok ki, de ez nem zavar !!!!SZóval szeretnénk, csak mi is levagyunk gatyásodva, ez ellen kéne tenni valamit, kicsit visszafogyni, hogy ne erre a bálnaságomra jöjjön még fel az a pár kiló amit mindíg sikerül felszedni(13-15 kg), ja meg 1 normális dokit kéne találni , akihez a terhesgondozásra járhatnék.Mert az előzőt nem szerettem, mindíg szekált, hogy mekkora vagyok, na én ezt nem akarom hallgatni megint hónapokon keresztül, na meg azért sem lelkesedett így utólag hogy itthon szültem!!!!

Maja babának és anyukájának gratulálunk!

Ne is emlegessétek ezt a babaláthatást, pár napig én is csak üvegen keresztül láthattam a piciket, és csak akkor vehettem őket először kézbe, amikor hazamentünk... na jó, Dorkát egy pillanatra megfoghattam a szülőszobában...

Márti, 12 éves Matávos múlttal engem nem lep meg ilyesmi.

Köszönjük a sok gratulációt, átadom nekik.

Sziasztok!

Hű, micsoda éjszaka!
Nem, nem Kriszta volt ezennel a ludas, szegény aludt 3/4 4-ig rendületlenül, majd 6-kor is megelégedett a cumival. Csak most evett 8-kor.
De én??? Az este azt hittem ismét szülök. Képzeljétek, elmentünk egy gyors bevásárlásra este 8 ztán, majd 9-kor fürösztöttem Krisztát, és míg István megetette, én fürödtem. Semmi bajom nem volt. Lefektettük a lánykát, majd lefeküdtünk mi is, de meg akartunk nézni egy filmet DVD-n. El is kezdtük, és egyszercsak éles fájdalom hasított bal felől az alhasamba. Feljajdultam, a párom még megijedt. És akkor vagy 3 órán át kínlódtam, mentem a vécére (de persze, én nem akkor tudok vécézni, amikor akarok), nyújtóztam, masszíroztam, már azt sem tudtam mit csináljak. Aztán eszembejutott a No-Spa vettem be egyet, és valami fájdalomcsillapítót is, majd beültem a kádba jó meleg vízbe, de ez sem segített. Azt mondtam, lefekszem, hátha kapok egy jó pozíciót. Elviselhetőbb lett hason, de csak nem akart szűnni. Hajnali 1-kor ismét kimentem a fürdőbe és akkor addig erőlködtem (bocs), míg valami sikerült. És egyből elvágták a görcseimet. Szerencsére azóta sem újultak ki, de most sem vagyok jól. El nem tudom képzelni mi lehetett és főleg, miért fájt olyan nagyon. Illetve sejtem, hogy mi volt, szélrekedés, mert a terhességem alatt volt ilyen vagy 3-4x, és akkor is borzasztó volt. Szabályosan olyan érzés volt, amikor már közeleg a kitolási időszak, mert percenként görcsöltem. Nem kívánom senkinek. Mind csak az járt az eszemben, hogy szegény kisbabák, milyen kínokon mennek keresztül, amikor fáj a pocijuk. El sem tudjuk olyankor képzelni. És ők sokszor hetekig, hónapokig görcsölnek. Jaj, ez szörnyű, remélem, nem lesz ilyenben részem (szünk) többször.

Barbie: Gratulálok sógornődéknek Majababához! Jó, hog y végülis minden rendben lett és mindketten egészségesek.

A babalátási-látogatási tilalmakról ne is beszéljetek, mert itt aztán még cifrább. Érdekes, a szobába senki be nem mehet (elméletileg), de csúcsidőben, amikor a legtöbb látogató van, akkor ki lehet vinni a folyosóra a babát. Az én párom is csak otthon fogta Krisztát az ölébe. Annyira idegesítő ez, de hátha valami csak változik ezután. Én nem szeretném, hogy az egész pereputty bevonuljon a szobába, de legalább az apukáknak meg kellene engedjék, hogy a picúrral lehessenek. Vagy esetleg a nagytesónak is!

Timi: Érdekesen alakultak nálatok a dolgok, mindenesetre. Én négy babát nem szeretnék. Nem is gondolkodtunk ebben, de képzeljétek, itt a negyedik babára már nem is kapsz gyermeknevelési díjat! Legalábbis most úgy van. Hát akkor azt hogyan felnevelni? Nem élünk mi olyan körülmények között, hogy ezt megengedhessük magunknak, sajnos. Egy harmadikat szívesen vállalnék, mert azt is mondják (de abszolút nem ez lenne a mérvadó) , hogy két gyerekkel csak az utánpótlást biztosítottad, kell a harmadik, hogy szaporíts! De egyelőre csak kettőben gondolkodunk. Ha meglenne a második baba is, akkor egyelőre biztos nem szülnék, mert 3 kisgyerekkel biztos nem tudnék elmenni dolgozni, 6 évet meg itthon én nem bírnék ki. Még a 4-től is félek, de az csak-csak eltelik majd! 2 gyerek mellett akad tennivaló bőven, gondolom!
Szóval, én már nagyon várom a következő pocakosságot, nagyon szerettem kismaminak lenni. Úgy szeretnénk, hogy valamikor tavasszal (ha lehet április-májusban) összejöjjön a második baba is, hogy mire Kriszta betölti a 2 évet, a pici ismeglegyen. Így folyamatosan maradhatnék otthon még két évet, de a pici születésétől számítva. Így tulajdonképpen nem lenne kerek a 4 év a kettő után, de inkább így, minthogy Kriszta 2. szülinaőpja után visszamenjek dolgozni, és akkor még egy évet ráhúzni. Az a munkámnak sem tenne jót, ha állandóan megszakítanám.

Márti: Örülök, hogy ilyen pozitív élmény volt számodra ez a második szülésed. És ha te biztonságban érezted magad, akkor az jó. Ilyenkor valóban jó az ösztönökre hallgatni, mert azok általában nem hazudnak. Én is éreztem, hoyg minden rendben lesz a szülésnél, és hamar le fog járni, hál'istennek nagyon pozitív élményként éltem meg. Már akkor mondtam, hogy jöhet a következő. Szép nagy baba volt Zsombi, jó nagy méretekkel, Kriszta hozzá képest kiscica volt a 3100 grammjával és 53 cm-ével! Azt, hogy nem tudtam csak 5!!! hétig szoptatni, azt nekem sem sikerült még most sem teljesen feldolgozni, de már úgyis mindegy. Viszont tegnap is bőgtem egyet emiatt, amikor etettem Krisztát, és úgy szívta azt a cumisüveget. Elképzeltem, milyen jó lenne, ha még mindig anyatejet enne, de sajnos a kudarcban neki is nagy szerepe volt. Én mindenesetre hatalmas kudarcként élem meg, de szerencsére a párom és a családom támogatásával sikerült valahogy túltennem magam rajta, de feldolgozni, mondom, még most sem tudtam egészen. Talán egyszer beírom ide a naplónkból a történetet, hogy hogyan zajlott, de nem szeretnék senkit sem untatni ilyen dolgokkal.

Nekem le van írva a szüléstörténetem is, ha gondoljátok, és nem zavar, szívesen csatolnám ide, de az is hosszú. Ha vállaljátok, hogy megmérkőztök vele, akkor bemásolom.

Mindenkinek kellemes napot kívánok!

Jaj, most is nagyon hosszú voltam, de mit csináljak, ez már szakmai ártalom!

Sziasztok

Csak gyorsan bekukkantok, mert mindjárt itt a nővérem a kislányával és elfoglalják a gépet!

Edit: Boldog 6. hófordulót Virágnak!! Azért remélem, hamarosan visszatérsz közénk!!

Sedith: én szívesen elolvasnám, hogyan lettetek tápszeresek!

Márti: hihetetlen a t-com, velünk többször is ki akarták fizettetni a belépési díjat, de nekünk is sikerült telefonon elintézni, hogy megértsék már a megrendelésnél ki fizettük!

Zsuzsi

Sziasztok!
Tegnap nem volt időm ideszagolni.

Boldog hófordulókat!
Hannának jobbulást, meg persze minden betegeskedőnek. Remélem már mindenki jön kifele a takonykórból.

Tesóproject. Hmm, hát igen mi is szeretnénk. Talán én jobban. DE rettegek a 9 hónap kínjaitól (nekem nagyon gáz volt megélni), viszont pont emiatt is vágyom arra, hogy élvezzem a következőt. De ugye nincs rá garancia, hogy könnyebb lenne a kövi terhesség, csak a remény, hogy talán. Na meg nem akarok mégegyszer kettő vagy többes terhességet. Ha terhes lennék tuti rettegve mennék az első két uh-ra. HA meg látnám, hogy kettő (vagy több, jaj!) először a Dunának megyek, aztán meg örülök, hogy talán két fiú. Vagy legalábbis van benne egy fiú. Nem vagyok fiúpárti, de jó lenne vegyesben nyomni. Na meg nekem a kórházban eltöltött időis gáz volt, mert miatta nem tudtam kibeszélni magamból a szülést. Depis is voltam ill. egyik pillanatban sírtam aztán nevettem. De igazából szerintem csak nem tudtam kibeszélni magamból az érzést. Hazajöve egy hét alatt elmúlt. Kb. addig kellet szinte egész nap beszélnem Árpival, hogy mi is történt. Na, meg nekem az volt még gáz, hogy a Dorka feje sokáig a szülőcsatornában volt. Lelkileg nehezen éltem meg, hogy nem tudtam kinyomni, hiába "ugrált" a doki a hasamon. Hú, ezzel az érzéssel sokáig küszködtem. Úgy éreztem cserben hagytam, nem tudtam neki segíteni. Mármint a lányomnak.A doki azt mondta ez a fájásgyenegség. Pedig annyira nyomtam, az egész arcom és mellkasom bevérezgetett a szemem is vérben forgott. Hát nagyon gázul néztem ki. Aztán a szopi... a lányok nem akartak szopni, kísérletezni meg nem volt időm. Kicsik voltak, enniük kellett. De ez is elmúlt. Nem adom fel, talán lesz még babánk (szeretném nagyon), talán szép 9 hónapom lesz, és talán a szopi is menni fog. A remény hal meg utoljára...
Edith, rakd fel a szülitörténeted. Meg ha valakinek van kedve nosztalgiázni, emlékezni irja le. Én nagyon szeretek ilyeneket olvasni. Kicsit mindig átélem és beleborzongok. Hatalmas dolog életet adni.

Zsuzsi:hol vettétek a Szandinak azt a Lamaze szentjánosbogarat????Ahol néztem ott pont ez nem volt és szeretném neki nagyon!!!!!

Julcsi, én nem tudom, mi volt a baj a terhességed alatt?

Barbi:sokat volt rosszul, szagokra érzékeny volt, olyan viszketős balhéja is volt mint a Zsandinak....meg ilyenek, de javíts ki Julcsi ha nem jól tudom!!!!!

Sziasztok!

Márti,
bocsi,hogy rosszul emlékeztem!Akkor most már a gyerekek megszületésével is tiszta a kép! Tehát összesen 6 gyerekünk van!
Hát engem nem igazán zavart a súlyom!Most se,mert nem tudok lefogyni!
Én nem sokat híztam egyik terhességemmel sem(szerencsére),csak sokkal kezdtem!Most is annyi vagyok,mint régen!Innen nem tudok lejebb menni! Most állítólag fogytam,többen is mondták! Remélem igazuk van!

Timi

Zsuzsi:visszaolvastam megvan:Duna Plaza:Játékbox.

Timi:jóóóóóó nekem is az alapsúlyom a gáz, de most erőm sincs sem fogyózni se semmi, őrülök, hogy nap végére még élek!!!!!

Akkor megyünk a Duna Plazaba, félrerakattam a szentjánosbogarat, amit a nőci pillangónak nézett!!!!
Zsuzsi kár , hogy ma el vagy foglalva összefuthattunk volna!!!! Majd máskor.
Tessék csak írni születéstörténeteket meg mindent, legyen mit olvasni mikor hazaérünk!!!!

Sziasztok!

NA, ti akartátok, de figyelmeztettelek, hogy hosszú lesz!

SZÜLÉSEM TÖRTÉNETE

Szülésem előtti napon elmentem matracot és kiskádat venni, amiből nem lett semmi, mert péntek lévén, a párom hamarabb hazament és én nem tudtam. Nem hívtam be újra a városba. Annyi értelme volt a kiruccanásnak, hogy sétáltem egyet. Kb. du. 3-ra értem haza. 4-kor volt egy erős fájásfélém, olyasmi, amit még eddig nem éreztem. Felcsillant mindkettőnk szeme, hogy na, vajon elkezdődött? De hiába vártuk a következőt, hosszú órák teltek el eseménytelenül. Este fél 8-kor, István akkor épp próbált a hegedűssel, újra éreztem egy olyasmit, mint délután, de István még nevetett is, hogy ha nekem 3 és fél óránként jelentkeznek a fájdalmak, akkor abból mikor lesz baba? De a következő már valami 20-25 percre jelentkezett. Egészen 9 óra 6 percig volt vagy 3-4 fájásom, szabálytalan időközönként. És ezek nagyon fájtak, de abszolút tűrhetőek voltak még. Beszélgettünk, viccelődtünk, találgattuk, vajon tényleg eljött az idő? Akkor eszünkbe jutott, hogy már túl késő van ahhoz, hogy aznap megszülessen, s rájöttünk, hogy április 1-jei baba lesz, ha valóban meg akar születni most. De mondom, ekkor még nem voltam biztos, hogy igazi fájásokat érzek.
A 9 óra 6 perc azért fontos időpont (számomra) mert ekkortól kezdve a következő rá 8 percre jött, és a többi, kb egy órán át, szintén 8 percre. Ekkor megfürödtem, renbe raktam magamat, Istvánék közben zenéltek. Fürdés közben valamivet anyhültek a fájdalmak, de a 8 percet betartották. 10 után jött egy 5 percre, de ekkor már szinte az egész időmet a vécén töltöttem, mert állandóan úgy éreztem, kakilnom kell. ment is a hasam, elég jól. Közben még mosolyogtam is magamban, hogy milyen jó nekem, csárdásra vajúdok, nem is rossz. Istvánék tulajdonképpen nem is tudták, hogy én akkor hogy állok, mert siettek, hogy át tudjanak venni mindent.
Mikor végre felálltam a vécéről, mondtam neki, hogy szerintem be kellene mennünk, mert ez csakis a szülés lehet. Furcsa, hogy állandóan a derekam fáj, és székelési ingerem van, de ha nem az, legfennebb hazaküldenek. István egyből olyan izgatott lett, hogy azt se tudta, hová tegye magát, Szerintem addig ő sem igazán élte bele magát, hogy lesz valami. Fogtuk a csomagokat, még átnéztem mit kell betenni, hazavittük Tündét egy másik faluba kb. 15 km-re, s a visszafelé úton már hol 5, hol 3 percenként jelentkeztek a fájdalmak. De a hasam akkor sem fájt. Bementünk a kórházba, mondtam mi a helyzet, megvizsgáltak, mindent rendben találtak, de még csak 1 cm-re voltam nyílva. De azt mondták, ebből szülés lesz, tehát benttartottak. Átöltöztem, leborotváltak (bár ne tették volna), megcsinálták a beöntést és felvittek. Kb. háronnegyed egykor értem a vajúdóba, egy újdonsült anyuka akkor jött ki a szülőszobából: megszülte április egy első babáit, Botit és Zsombit. István is feljöhetett, de csak a folyosóra engedték be, a vajúdóba és a szülőszobába nem. De nekem úgy is fontos volt, hogy ott tudtam 50m-re magamtól.
Érdekességképpen mondom el, mert a továbbiakban van jelentősége, hogy utánam 5 perccel érkezett szülni egy másik nő, akit kismamatornáról ismertem, de ő már előrehaladottabb álklapotban volt. Már 5 centire volt nyitva, és előttem vitték fel tolókocsival. Mire felértem már 8 centis volt, és 2 előtt 5 perccel megszületett a kislánya, Anita.
Annyira irigyeltem a két anyukát, hogy nekik már lejárt, azt se tudtam, hogy mit tegyek. Hol imádkoztam, hogy hamar lejárjon, hol hasi légzéseket végeztem (különben ez valamennyire segített), hol mondogattam a relaxációs gyakorlatban tanultakat, tiszta káosz volt a fejemben. Megpróbáltam felállni az ágyról, de nehezen ment. Állandóan pisilnem és kakilnom kellett, egyszer el is mentem a vécére, de nem szóltam senkinek. Ezután már nem tudtam járni, csak féloldalt fekve tudtam elviselni valahogy a fájdalmakat. Rámkötötték a Ctg-t és mondták, hogy próbáljak mge nem mozogni. Persze, hogy nem ment. Aztán levették rólam, és elmentek. Azt hiszem, több, mint egy órát arra felé sem jöttek, annyira rosszul esett ez, hogy feltápászkodtam, s elindultam őket megkeresni, de nem találtam senkit. Aztán kb. félóra után bejött a kicsi ügyeletes doktornő, megnézett mit csinálok, s mondtam, hogy hát nézzenek meg, hogy állok, mennyire vagyok tágulva, mert már elviselhetetlen a fájdalom. Vitt is át a szülőszobába, ez kb. négy körül lehetett, és mondta, hogy 5 centi. Jézus Mária, gondoltam 4 centi több, mint három órát vett fel, még van 5 centi, mikor jár már le? Úgy letörtem, mint a bili füle. Visszafeküdtem, de akkor már nem tudtam magamban tartani, és hangosan vajúdtam. Nem kiabáltam, de hangot adtam ki. Kb. negyed óra múlva egyszer csak éreztem, hogy kell újra kakilnom, és hogy annyira kell nyomnom. Ezt valahogy legyűrtem, de jött a második is, és akkor elkezdtem kiabálni, hogy nyomnom kell. Egyből ottermett a szülésznő, valamit csinált és már el is múlott. Mondta, hogy megvárunk még két fájdalmat, s aztán irány a szülőszoba. Felnyúlt - gondolom tágított - és mondta, hogy nyomjak. Szegény fejem, még pisiltem is közben, de azt mondta, hogy ne törődjek vele.
A második fájdalom után valóban átsegített a szülőszobába, s mondta, hogyha azt csinálom, amit mondanak, könnyen és gyorsan lejár minden. Hát én igyekeztem, és igaza is volt.
A szülésznő beültözött, jött a dokinő, az asszisztensnő, a babás ápolók, és már láttak is hozzá. A lábaimat valamivel megkötözték, de nagyon jó volt, mert bele tudtam abba feszülni, mondták hogy húzzam, szorítsam kétfelől a vasat. A doktornő állandóan a hasamat csipkedte - finoman persze- s mondta: most jön egy fájdalom, készülni!!!
Fejet mellre, mély levegővétel, szájat becsukni, nyomni, és a levegőt úgymond a végbélnyíláshoz küldeni. Nagyon fájt, de valójában nem tudtam, hogy mikor mi történik. Az utolsó előtti nyomásnál el kezdett zúgni a fejem, elernyedtem, nem tudtam, hol vagyok, az ájulás küszöbén voltam, és akkor jutott eszembe kétoldalt a fogóka, amitől húznom kell magamat. Így tértem magamhoz. S mondták, hogy na, még egy fájás és egy jó tolás és meglesz a baba. Úgy is volt. Csak akkor éreztem, hogy valami zutty, kijött belőlem. Pár másodpercre rá pedig felsírt Kriszta, s én elgyötörten, de kimondhatatlanul boldogan felsírtam, hogy megvan? Elvágták a köldökzsinórt és megmutatták onnan a lábam közül. A hasamra nem fektették, de ott mellettem kezdték el törülgetni s én csak az erős hangját, illetve a hosszú lábfejét láttam. Azelőtt való nap megnéztülk a Hamupipőke rajzfilmet és abban volt, hogy a cipellőt próbálták ráadni különféle lábakra. El sem hiszitek, de nekem akkor ez jutott eszembe. Kriszta is úgy mozgatta a lábujjait, mint azok, a mesében! Hát nem vagyok én őrült, ilyesmik jutottak akkor eszembe!?
Mikor megtörülték, odahozták, és kb fél percig gyönyörködhattem benne, majd elvitték, gondolom a vizsgálatokra. Majd jöttek, elkérték a ruháit és 1 óra 15 perc után hozták vissza és akkor próbáltunk először szopizni.

Mialatt a manómat törülgették, beadtak valami injekciót, ami segített a placenta "megszülésében", aztán valami apró pici szúrásokat éreztem, ez volt az érzéstelenítő, és utána következett az összevarrás. Ez kb. 40 percig tartott és nem fájt, csak egy picit a végén. Kaptam még valami méhösszehúzó szurit, és attól olyan fájásaim lettek, mint szülés előtt. Volt is olyan fantomérzésem, hogy na, most kezd erősödni, és nekem még mindig vajúdnom kell.
AmikorIstvánnak jelentették, hogy megvan a kislánya, el sem hitte, azt mondta, nem létezik, hát Edith mikor szült, 'sze nem hallottuk a hangját!! De Kriszta már megvolt és hál'istennek mindketten egészségesek lettünk. Aztán két órát nem volt szabad aludni, aközben fogtam neki sms-eket írni, majd hozták Krisztát és a többi már összefolyik a fejemben. Csak azt tudom, hogy másnap, hajnali 4-kor sikerült először elaludnom, úgyhogy 48 órát voltam ébren szinte egyfolytában, péntek reggeltől, vasárnap reggelig.
Hát, ennyi. S már akkor mondtam, jöhet a következő baba!)))))))))))))

Amikor 9-én vissamentünk a kórházba, képzeljétek, az a nő is ott volt, aki előttem szült 2 órakor. Ugyanazzal a problémával ment vissza, szobatársak lettünk, egyformán haladt a gyógyulásunk és egy napon engedtek ki mindkettőnket. Végül már ugyanaz az orvos is kezelt minket. Hát nem érdekes? Bár vidámabb körülmények között találkoztunk volna! Ja, és a férjeink tiszta fehérbe öltözve, szinte minden nap bejöttek a szobánkba és ott ültek estig. Ők voltak a fődokiink, pedig oda nem szoktak látogatót beengedni, de az ápolónők nem szóltak semmit. Igaz, adtunk nekik egy kis zsebpénzt. De megérte, mert én nem tudom hogyan bírtam volna ki főleg az ünnepeket István nélkül.

Nos, abbahagyom, mert a regényemért valószínű már az irodalmi Nobel-díjra is jelölni fognak, vagy aztán ti átkoztok el, hogy mennyi olvasnivalót adtam!!!

Puszi és kívánom, hogy mindenkinek, aki még nem szült, legalább ilyen jó élmény legyen a szülése!
Edith

Ezt meg a naplónkból másoltam ki, mert annyiszor leírni már nem volnék képes. De elnézitek, ugye?

Május 5-e

Ez a nap negatívan emlékezetes, ugyanis Anyu nagy bánatára abbahagytuk a szopizást. Délelőtt 10 órakor kóstoltam utoljára anyatejet. Most már bánom, mert annál semmi sem jobb, de akkor olyan lusta voltam, hogy 10 perc szopizás után egyből elaludtam, pedig csak 30-40 g-ot szívtam ki, és természetesen nem laktam jól. Pár perc múlva újra keltem, de akkor sem ettem annyit, hogy jóllakjak. Az eredmény mindig ugyanaz volt: másfél-két óra szopizás, hogy aztán az üvegbe lefejt tejcsivel lakjak véglegesen jól.
A végső eredmény pedig megint szomorú volt: Anyunak becsomósodott és begyulladt újra a melle, ismét lázas lett, és a dokinénivel és Apuval közösen eldöntötték, hogy többet nem fogok szopizni, mert csak baja lehet Anyunak belőle. Már csak azt tudom mondani, hogy eső után köpönyeg!
Pedig nagyon szerettem a cicit, órákat lógtam volna rajta, ha engedték volna. De Anyunak mindvégig véresek voltak az (alig létező) mellbimbói, 5 héten át sírva és valamit állandóan szorítva, ajkait véresre harapva szoptatott engem. Nem volt öröm számára, inkább csak kín. Pedig imádta nézni, hogyan eszem, nagyon szeretett ottartani a keblén, de nem ment. Azért ő nagyon reméli, hogy ettől nem lett rosszabb Anya számomra.

Ezt is már emlékezetből írtam annak idején, és lényegesen leegyszerűsítve de maga a dolog nem volt ilyen könnyű és egyszerű. Mondom, még ma sem vagyok teljesen jól tőle. De majd a másodiknál biztos sikerül. Mert sikerülnie kell!!!

Márti, Zsuzsi!

Köszönjük a hat hós köszöntéseket! El sem hiszem, hogy már féléves az én drága Virágszálam!

Nagyon szívesen küldenék 10 db. Liberos nyuszi és baba figurát valakinek, aki igényt tartana rá. Küld a Libero érte egy textil könyvet! Nekem annyi van, nem tudok mit kezdeni vele. Kell valakinek?

Edit

Edit, ne haragudj, figyelmetlen vagyok.
Nagyon boldog 6. hónapot Virág babának.

Edit:én szívesen venném, épp tegnap kaptuk a papírt, de én nem vettem 1 csomag liberót sem!!!!!
Megvan Freddie a szentjánosbogár, egész úton hazafelé azt pofozgatta!!!!

Most ment el a nővérem.
Elvitte egy pár régi ruhámat. Kérdezte, hogy de nekem biztos nem kell?! Hát hol tudnám felvenni 22 kg híztam a terhesség alatt és még csak 10 ment le. Egyszerűen nem indul be a fogyás. 1-2 kg. lemegy aztán semmi. És ha egy kicsit nem figyelek, egyből visszajön.
Az egyetlen reményem, hogy a sógornőmmel el akarunk kezdeni tornázni, régen segített, remélem most is fog.

Márti: nagyon sajnálom, hogy nem olvastam előbb, hogy erre jöttök. Pedig lett volna időm, a tesóm inkább nettezni jön. Ráadásul voltam is lent vásárolni.
Freddie szentjánosbogarat én is leginkább pillangónak néztem. Még poénkodtunk is rajta, hogy milyen furcsa pillangó.

Julcsi: én nem is tudtam, hogy ilyen nehéz terhességed és szülésed volt! Remélem, ha még egy babát vállaltok, sokkal könnyebb lesz.

Barbi: altatás téren nálunk is ez a helyzet, csak a Szandi hátról-hasra fordul át, úgy meg nem tud elaludni.
Szégyellem magamat, de megint a Ferkó jött rá a megoldásra. A kiságyba közvetlenül a rács mellé rakjuk be, így nem tud átfordulni, és percek alatt elalszik.

Zsuzsi

Zsuzsi:az Update-et nem próbáltad még???Az nem hülyeség szerintem, 1 időben én is csináltam és jó volt, de most estére néha örülök, ha kaját látok, nem hogy még válogassak is.
Én is sajnálom, hogy nem taliztunk, bár a 2 manó elaludt a kocsiban, de bent hamar felébredtek!!!!
Most megyünk a párommal a szemészeti kontrollra, szóval egész nap csak jövünk -megyünk!!!!

Szülési történetem

Május 1. voltam kiírva, de a doktor bácsi már 3 héttel előtte azt mondta, bármikor szülhetek. Én nagyon szerettem volna minél előbb túl lenni rajta. De bármit tettem is, semmi nem indította be.
Április 28.-án megbeszéltük, hogy 2-án megindítják. Nagyon féltem tőle, mert azt hallottam úgy sokkal fájdalmasabb.

Április 30.-án vasárnap volt a sógornőm születésnapja, és az egész család az anyóséknál ünnepelt. Semmi bajom nem volt, semmit nem éreztem, azon kívül, hogy nem volt étvágyam és néha keményedett a hasam.
Hat óra körül hazajöttünk és a Ferkó lefeküdt aludni (egész éjjel játszott), én meg nekiálltam telefonálgatni. 19.30-kor éreztem az első fájást, néztem az órát és legnagyobb megdöbbenésemre folyamatosan 4 percenként jött. Ferkó mintha megérzett volna valamit felkelt, hogy megnézze, mit csinálok. Kb. 30 perc után úgy döntöttem, beülök a kádba és megnézem mi lesz. Egyből 2 percesek lettek és 40-50 mp. tartottak. Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez már a szülés, mert nem volt olyan fájdalmas.
Végül 20.30-kor úgy döntöttünk bemegyünk a kórházba. Ferkóval megegyeztünk, ha itt az idő nem szólunk senkinek, mert nem akartuk, hogy a folyóson izguljanak.
Beértünk a kórházba, jött az ügyeletes doki és közölte, hogy nagyon közel vagyok a célhoz. Mivel nem folyt el a magzatvíz, úgy döntöttek burkot repesztenek. Kiderült a kiscsaj bele kakilt a vízbe. Gyorsan gépre tettek, hogy megnézzék minden rendben van.
A Ferkó velem volt végig. A fájások alatt énekeltünk, nagyon vicces volt, mindenki rajtunk mosolygott. A dokim beadta az EDA-t és még ülnöm kellett amikor jöttek a tolófájások. Mondták hogy ne nyomjak. Mondtam nekik, hogy pedig nekem nagyon kell, hogy mit azt nem tudtom, de valami nagyon nyom.
Aranyosak voltak azt mondták, ha kell, akkor feküdjek le és nyomjak. Mivel nagyon gyorsan jött a baba, nem volt idő gátvédelemre. Kb. 3 nyomással 22.30-kor kint is volt a Szandi. Az az igazság, hogy minden olyan gyorsan történt, hogy fel sem tudtam fogni.

Mikor elkezdtük hívni a családot, hogy megszületett a kisasszony, senki nem akarta elhinni. Hiszen nem sokkal előtte még személyesen vagy telefonon beszéltünk.

Még 2 órát kellett a szülőszobában maradni, de a Szandi végig velünk volt, csak akkor vitték el amikor áttoltak a szobába. Amikor a Ferkó haza indult, már saját lábon kísértem ki az előtérbe.

Ilyen volt:


És ilyen most:


Zsuzsi

Az én születéstörténetemet már olvastátok, aki nem az írjon és elküldöm az oldalt.Azt hiszem eddig is mindenkit lerohantam ezzel a dologga l, lehet hogy nem is volt nektek annyira érdekes , bár akit nem érdekelt gondolom az nem nézte meg!!!!

Márti: Engem érdekelne. Szerintem mindenkinek azonkívül, hoyg egyedi még különleges is, és száműra a sajátja a legszebb. De a másé is annyira megható. Én mindig elpityeredek. Visszagondolok az enyémre!

Márti, én nagyon szívesen olvastam a születés történetedet!! Örülök neki, hogy megosztottad velem is!!
Még soha nem találkoztam senkivel, akinek lett volna bátorsága otthon szülni. Én is gondolkoztam rajta, de nem mertem megtenni.

Na széééép, már sokszor nézegettem a Zsombi születésének képeit, most elolvastam amit írtam a születéstörténetet (elküldtem Sedithnek, remélem megkaptad és simán potyognak a könnyeim!!!!
Én így akartam, hogy ne vigyék el, ne macerálják, csak 3 órával később vizsgálta meg a bába tüzetesen , amit nyekkenés nélkül fogadott, nem mosták meg gyökér kefével a finom puha bőrét, nem világítottak erősen a szemébe.Finom puha vörös törölközőbe csavartuk, nem is fürdettük kb. 1 hétig a magzatmáz magától felszívódott fel.Jó erre emlékezni, hogy minden úgy ment ahogy mi szerettük volna!!!!
Nosztalgiázunk igaz???? Olyan bizsergető érzés rágondolni, újra átélni!!!!!

Lányok, nagyon szép amiket írtatok. Mindegyik nagyon megható.
A Mártiét is elolvastam és minden tiszteletem. Én nem mernék belevágni de le a kalappal. És ahogy elolvastam, baromira irígykedtam.

Barbi: te is mesélj!! Én nem tudom, Ádám történetét!! Persze ha nem akarod, azt is megértem!

Zsuzsi nagyon aranyos vagy, de sem szép nem volt, sem idilli.
Főleg az utána következő 2 hét volt rémálom.
(ja, és sajnos császár volt)
Nem hiszem, hogy ennyi szép történet mellett egy horrort is akartok hallani.

Barbi drága!!!!
Tudom, hogy milyen szörnyű élmény maradt neked ez a szülésed, nekem semmi traumatikus élményem nem volt a Szoni születésével kapcsolatban, de én nem úgy akartam az egészet, és most hogy a Zsombi születése ennyire jobb volt felülírt bennem mindent!!!!
Ha lesz kistesó nálatok remélhetőleg minden rendben lesz és neked is szép élményeid maradnak!!!!!(a Nandu oldalán van egyébként szó a toxémiáról!)
Különben pedig nyugodtan írd ki magadból, biztosan mindenki kíváncsi, és hát vannak sajna ilyen történetek is, de az a lényeg hogy jól vagytok, Ádámod egy gyönyörű, ügyes majdnam fél éves kicsi fiú , aki boldoggá tesz titeket!!!!!

Képzeljétek, tegnap nem volt itthon net.
Szóval:
Maja babának sok egészséget anyunak, apunak sok boldogságot és babamosolyt az egész családnak.

Edit, boldog hófordulót és csudaszép képeket tettél fel.

Barbi, a terhességem szinte a 8. héttől kín volt. Onnantól feszült a hasam, hánytam éjjel nappal, de minimum rosszul voltam, a szagokat...hú az rossz volt. A frissensült kenyér illatát ma sem bírom. Egyszer a tescoban vásárolgattunk és majdnem Árpi nyakába hánytam. De szó szerint. Aztán 5. hótol alig bírtam menni, állni, nagy volt a súly. Bevizesedtem, itt szúrt meg ott is. Mindenfelé gyerek keringett és rugdosott bennem. Az utsó hónapban napi 2-3 órát aludtam, ülve, mert háton ugye nem kaptam levegőt, ha meg oldalra fordultam mindkét gyerek odacsúszott. A hasam viszont nem kerek volt hanem KOCKÁS. Hány kismama tudja ezt elmondani? Aztán az a viszketős izé... Na, ott annyira ki voltam idegileg, fizikailag, hogy majdnem megszültem. A végén minden nap sírtam, hogy legyen már vége és közben mondogattam, hogy ezt úgy értem, hogy érjünk időben a végére, mert tudtam, hogy nekik ott bent jó. . De még kihúztam egy hónapig. De megérte, nem bánom. Csak nagyon szeretném, ha egyszer nekem is lenne csupa jó élményem a terhességemről. Mármint, hogy élvezni szeretném a várandosságot. De ugye erre nem lehet csak úgy szülni. Mártival pedig egyetértek. Ha rossz volt az élmény annál jobb minél több embernek elmondod, mert az könnyít.Persze nem erőszak... Csak én pl. a szülést is Árpi segítségével tudtam feldolgozni. Nem volt igazán nehéz, (persze az volt), de én nem sokra emlékeztem. Aztán ahogy beszélgettünk róla elmúlt a köd, jobb lett és a lelkiismeretfurdalás is megszünt. Na kiollózgatom a történetet a blogunkból. Bocsi, de asszem ez is hosszú lesz.

Hát nem is tudom hol kezdjem. Talán a szüléssel kéne.

Hát igen. Február 27-én sima CTG-re mentem és egy kis randira a Dokibácsival. Aki közölte, hogy nem mehetek haza, mert lehet, hogy még aznap megszülünk. Bő kétujjnyira nyitva volt a méhszájam. Akárhogyan is hajtogattam, hogy 27-28-29-én tuti megszülök, nagyon bepánikoltam. Ott hirtelen már nem is akartam annyira szülni. Aztán eltelt a nap és az este a fájásokkal. Teljesen mások voltak mint a jóslófájások de nem igazán "fájtak". Azt hittem még nem szülünk. Aztán 28-án (szombaton) - éppen csak beérkezett hozzám Apa - leküldtek ultrahangra, ahol megnézték a lányokat és szép nagy súlyt jósoltak nekik. Utána CTG. Mivel ikres CTG csak a szülőszobán van, ott raktak gépre. Barátkoztam a hellyel. Aztán 15-20 perc múlva berontott az ügyeletes orvos, az ügyeletes szülésznővel és egy gyakornok. Mondták, hogy a gép 3-4 perces méhösszehúzódásokat jelez. Mondtam igen, érzem. Megvizsgáltak és mondták, hogy nem megyünk sehova, szülünk. Behívták a szülésznőt és Dokibácsit is. Mindketten dolgoztak éjjel, ráadásul Dokibácsi a Balatonon szeretett volna korizni a családjával... Örülhettek nekem.

Aztán behívták Apát, vigyorogtunk mint a tejbetök: FINISELÜNK. Megjött Eta (a szülésznőm), infúziót kötött, előkészült a szülésre. Jöttek a fájások, amik nem is fájtak annyira. Sétálgattam, nevetgéltem. Mondtam is, ha bejön Dokibá mibe', hogy megkérdezi: "Mi van itt kávéház?". Tényleg ez volt az első mondata. Aztán burkot akart repeszteni. Addig nem is igazán féltem, amíg be nem nyögte, milyen a burokrepesztés. Valami tűvel... Na itt összecsináltam magam. Kellett ez nekem? Amúgy nem is fájt, csak olyan ilyesztő volt. Aztán érezhetően megindult a dolog. Jöttek az egyre intenzívebb és hosszabb ideig tartó fájások. DE ezek még mindig elviselhető fájások voltak. Én azt hittem, hogy verejtékben fogok fetrengeni a földön. Eta mondta, hogy innentől számít engem igazán vajúdó nőnek. Ehhez képest még beszélgettem is fájások közben. Aztán nem volt KÖZBEN.

Számomra hamar (elvesztettem az időérzékemet) felkerültem a szülőágyra. Jöttek a tolófájások, nyomtunk. Illetve én nyomtam. Aztán döntötték belém az oxytocint és nyomtam, a hasamon meg Dokibá "ugrált". Szegényke, jól megizzasztottam. Nem akart a Nagylány feje kibújni. Valamikor felnéztem és nagyon sokan lettek a szülőszobában. Volt sok (akkor még idegen) arc, a lábamnál Eta várta a Nagylányom, balomon a Dokibá bíztatott, jobbomon Árpi csillogó szeme. Mindenki várta a csodát. Az elsőt. Mondták, hogy látják a haját, hajasbaba. Innen még sok idő eltelt (legalábbis nekem annak tűnt) de végre megérkezett. Nekem már akkorra rég nem volt külvilág. Csak azt hajtogattam "Sírj fel kislányom, miért nem sír?". Pedig állítólag sírt, csak én voltam "elvarázsolva". Aztán épp csak kibújt Dorina már jött is utána Lívia. Egy perc telhetett el Árpi szerint. Állítólag ő is sírt, na ezt se hallottam. Elvitték a két kislányt, vizsgálták a gyerekorvosok én meg csak néztem őket. Láttam, hogy kalimpálnak, tiltakoznak a "bánásmód" miatt, de nem hallottam sírni őket (nem baj azóta is pótolgatják). Megszületett a méhlepény, megkukucskáltam, tök érdekesen nézett ki.

Aztán egy hatalmas csomagot kaptam. Nyöszörgő, csukott szemű babával. Köszöntem neki, mondtam, hogy gyönyörű baba, rég vártunk rá. Ahogy elkezdtem beszélni, megszünt a nyöszörgés és egy pillanatra kinyitotta a szemét. A mi Nagylányunk! Kántor Dorina Ilona megszületett és a karjaimban volt.

Utána kaptam egy másik csomagocskát. Egy baba volt ebben is, tágra nyílt szemmel nézte a fényeket a plafonon. Beszéltem hozzá. És akkor felémfordult és nézett a hatalmas babaszemeivel. Kántor Lívia Mária egy perccel a tesója után megszületett.

Nem sok mindenre emlékszem. Annyi minden történt, olyan hihetetlen volt az egész, és fizikailag is fura élmény volt. Emlékszem az orvosom arcára amikor aggódva összenézett a szülésznővel. Emlékszem a sok engem bámuló idegenre. Emlékszem Árpira, amint ide oda mászkált, nem tudta nekem örüljön, a lányoknak, vagy esetleg sírjon örömében. Emlékszem a hajam végéig hatóló fájdalomra és a hirtelen beálló testi nyugalomra. Emlékszem a rámtörő fáradtságra. Emlékszem amikor először vizsgálgattam gyermekeimet, néztem a gyufaszálnyi ujjacskákat, tágra nyílt szemecskéket, tátika szájakat, próbáltam betelni velük. Emlékszem mi járt a fejemben első este a szülés után: Itt vannak végre, család lettünk! És emlékszem a szeretetre, ami betöltötte egész lényemet. Szerettem két kislányt és szerettem egy férfit aki megajándékozott velük. Hálás voltam nekik az érzésért. És mindig is hálás leszek. Köszönöm.


Hát ennyi.

Most már tuti zsepivel fogok ide ülni a számítógép elé!!!!
Ez is csuda szép volt!!!! Elhiszem , hogy a terhességet nagyon megszenvedted Julcsi, de ugye minden terhesség más , majd a kistesó kellemesebb élményeket hagy benned!!!!!

Egyetértek Mártival, potyognak a könnyeim.
Julcsi, ez nagyon szép volt. Nem tudom abbahagyni a sírást.
És igen, azért kell egy kistesó, hogy azzal egy teljesen normális terhesség legyen, és arra emlékezz, na a szörnyűségekre!

Márti, neked meg a pár nagyon kedves sorod (de ez Julcsi rád is érvényes) ríkatott meg.
Még csak most indult a nap, és én már folyton bőgök. Hol van még az este?
Nagyon szépen köszönöm, nagyon kedvesek vagytok.
Akkor leírom, ha tényleg érdekel benneteket. Csak kicsit összeszedem magam.

A szöveget lehagytam :együtt a kiságyban!!!!

Sziasztok!

Annyira jó és megható ilyen születéstörténeteket olvasni,mint anyaként,mint szülésznőként!Mindegyik helyzethez odaképzeltem magam olyan jó volt!Most még jobban érzem mennyire hiányzik a hivatásom!
Nem akarok megint valótlant állítani,mint a múltkor,mikor azt hittem már írtam hogyan lettem 4 gyermekes édesanya,úgyhogy először inkább megkérdezem kiváncsi e valaki a 4 szülésemre!Ha már ezt leírtam akkor bocsi!

Márti,
a te történetedet mikor beléptem ide már olvastam,azt hiszem le is reagáltam.Nagy elismeréssel tartozom,amiért otthon szültél.Természetesen szakmailag jobban érdekelt.Nagy kihívásnak tekinteném szakmai szempontból,hogy otthon kisérjek szüléseket!Talán majd ez is eljön egyszer!
Nagyon édesek a gyerekek egymás mellett a kiságyban!


Zsuzsi,
Szandi baba is nagyon édi,mind a két képen!

Szép napsütéses délelőttöt mindenkinek!

Timi

Sziasztok!

Annyira jó és megható ilyen születéstörténeteket olvasni,mint anyaként,mint szülésznőként!Mindegyik helyzethez odaképzeltem magam olyan jó volt!Most még jobban érzem mennyire hiányzik a hivatásom!
Nem akarok megint valótlant állítani,mint a múltkor,mikor azt hittem már írtam hogyan lettem 4 gyermekes édesanya,úgyhogy először inkább megkérdezem kiváncsi e valaki a 4 szülésemre!Ha már ezt leírtam akkor bocsi!

Márti,
a te történetedet mikor beléptem ide már olvastam,azt hiszem le is reagáltam.Nagy elismeréssel tartozom,amiért otthon szültél.Természetesen szakmailag jobban érdekelt.Nagy kihívásnak tekinteném szakmai szempontból,hogy otthon kisérjek szüléseket!Talán majd ez is eljön egyszer!
Nagyon édesek a gyerekek egymás mellett a kiságyban!


Zsuzsi,
Szandi baba is nagyon édi,mind a két képen!

Szép napsütéses délelőttöt mindenkinek!

Timi

Na ezt miért 2x küldte el?????????
Nem én voltam!