Sziasztok!
Szia Bea!
Na akkor megint én vagyok az első aki válaszol
Elég nehéz kérdést tettél fel, de egy kicsit igazságtalant is.
Ha megnézed hány női nőgyógyász van, akkor azt hiszem aláírod, hogy nincs túl sok választásunk.
Ha biztonságban akarjuk tudni a gyerekünket, és magunkat, kénytelenek vagyunk elmenni a nőgyógyászhoz, akár nő, akár férfi.
A szülésnél szerintem egy női orvos is elsősorban orvos. Ha Te hisztizel, mert nagyon fáj, és nem bírod tovább, nem az orvos fog vígasztalgatni, és megérteni, hanem a szülésznő, vagy a dúla, vagy a segítő, aki bemegy melléd, féj, anyuka, testvér, barát.
Hogy mik a főbb szempontok, amitől szuper egy nőgyógyász?
Elsősorban a szakmai, orvosi tudása fontos.
Szintén elsősorban az emberi hozzáállása.
Mondok egy példát.
Én Likár Zsolthoz jártam az első sikertelen terhesség kezdetétől. Zsolti amikor elvesztettem a babát, végig tárgyilagos maradt, nem érzelmeskedett velem, bár tudta, hogy fájdalmas dolog lelkikeg egy ilyet átélni. És ez segített át a nehezén. Ha még ő is csodásított volna, és nem azt mondja, hogy Bogikám, előre kell nézni, ennek megvolt az oka, hogy így alakult, akkor valószínűleg magamba zuhanok.
Annyira vágytam akkor már egy babára, hogy szinte fájt. Nem volt más gondolatom 24 órán keresztül. És akkor az én kicsi babám elhagy engem.
És miután nem keseregtem, hanem arra gondoltam, hogyha minél előbb felépülök, annál előbb jöhet egy másik baba, láss csodát, 3 hónap múlva belém fészkelte magát Lili. Ráadásul közben nekem lebénult a fél arcom egy sima herpesz vírustól, és mégis.
Zsolti kiváló szakember, és mint ember is kedves, aranyos, bár kissé távolságtartó. Ami egyébként nem árt. Én régebbről ismertem már, és jó viszonyban vagyunk, ő sem pénzéhes.
Aztán Katicánál megismertem Bodai Karcsit. Kiváló szakember, addig csak hallottam róla másoktól, és csak dícséretet. De egész más két héttel a szülés előtt átkerülni egy másik orvoshoz. Mikor megláttam Karcsit, azt hittem, hogy egy műtős angyalkával van dolgom.
Olyan határtalan nyugalom áradt belőle, ugyanakkor kedélyes volt, vidám, értette a viccet. Engem őszintén megmondom, kapásból megfogott. Bár mindig sietett, néha várnom is kellett rá, mindig végighallgatott.
Tőle a szülés után megkérdeztem, hogy miért lett nőgyógyász.
Azt válaszolta, hogy nem annak készült. De aminek készült, ott sajnos gyakran előfordult, hogy a betegeken nem lehetett segíteni. Azt mondta, hogy őt rettentően lehangolta ez. Aztán a nőgyógyászat-szülészet iránt kezdett érdeklődni, mert igaz, hogy itt is sokminden előfordul, de nincs annál felemelőbb érzés, amikor egy gyereket világra segít, és látja egy új élet kezdetét.
És tényleg. Mindegyik szülésemnél (igaz sajnos császár volt mindegyik, és nem volt belőle 6), mindegyik orvos, amikor kivették a babákat, örült. A hangjukon és a megjegyzéseikből hallottam, hogy még mindig megérinti őket a születés pillanata. És szerintem itt tök mindegy, hogy nőről vagy férfiról van szó.
És megmondom őszintén, én pl. attól idegenkednék, ha egy nő "turkálna" bennem. Mások meg az ellenkezőjét vallják.
Szerintem nem kellene elvennünk azért a diplomát a férfi nőgyógyászoktól, mert biztos nem azért lettek azok, mert adott esetben nem tudják felmérni, hogy mi mit érzünk. Amúgy a legtöbb nőgyógyász előbb utóbb anya vagy apa lesz, vagyis szülő! És az sem törvényszerű, hogy egy női nőgyógyász amikor kikerül az egyetemről azonnal szülni megy, hogy tudja, hgy mit érez egy szülő nő. Sőt, szerintem ők először is karriert építenek, és orvosok, és csak másodsorban nők.
Ez a feladat szerintem a szülőszobán, ahogy az elején is mondtam a dúlára és a szülésznőre hárul. Nekik kell megértőnek, ugyanakkor határozottnak lenni, hogy a kismama biztonságban érezze magát.
Te véleményem szerint, bár nem ismerlek személyesen, tökéletesen megfelelsz ennek a feladatnak. Ha lesz egyszer harmadik gyermekem, szívesen kipróbálnám, hogy mondjuk Te jönnél be velem. Én még bízom benne, hogy a két császár után a 3. babát majd természetes úton szülhetem meg.
Na megyek
Puszi: Bogi