Coolasa,
Folyamatosan be bírok halni rajtad! (Ez meg milyen szépen hangzik...
) Vavyan Fable elbújhat melletted. Ráadásul remekül fényképezel. Némelyik kép ugyan egy kissé
homályos, de ez szerintem csak nekem tűnt fel eddig.
(Meg ne verjetek, könyörgöm.)
Pedig olyan depis vagyok, vagy csak kimerült és álomkóros, nem is tudom. (És még én írtam tegnap Vukának, hogy ugyan félre a depivel.)
Szóval a képek naggggyon jók. És félreértés ne essék, nem csak a Coolasa félék.
Gabus és Sajtine,
Áruljátok már el igazán, hogy miféle szőkítő babasampont használtok a csajsziknál?
Eredmény:
Minden rendben és tényleg kislány!!! (Tud valamit ez a Ruttner azért)
Mondjuk a kontrollon lesz majd egy-két kérdésem, mert a leleten kifejezetten Down kórról van szó, amit előtte senki nem is említett. Kromoszóma rendellenességet mondtak, de konkrétumot semmit. Azért remélem erősen, tudják, hogy mit csinálnak. (Azt, hogy mit beszélnek, azt kevésbé, ezt már tapasztaltam sajnos.)
Ja és be sem akarták mondani telefonba. Pedig a dokinő kifejezetten telefonon való érdeklődésről beszélt. Elhaló hangú kérdésemre a köv. kedves választ kaptam: "Jöjjön be a leletért!" Futottam azért még egy kört, miközben a pumpa ment fölfelé, bár már előtte sem voltam a nyugalom szobra. Pötyögtetés, sóhajtozás, csend, majd újra a már elhangzott kedves mondat. (Megfordult a fejemben, hogy egy papagájjal van dolgom. Meg az is, hogy itt már valami gond van, ha ennyire nem akarják benyögni a telefonba.) A padlóra ájultomban még hallottam, ahogy hozzáteszi: "de mosolyogva!"
Keresztkérdésemre, miszerint a páromnak kiadják-é, végre úgy találta, ezt az infót mindenféle vívódás nélkül megoszthatja bármely telefonbetyárral, - "igen, - mondta - normál leletet kiadunk a férjnek is."
Ééés csak azért is kiszedtem belőle!
A vallás témához: tisztelem az igazán hívő embereket, pláne ha ők is tisztelik, aki nem az. A térítgetést én sem értem, miért gondolják, hogy ez az egyedül "üdvözítő" út? (Sajnos egy-két ilyen témájú fórumon megy a legnagyobb fröcsögés.
)
A helyi pap panaszkodott, hogy a keresztelő, az esküvő, a temetés szolgáltatássá váltak. De sztem ezt fel lehetne úgy fogni, mint egy szép szokás megőrzését, megtartását. Már annak, aki nem hívő. Ezzel úgysem tudnak mit csinálni. A szülők pedig hozzásegíthetik a gyerkőcöt, hogy minél több világnézetet megismerjen, és később ki tudja választani azt, amelyiket a legközelebb érez magához. Hát ennyit szerettem volna elmondani Vietnámról...