Sziasztok!
Ez a nemszopizás nálunk sok okból összetevően alakult így. Császárral született, épp akkor amikor a legnagyobb meleg volt. Amíg a megörzőben feküdtem a műtét után, csak 3 óránként hozták ki a babát, és az esetek nagy részében akkor épp aludt, de úgy, hogy nem is nagyon lehetett felkelteni. Hiába szóltam a kórházban tartózkodás alatt minden alkalommal a csecsemősöknek, hogy nem nagyon akar menni ez a szpoizás, ha már 5 percet foglalkoztak velem akkor sokat mondok. Pedig ekkor még próbálkozottott a kis drágám. Aztán az utolsó napon beparáztattak, hogy nagyon sokat fogyott (3100-ról 2900-ra ami a valóságban még teljesen elfogadható ), és pótlást kell adni, mert be fog sárgulni és akkor nem engednek haza minket. Amint kapott egy kis ételt abból a nagy lukú, folyós cumiból, teljesen elutasította a cicit. Ekkor kezdtem el a kórházban is fejni. Az elutasítást úgy kell érteni, hogy teljesen bestresszelte magát a cicitől, az egész kis teste ívben megfeszült, és soha nem sír olyan hangosan, kínkeservesen, mint a cicinél. Mint aki sokkot kap. Próbálkoztunk sokféle módszerrel, testhelyzettel, bimbóvédővel is, de a helyzet mindig ugyanaz. Sokszor már én is nagyon magam alatt voltam ettől a nagy elutasítástól. Nagyon erőltetni se akartam, mert ha erővel tömködöm bele a szájába, még rossz emléke is lesz tőle. Volt pár alkalom, amikor sikerült picit szopiztatni, de utána megint a teljes elutasítás. Nem minden baba lesz cumizavaros, szerintem az volt, hogy ő benne amúgy is egy kicsit gyengébb volt a szopó reflex, és azt a kicsit nyomta el a cumi. Az egészhez az is hozzájárult, hogy az én mellem tényleg hatalmas ( 80G a mostani méretem), az ő szája meg pici volt, szóval a fizikai méretek is közrejátszottak.
Bár nagyon macerás dolog a fejés, a néhai elkeseredésemtől eltekintve a jó oldalát próbálom nézni. Van tejem, tudom anyatejjel táplálni, mindent megadhatok neki, amire szüksége van. Mint írtam, az üvegből való etetés nagy előnye, mindig tudom, mennyit eszik, nincs izgalom, para, a papája is meg tudja etetni, ő is ki tud vele kapcsolatot alakítani. Ráadásul így hogy többet eszik, mintha szopizna, egy nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott baba, nem hasfájós, nem bukott még soha, és magától rááll a rendszeres evészetre, ráadásul átalussza az éjszakát. Nyűg ez a fejés, de szívesen csinálom, mert tudom, ezzel táplálhatom a kismanót, és etetéskor így is össze lehet bújni, a szemébe lehet nézni, és annyira édes ahogy közben az ujjamat markolássza. Szóval ez így alakult, de én nem panaszkodom, mert tényleg nagy szerencsénk van Márkkal, mert tényleg nincs vele gondunk.
Nyanya, igen, nekem is Aventes kézi van, és úgy tapasztalatam, azzal több jön le mint a medela gépivel. És itt most nem reklámozni akarok
Az orvosokról viszont nekem is megvan a véleményem. A gyerekorvosra igazából nem mondhatok rosszat. Nálunk 3 doki van itt a rendelőben. Akihez tartoztunk volna, arról mindenki mondta kerüljük el, hát kiválasztottunk egy másikat, akihez a rokon gyerekek is járnak. Amikor hazajöttünk a kórházból akkor ő épp szabin volt, hát a harmadik jött ki helyettesként. Végül elég szimpatikusnak tűnt, gyerekszeretőnek, és a szopira is voltak ötletei (pl bimbóvédő), úgyhogy nála maradtunk. Mivel nekünk nincs semmi gondunk, még nem nagyon tudok véleményt mondani, eddig szimpi volt.
Van viszont egy jó sztorim egy másik esetről. Kaptunk beutalót ultrahangra, hogy teljesen kivizsgálják biztosan nincs vele semmi gond. (koponya, hasi, csípő, stb). A körzeti rendelőben hetente 2x1 órát van ilyen rendelés, csak egy mobilszámon lehet bejelentkezni. Először vagy 2 hétig szabin voltak, aztán megpróbáltam hívogatni. Egyik alkalommal sikerült is felvette a nő, elmondtam neki, hogy időpontot szeretnék, nem is válaszolt, csak félre rakta a telefont. Kb 10 percig hallgattam ahogy vizsgálgatnak, hiába hallóztam, semmi reakció. Leraktam hívtam újra. Ekkor foglalt volt, majd amikor már nem, akkor kb 5x sián kinyomtak, hogy ő most nem veszi fel. Végül mégis felvette, most annyit mondott várjak kicsit mer közben dolgoznak, és megint félre rakott. 27 perc után untam meg hogy azt hallgassam hogy másoknak mi a baja, hogy vizsgálják őket, meg hogyan keresik a takarítónőt. És mindezt mobilon!
És még az orvosi titoktartásról akkor nem is beszéltem, hiszen mindent hallottam, hogyan veszik fel az adatokat, vizsgálnak ki.
Ezek után már teljesen elbizonytalanodtam, hogy akarok-e én ehhez a dokihoz menni, hiszen ha arra nem voltak képesek hogy annyit mondjanak "szerda 10 óra" pl, akkor milyen megbízható a vizsgálatuk?
Lehet végül inkább majd a Bethesdába megyünk. Jól felhúztam rajta magam, és a legjobban az bosszant, hogy az ember kiszolgáltatott.
Sose voltam dokipárti, csak akkor mentem, ha már szinte vinni kellett, igaz a megfázásnál és vírusos gyomorrontásnál nagyobb bajom sose volt.Azt hiszem ezt a szokásomat továbbra is tartani fogom.
Nekünk ilyen műanyag játszóállványunk van. Amikor kaptuk akkor először nem tetszett annyira, mert én szőnyeget szerettem volna, de most már rájöttem, ez sokkal jobb, és örülök neki. Vannak hozzá külön akasztó-karikák, így tetszés szerint variálható, sokféle csüngő játék van hozzá, és némelyik még önállóan, csörgőként is használható. Igazából az elmúlt héten fedezte fel magának Márk, most már nagy örömmel játszik vele. Szeretjük nagyon, ráadásul szép színes.Járókát eredetileg én nem akartam, de lassan szükség lesz rá, ha már forgolódni fog, mert télen a földre annyira nem tehetem le, mert az nálunk meglehetősen hideg. Olvastam valahol egy elég jó cikket a járókákról, és az végül is azt hozta ki, hogy a hagyományos fa megoldást éri meg venni, mert ezek a modern összecsukhatós szúnyogháló oldalúak sokat tudnak ártani, főleg ha sokat van benne a baba. Hátrányaik: kicsik, a szunyoghálón nem látnak ki rendesen, ezért túl hamar ráveszi a babákat hogy felálljanak, ráadásul nincsenek oldallécei, amiben meg lehet kapaszkodni, csak az a négy kis ráapplikált fül. Azt a nagyot meg ha beállítom a szobába, akkor már más nem is fog beféni
Ma én is kicsit hossszú lettem
Andi