Sziasztok!
Képzeljétek, egyre több a tejcsi,
csak el ne kiabáljam. Anna baba az utóbbi három napban már kihagyta az éjféli szopit is, és csak reggel 5-kor ébred. Sőt tegnap a vacsi kicsit csúszott, 9 helyett 10kor evett, és reggel 7-ig aludt. Végül is már nagy lány, ma éppen 7 hetes, remélem most már egyre inkább átaludja az éjszakát. Bár ez nemcsak kor-, hanem súlyfüggő is, hát a súlyára nem lehet panasz, nagyon gyorsan gyarapszik, már 4300 gramm. Már 120-140-et sőt néha 160-at eszik egyszerre ( még leírni is sok!), és emellett naponta majdnem ugyanennyit tudok fejni is, ez megy a fagyasztóba, vagy néha megeszi estére. Szóval jól alakulnak a dolgok.
Amikor kevés volt a tej, nem hittem volna hogy ez hamarosan így megváltozik és rendbe jön. (Sőt, ma hajnalban azért kellett felkelnem, noha Anna aludt, hogy fejjek, mert már csöpögött mind a két cici... na nem panaszképp írom, inkább fejek hajnalban, mint hogy ne legyen elég a tejcsi) Olyan klassz dolog a szoptatás, olyan intim és meghitt, a legszebb pillanatok egyike, és boldog vagyok hogy Anna baba tud szopizni annyit amennyire szüksége van.
Már kezdjük „nevelni” is szegényt, kb. egy-két hete vettem észre hogy most már gyakran csak azért sír hogy tovább dajkáljuk. Persze dajkáljuk mert az is kell, játszunk vele, de nem a végtelenségig. Egy kis játék után, ha evett és kézben jól elvan, tehát nincs baja, hozzá kell szoknia hogy leteszem és egyedül elalszik. Ilyenkor van kis sírás, apja az aki előbb megsajnálja – bár elvben egyetért – de nem tudja hallgatni a pici lányát ahogy panaszkodik...de napról napra kevesebb a sírás, 2 napja este 1 órát nézelődött magában, csendben, majd bealudt. Nem akarom hogy mindig kézben aludjon el, mint eleinte, szokja meg hogy egyedül is lehet. Persze ha a hasa fáj, vagy front miatt nyűgös, akkor megesik a szívem a kis Tündéremen.
Annyira édes, most már kezd szándékosan mosolyogni ránk, és vannak hangjai. Pl. ingggéééééé = éhes vagyok, ögáááájjj = nyűgös vagyok, vegyél fel...
Tegnap voltam 6 hetes kontrollon, minden rendben van. Bevittük a dokimnak megmutatni Annát, ő még nem is látta hisz szüléskor épp nyaralt. A Meddőségiben mindenki csodájára járt, olyan jó volt büszkélkedni vele... remélem a beavatkozásra várók is reményt merítettek belőle, én legalábbis mindig örültem ha kisbabát láttam ott mert azt gondoltam, ha másnak sikerült nekem is fog, és lám...
A biológus csajt is megkerestük aki a petrik csészében a "randit" összehozta
neki is megköszöntük a munkáját és megmutattuk a "végeredményt"
, nagyon tetszett neki
Bea
Jó hogy jöttél, klasszak a fotók és gyönyörűek a gyerekek, mint mindig...
A bölcsibe biztos hamar beszokik Marcell, ha te nyugodt vagy, ő is az lesz.
Paga
A keresztelő itt lesz Csepelen,a Béke téri templomban, utána családi ebéd, nagymamákkal és a sógoromékkal. Leszünk 12-en, az oviból fogok kölcsön kérni összecsukható fa székeket, anyámtól egy szétnyitható asztalt, mert erre nem vagyok berendezkedve
Melcsi
A lombik megvár, te még fiatalabb vagy nálam, szóval ne aggódj. Jót fog tenni egy kis „őszelés”, pihenés, feltöltődés, és addig sem kell Pörinek osztoznia rajtad. Hidd el, neki nagyon jó most még, hogy csak vele tudsz törődni, a tesójának ráér örülni másfél év múlva is, addigra úgyis önállódosni akar majd.
Fermel, Regina
Jó tanulást nektek!
Regina
A vereselemzést én sosem szerettem, és nálunk általánosban nem is tanították, csak lediktált a tanár pár sort a versről és azt kellett megtanulni. Középiskolába bekerülve hidegzuhanyként ért a felismerés, hogy az ötös bizonyítványommal hozzá sem tudok szólni a verselemzésekhez, nem úgy mint mások aki csak hármast négyest hoztak általánosból, mégis tudtak kezdeni valamit a versekkel. Szóval a tanáron nagyon sok múlik.
Fermel
Rendszeresen jártok a Mikkamakkába? Kell fizetni érte? Hozzánk is közel van, de még vagy 2 év mire mi oda tudunk menni. Meg valami mondókásklubot is majd tervezek de még az is jó pár hónap...
Nem csodálom hogy Benjitől olvadozott az óvónéni, ilyen okos, helyes kisfiúnak én is örülnék a csoportomban
Itt a tábla