Kicsit megkésve most megpróbálom felidézni mi is történt velünk.
2002. augusztus 13-án (32 hetesen) védõnéni rengeteg fehétjét talált a vizeletemben. Már napok óta vizes volt a lábam és ez csak ment felfelé egyre jobban. Ekkor gyorsan felhívtuk az orvosomat aki közölte, készítsem a táskát és induljak a kórházba. Ez kb.du 4 óra körül történt. Ott vizsgálat és irány a szülõszoba.
"De én még nem akarok szülni,minek menjek oda" -Csak megfigyelésre. Este 9 után közölték mehetek vissza az osztályra. Ekkor óránként rohangáltam hányni a mosdóba, vizeletem továbbra is szinte semmi.
Aug.14.Reggel folytatódott a hányás így kaptam egy adag infúziót. Délbe irány újra a szülõszoba ahol közölték, mostmár inni sem ihatok úgyis kijön.
Egyre gyûltek az orvosok körülöttem. Egyre gyakrabban jöttek és egyre többen. Aztán átvittek az Uh-ra ahol közölték a "méhlepény elöregedett, a magzat retardált". Mirõl beszélnek ezek körülöttem????
Az állapotom gyors ütemben romlott. Jött az orvosom aki kerek-perec közölte, hogy veszélyben az életem és "valószínûleg be kell fejezni a terhességet"
No ekkor bekattantam! Innentõl kezdve kisebb szünetekkel csak sírtam. Az éjszaka már szinte elviselhetetlen volt.
Aug.15. Már két napja nem ettem, egy napja nem is ittam. Alig volt jártányi erõm. Reggel közölték menjek, mert elõkészítenek a mûtéthez, mert soron kívül fogad a dokim.
Mire idõm lett volna megijedni, már szúrták a gerincem. Egyszer-kétszer-háromszor-négyszer-ötször-hurrá végre eltaláltuk!Persze nem a doki volt béna, hanem akkor már mindenem ödémás volt.
Mûtét.Babát kiemelik.Kislány
Megmutatják!Milyen pici!Sír!!! Én is!Babát elviszik. Némi komplikáció a légzésnél és lekapcsolják a villanyt nálam. Az õrzõben ébredek.Túl vagyok rajta!
Férjem jön, hogy megnézte a babát 1460 g és 44 cm, jól van
Szörnyen érzem magam.
Aug.16. Este levisznek az osztályra. Az elsõ mozdulatok után - csillagok háborúja. Végre elkezd dolgozni a vesém. Hurrá, de most meg nem bírok kimenni pisilni. Aztán egy nõ mindent kibír! Kezdõdik a fejfájás. Igyak sokat és feküdjek.
Hát ezt csináltam még 6 napig de a fejem az még mindig fáj. A gerinc szurkálástól van a doki szerint.
Végre megnézhettem a kislányomat. Nem is olyan pici.
Inkubátorban nem tûnt annak.
Aug.23. Hazamehetek de ha akarok maradhatok is. Tejem nincs,Laura nem tud szopni még, inkább hazamegyek.
Itthon se jó. Még mindig sírok.
Ezek után még több mint 3 hétig bent volt a kórházban. Amit éreztem nem tudom és talán nem is akarom leírni. Féltem nagyon és folyton azt kérdeztem, miért van az, hogy velem ennyi rossz történik.
Láttam, ahogy napról napra gyarapszik, erõsödik, szépül.
Szept.15. 1 hónapos Laura
Szept.16. Délben közölték, hogy "3 után hazamehetnek" Nem akartam elhinni.
Még kell egy kis idõ, hogy végre merjek örülni ennek a CSODÁNAK, amiért ugyan nagy árat fizettem, de megérte!
neva