Olyan drágák vagytok lányok, annyira jó újra köztetek lenni! Ez most számomra a legnagyobb megnyugvás és segítség. Úgy szeretlek benneteket!
Most úgy néz ki, az alvás segít leginkább, rengeteget alszom. Igyekszem a többi időt hasznosan tölteni, teszek-veszek, hogy ne is gondolkodjak. Mert azért nagyon nehéz ez az egész
Zseppy, köszi az infókat, akkor gondolom, azért fájdogál még a hasam, persze, a méh húzódik össze. Olyan szar, még fel sem készültem a szülésre, és már túl is vagyok rajta.
Végül úgy döntöttem, hogy maradok itt a Sote I-en, ez a doki egy tündér, segítőkész, nagyon alapos. És a szülésznő, aki segített végig... hihetetlen erőt kaptam végig tőlük. Úgyhogy abban maradtunk, hogy közel 1 év múlva újra találkozunk. Természetesen őt fogom felkérni szülésznőnek. Isten adja, hogy tényleg hamar megfoganjon a kistesó. Lányok, igyekszem erősnek lenni, de baromi nehéz. Abban reménykedem, hogy napról napra könnyebb lesz.
Zseppy, annyira igazakat és jókat írsz... most legjobban a kíváncsi telefonokat utálom. Már fel sem veszem. Direkt küldtem sms-t az ismerősöknek, hogy mi történt, és most hagyjanak nekünk békét (persze nem szó szerint így), és van aki azóta is keresgél. Miért ilyenek az emberek? Persze biztos mindenki csak jót akar, segíteni, de kérdés, miben tud segíteni? Hisz csak az tudhatja mit él át az ember ilyenkor, aki már átélt hasonlót. Segítség ilyenkor az, ha tiszteletben tartják a kívánságunkat, és nem keresgélnek. Nem akarok senkivel sem beszélni a történtekről, egyedül veletek, és a párommal. Valahogy ez ad segítséget.
Húúú, lányok, már most tudom, hogy a következő várandósságot agyon fogom izgulni!
Ancsikám, nagyon sokat gondolok rátok! Lehet, hogy már a karodban is tartod a kicsi babátokat? Remélem, minden rendben van veletek, és sikeres szülésetek volt/lesz.
Virág, hogy állunk mensi ügyében? Megjött már ugye? Voltál már dokinál? Tessék belehúzni, mert lassan együtt izgulunk a pozitív tesztért.
Ági, hogy vagy? Lehet, hogy írtad, de bevallom őszintén, még nem olvastam végig minden hozzászólást, nem nagyon volt erőm, hisz nagyon nehéz most azért várandós kismamák örömét hallanom. Kicsit irigy vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem örülnék a boldogságoknak. Csak nem értem, valakinek miért megy simán, egyszerűen, és másoknak miért kell mindenért megküzdeni. De sebaj, higyj benne Te is, hogy hamarosan egészséges kisbabát hozunk a világra!
Bufo, kitartás, hamarosan itt a nagy nap! Biztos vagyok benne, hogy nem könnyű már így a vége, és minden nappal csak egyre nehezebb lesz. De Te is tudod, mindent megér ez az édes fájdalom, fáradság, ami a várandóssággal jár.
Jaj, lányok, még egy apró emlék... képzeljétek, mikor megrepesztették a burkot, csak úgy zúdult ki a magzatvíz. Hihetetlen volt, nem is értem, hogy tudott elférni ennyi a hasamban. Szerintem kb 5 l víz volt bennem. Nem csodálom, hogy elnyomta szegény bébikénket. Annyira kíváncsi vagyok rá, hogy valóban mi okozta szegényke halálát.
Lányok, ígérem, igyekszem nem egyfolytában erről beszélni, és elrontani a kedveteket, de úgy beszéltük, hogy itt maradunk egymásnak, akármi is történjen, szeretném veletek minden érzésem, gondolatom megosztani. És azt a személyes újboli találkozót is megejthetnénk, amíg mindenki egyben van még.