Sziasztok!
Ma elég nehéz napunk volt, reggel tanácsadás, délre meg mentünk a has-koponya-csípő uh-ra, ami előtt ugye nem kell enni. Ennek ellenére nem volt non-stop ordítás.
Viszont én már megint úgy le lettem szúrva, ami nem zavar, de hogy tökéletesen összezavartak, az biztos.
A múltkor a klinikán, meg a gyerekorvosnál, meg úgy egyébként mindenki bíztatott, hogy próbáljam meg minél jobban erőltetni az anyatejet, még ha keveset is eszik, az nem baj. Mondtam, hogy érzem, hogy nem elég, mert utána még többször benyakalt 60-70-80 ml tápszert is.
Azért, hogy lássák milyen szófogadó vagyok, fokozatosan lecsökkentettem a tápszert, eleinte már csak naponta 3x, majd, 2x, 1x tegnap már egyszer sem kapott. Nagyon boldog voltam, annak ellenére, hogy ugyan Tami eddig is sírós, hordozós, keveset alvós baba volt, de az utóbbi napokban már totális lett ez az állapot, éjszakánként is csak fél-1 órákat aludt, én meg félálomban néztem.
3hete voltunk utoljára tanácsadáson (mivel papíron kórházaztunk) és kiderült, hogy csak 30 dkg-ot hízott (előtte meg nagyon leszúrt a dokinő, hogy túl sokat), most egyébként helyettesítés van. Persze tudja azt is, milyen nyűgös Tami, így mindjárt elkezdte szervezni, hogy délben bent is fogjanak a Gyerekkórházban egy újabb kivizsgálásra (a klinikán a hasfájást, fülfájást, na meg a szapora szívverést síráskor leszámítva tul.képp minden rendben volt). Mondtam, hogy szó sem lehet róla, max. jövő héten, férjem vegyen ki szabit és legalább nappal legyen velünk, mert már fáradt vagyok ahhoz, hogy éjjel-nappal cipeljem, alig várom esténként, hogy hazaérjen és átvegye kicsit.
De ami a legmegdöbbentőbb volt, hogy most újra tápszereznünk kell. Szigorúan írni mikor mennyit szopott (betartani min. 2 órás szünetet, nem non-stop) és utána mindig tápszer, kérdés mennyit eszik. Hát már kezdek ebbe belehülyülni, hogy nem laikusok, hanem orvosok, védőnők tanácsait követem és kiderül, hogy mindig elszúrom, pedig Istenn lássa lelkem, nem akarok ártani a kisbabámnak.
Azt én is látom, hogy nyugtalan sokszor, sír és nem alszik eleget, ez már engem is kimerített természetesen, de egy hónap alatt nem volt még 2 olyan napunk, ami kicsit hasonlított volna egy másikra, mert folyton kísérletezünk.
Én már túltettem magam az anyatejes dolgon is, ha esetleg nem elég, vagy nme tudom mi van, csak jó lenne már valamit kitalálni, ami NEKI jó.
DE annyira rossz érzés szinte mindig minden orvostól úgy eljönni, hogy még véletlenül sem mondják azt: Timi ezt most jól csináltad. Az is rossz, hogy mindenhol helyettesítés van, vagy nem rendelnek és tényleg ezren ezer félét....
Tudom (főleg Marcsyra emlékszem), hogy nektek is voltak már hasonló tapasztalataitok orvosokkal, védőnővel, de a csuda vigye el én úgy szeretnék segíteni a kislányomnak, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen, de NEM TUDOM HOGYAN!!
Az uh-n továbbra is csak a csípőjével volt egyébként baj, az kicsit kötöttebb, tornáztatom, ahogy eddig is.
Tegnap kipórbáltunk már hasfájásra is masszírozásokat, úgy látjuk megnyugtatja, feltéve, ha nem sírva akarjuk neki csinálni.
Na, kipanaszkodtam magam, pedig még most is nagyon örülök GIRA sikerének, meg hogy ilyen boldog!
Sziasztok: Timi