Sziasztok!
Megint én!
Nyanya, az elején mi is így voltunk, hogy a nappalt felcserélte az éjszakával. Aztán 3-4 hét után egyik napról a másikra úgy döntött, hogy átalussza az éjszakát. Ma már ott tartunk, hogy a 10-es szopira én ébresztem, hogy reggel tovább alhassak.
Milyen kis önző vagyok.
Megírtam a szüléstörténetet. Így két hónap elteltével lehet, hogy kicsit késő, meg már nem is annyira izgalmas, de szerettem volna megosztani veletek.
Pénteken összepakoltam a csomagomat, mert már csak 1 hét volt a szülésig. Szombaton hajnalban arra ébredtem, hogy 10 perces fájásaim vannak. 10 körül felhívtam a szülésznőmet, hogy meddig várjunk. Azt mondta, ha még délben is fáj, vagy sűrűsödnek a fájások, akkor menjek be. Persze, délre, mintha elfújták volna. Délután beszéltem még egyszer a szülésznővel, hogy vaklárma volt. Azt mondta, hogy ha megint elkezdődik, fürödjek egyet jó meleg vízben, az majd eldönti, hogy szülünk, vagy nem.
Este 7-8 körül megint elkezdetem érezni, hogy 10 percesek a fájások. Fürödtem egy nagyot, de csak nem múltak el a fájások. Gondoltam, ez már szülés lesz. De azért lefeküdtem aludni, mondván, ha már nagyon fáj, akkor úgysem fogok tudni. Persze 10, majd 5 percenként szépen fel is ébredtem. Aztán hajnali 4kor arra ébredtem, hogy nagyon kell pisilnem. Alig értem ki a WC-re. Elfolyt a magzatvíz. Közben meg ázott a lakás is, mert nem volt tető a fejünk fölött. (Még mindig nincs kész
) Felébresztettem a párom, hogy megyünk a kórházba, amíg én öltözök, addig gyorsan rakjon az ázások alá lavórokat.
Végül 5 órakor vettek fel az osztályra. Pont a dokim volt az ügyeletes. 1 ujjnyira voltam nyitva. Azt mondta, nagyon fent van a baba, ebből csak este 8-ra lesz gyerek. Ő azt javasolja, hogy bekötik az oxitocint, és mellé adnak epidurált, hogy mire szülünk, ne fáradjak el nagyon. Mondtam, hogy oxitocin ok, de epit köszönöm nem kérek. (Szakmai ártalom, hall ezt-azt az ember)
Délelőtt 10kor jött meg a szülésznő. Megvizsgált, addigra sikerült 1 cm-t tágulni. Mondta, hogy ez nagyon kevés, beköti az oxitocint. Mi legyen az epidurállal. Mondtam, hogy ez még nem annyira gáz, nem kell. Na, ezek után már voltak fájások rendesen. Fél 2-ig bírtam, akkor mondtam, hogy ide azzal az epivel, főleg hogy ismét csak 1cm-t sikerült nyílni.
Az epidurál nem is volt vészes. És azt mondom, hogy tényleg kellett. Ezek után tudtam aludni egy órát, mert semmit nem éreztem. És másfél óra alatt 3cm-ről sikerült teljesen kitágulni. Ekkor volt kb. 3-4 óra délután. Az epinek is kezdett elmúlni a hatása, megérkezett a doktornő is. Megvizsgált, és mondta, hogy még egy mini adagot adnak, mert még nagyon fent van a gyerek. 6-körül kezdett múlni az epi hatása. Az oxitocint is lejjebb állították, én lassan kezdtem nyomni, hátha megindul lefelé a gyerek. Egy darabig ment is a dolog, már csak 2cm választotta el a külvilágtól, mikor megállt. A méh izomzat elfáradt, a gyerek feje meg valahogy keresztben állt, mint később kiderült. Nekem sem volt már nagyon energiám.
A szülésznővel meg az orvossal megpróbáltuk együtt kitolni a babát, a szülésznő támasztotta a pocakom, hogy csússzon lejjebb. Na, az nem volt valami kellemes. A rossz csak az volt, hogy innen már csak lefele megy. Akkor már én is mondogattam, hogy valahogy ki kéne szedni, és meddig várunk még. A doki mondta, hogy ha fél 8-ig nem születik meg, akkor vákummal segítenek. Ekkor volt 7 óra. Na, itt veszítettem el az energiámat. Csak zokogtam, hogy már nincs erőm, jön a fájás, de nem tudok nyomni, stb. A doki néni azt mondta, hogy ezt nem tehetem se vele, se a babával, nyugodjak meg, és koncentráljak, hívja a vákumos team-et. Ez akkora energiát adott, fél perc alatt újra ott voltam.
Aztán jött ez a „nem vagyok ott” állapot. Arra emlékszem, hogy 10-en voltunk bent a szülőszobán, a párom kiment, hogy ő ezt nem bírja, a sógornőm meg valahol félúton lefeküdt a földre, nehogy elájuljon. A vákummal második nyomásra kijött, de egy doki bácsi segített a pocakomat tartani. Két dolog maradt meg bennem nagyon, hogy a doki kezelte a vákumot, és mikor a gyerek feje már látható volt, egy pillanat alatt helyet cserélt a szülésznővel, és már meg is született a gyerek. Nagyon profin együtt dolgoztak. A másik meg az volt, hogy mikor kint volt, az egyik nővérke felkiáltott, hogy úr isten de nagy baba.
Amilyen gyorsan jött a team, olyan gyorsan el is mentek. A lepény kb. 5 perc múlva meg is született. A varrásnál már poénkodtunk a dokival. Mondta is, hogy olyan kismamája neki még nem volt, aki 15 órás szülés után azt mondja, hogy rögtön jöhetne a következő baba. A dokimat és a szülésznőmet csak dicsérni tudom, de gondolom ezzel más is így van.
Ja, május 28-án született Máté. (58cm-vel és 3900g-mal
)
Képzeljétek! Ma beszéltem a munkatársnőmmel. 1 hete született az első babája. Farfekvéses volt, de mivel megindult a szülés megbeszélték a dokival, ha már így alakult megpróbálják megszülni. Nem viccelek, 2!!!óra alatt farfekvésesen megszülte az első gyerekét.
Én csak néztem. Ha nem tőle hallom, nem hiszem el. Szóval így is lehet. A kis szerencsés!
Máté így néztett ki, mikor megszületett: