Ahogy ígértem, közben mesélek én is.
Szóval, nem tudom, mennyire emlékeztek, múlt hét kedden egészen délelőttől kezdve már rendszeresen fájogatott a medencém (de egyébként csak ott, máshol sehol, a "tankönyvi" leírások felejtősek voltak nálam...). Elmentem délután Hajduhoz a rendelésére, ahol is a tg-s nénik mondták, hogy szerintük mi bizony itt már nem fogunk találkozni a következő ctg-n...
A doki viszont azt mondta, hogy ez még nem szülés, nincsen semmi extra, tök zárt a méhszáj, a ctg-re azért rátettek, de semmi különös. De a tg-s néni nagyon sejthetett valamit, mert utána még mondta, hogy bár hallotta a doki minden szavát, szerinte márpedig akkor sem fogunk már így egyben találkozni.
Aztán ez a medencetáji fájdalom csak nem múlt el. Nem volt elviselhetetlen, de éreztem egész délután, aztán este méginkább erősödött, akkor újra méregettük is, már férjem is gyanút fogott, aznap éjjel semmit nem aludtunk. Mondta, hogy oké, ha így marad, egy fél óra - óra múlva induljunk el. Én meg mondtam, hogy ááá, nem biztos, hogy muszáj, majd max. reggel benézünk a kórházba. Csakhogy pontban 3-kor elfolyt a magzatvíz, így persze nem volt kétséges, hogy indulunk.
Negyed 4-re értünk be, megnézett a szülésznő és vmelyik doki is, 3 és fél ujjnyira ki voltam tágulva. Utána számomra eléggé összefolytak az események, gondoltam, oké, délelőtt még meglesz a babánk, kinéztem az ablakon, láttam, hogy hajnalodik... Közben behívták Hajdút is, fél 5-kor ő is ott volt már. De hogy úgy általában mi történt negyed 4 és reggel 6 között, az szinte teljesen kiesett, csak képek maradtak meg, annyira összefolyt az egész... a végéből pl. arra emlékszem, hogy magyarázták nekem, hogy hogyan is kellene hatékonyan tolni, én vmit ott próbálkoztam, azt mondták a végén, hogy ügyes voltam, bár én tökre nem éreztem azt, hogy jól csinálom... Szóval, igen, pontban reggel 6-kor kipottyant Lilluskánk.
3500 gramm, 54 centi.
Amúgy én nem éreztem a kitolást sokkal könnyebbnek, mint az előtte eltelt időszakot... sőt, egyáltalán nem éreztem könnyebbnek (bár lehet, ez a relatív könnyű vajúdás miatt volt). A gátmetszés egyáltalán nem fájt, talán csak vmi pillanatnyi dolgot éreztem. A gátvarrás viszont nekem kellemetlen volt, bár akkor már máshogy értékeltem a dolgokat, mert addigra már nézegethettük Lillát.
A szülésznő nálunk Riskóné Ica volt, és abszolút kedves, rendes hölgy volt, szülés utáni napokban is be-benézett, érdeklődött, hogy vagyok...