Rambóka, köszi a tippeket... ez a durva ájulás nem is jött rám amikor 2x úgy vettek vért a Szabolcsban hogy nem láttam a többiekét is... úgyhogy most kicsit meg is lepett hogy utána kidőltem. De úgy látszik hogy rám pszichésen az hat rosszul ha asszisztálnom kell az elöttem lévő 5-10-20 emberkéhez is.
Kaját a terheléles cukorra nem vihetek, nem? ( amikor nálam vércukrot mértek utoljára éhgyomorra, az kemény 3.6 volt... sejthetitek hogy mennyire bírom reggeli nélkül...)
Elöttem egy csajnak csináltak, azt mondták hogy nemcsak enni, inni se szabad neki 2 órán át
.... én most a melegben - úgy, hogy nem is izzadok igazán- úgy 4 liter ásványvizet iszom meg... de tegnap 3 üveg fogyott el, plusz fél l ice tea... ha nem iszom eleget, akkor olyan fejgörcsöm lesz hogy megpusztulok. Okés, kibírom a babáért, de attól még bennem van hogy minek így macerálni az embert????? Sehogy nem lehetne ezt valahogy humánusabban? Kifizetem én, csak legyen olyan hely ahol lefektetnek, beszélnek hozzám, satöbbi...ahol amennyire lehet az én igényeim szerint végzik a vizsgálatokat!
Szoktam szólni hogy készüljenek fel rá hogy lehet hogy műsor lesz... ráadásul alig van vénám, nem látszanak az ereim max a bokámon ha gyalogoltam egy jót, úgyhogy nem én vagyok sztem a vércsapolók kiskedvence...mondjuk mindíg igyexem vigyorogni és kedves lenni, úgyhogy azért is szokott még most is meglepni ha a válaszreakció egész más...
A könyv kizárt, ilyen helyzetben nem tudok figyelni, elterelő hatású emberke kéne... ami elég nehéz tekintve hogy munkaidőben csinálják a vérvételeket, szüleimmel nem olyan a viszonyunk hogy jól hatna rám ha valamelyikük jönne velem, tesóm+más egyéb rokonom abszolut nincs, nem egyszerű...
Az önmagam megjutalmazása a kibírásért azért nem tudom mennyire segítene, mert azt vettem észre hogy minél jobban tartom magam ( látszólag meg pláne tartom) annál jobban röhög rajtam az a részem amelyik elintézi az ájuldozást. Ez hogy most utána jött rám ez pláne új dili volt, eddig csak elötte fehéredett-zsibbadt el minden. Én is pont arra gondoltam tegnap hogy ezt egy Dr Bubóval lehet hogy jó lenne megbeszélni, ha tudtok ajánlani valakit, megköszönném, sajna pszichológusból is vannak sarlatánok, úgyhogy csak úgy az ajtaján beesni egy ismeretlennek nem akarok.
Viszont az tök jó ötlet hogy esetleg elmondani hogy baba-projekt miatti a hercehurca... talán akkor tényleg tuti a kedvesség ... csak azért nem tudom hogy mennyire kivitelezhető, mert amikor 10-en állnak elötted, 20-an utánad és futószalagon megy az egész, akkor hogyan kezdjem el mesélni, hogy tetsziktudni én most gyereket akarok és ez a fránya PCO lehet hogy IR-rel is jár és most ezt vizsgáljuk? Amúgy elég nagy dumás vagyok, de ilyen helyzetben valahogy úgy érzem hogy hülyén jönne ki... ha a házidokink visszajött a nyári szabadságról, lehet hogy megpróbálom rádumálni hogy jöjjön ki hozzám és ő vegye le a vért ( vagy a nővérkéje). Szerintem ehhez nem kell feltétlenül kórház.
Elvileg pl itt anyám szerint a kerületben úgy csinálják az sztk-ban a terheléses vércukrot hogy mégy éhgyomorra, aztán hazaszaladsz, megreggelizel (semmi cukros víz), és 2 óra múlva visszamész. Namármost lehet hogy megpróbálom rábeszélni majd a diabetológust hogy ezeket a vizsgálatokat hadd csináltassam itt az sztk-ban... nem mindegy hogy 50m-re kell mennem és a cukorterhelés egy reggeli, vagy utazom 1 órát, ott várok 2-t és "hánytatót" itatnak velem
( én attól is rókázom ha nem ettem, attól is ha utána eszem, nálam ez könnyen megy sajna...) Jaaa, és azt nem tudjátok esetleg, azt nem lehet-e megbeszélni hogy ne vénásan vegyenek vért hanem ujjbegyből? Nagyim cukros volt és neki mindíg csak úgy mérték, a terhelésest is. Merthogy az nem érdekel ha az ujjamat szurkálják össze, csak a vénáimra vagyok háklis
De sok bajom van, basszus
)))))))
Akkor jó ha ilyen ájuldozós-bepánikolós rosszullétektől a baba még nem int búcsút egy kevésbé érzékeny anyukát választva inkább... igazság szerint valahogy úgy vagyok vele hogy okés,kínozzanak csak meg, de legyen eredménye! És ha baj nem lesz belőle akkor kibírom úgyis... az jó lenne ha fekve vennék a vért ha lehet, mert ilyenkor ez az egyetlen esélyem megúszni a dolgot. Itt spec a SOTE laborban én nem is láttam ágyat... ( lehet hogy csak azért mert már azt se tudtam mi történik körülöttem...)
Rambóka, neked hogyan sikerült túltenned magad a tűfóbián ?
Hiába
tudom hogy kell a dolog és pont én megyek utána ezeknek a vizsgálatoknak, valahogy az agyamnak az a része amelyik kiadja a testemnek az ukászt hogy hehehe, most márpedig akárhogy is akarsz itten próbákozni engem nem győzöl le, most tényleg legyőzhetetlennek, hozzáférhetetlennek bizonyult. Pedig hallottam én már olyat hogy pl ha érezni kezdem hogy jön az ájuldozás, nézzek egymás után különböző élesen eltérő színeket, mondva magamban hogy ez piros...ez kék...ez zöld... amikor csak enyhébb a dolog akkor bejön, de amikor durvább akkor nem .-( ( nekem huszonéves koromig már annak a gondolatára is begörcsölt a gyomrom hogy a házidoki mondjuk a torkomba bele akar nézni, annyira irtóztam még az orvosoktól is, nem is jártam semmilyen dokinál úgy 14 éves koromtól kb 25-ig) Szóval itt tényleg egy jó pszichodoki kéne mert addig hiába jutottam el hogy okos kislányként megmagyaráztam a bennem lakó gyáva kislánynak hogy ezek szükséges dolgok, nem lesz tőle semmi bajom, nem fog az orvos hülyének nézni, nem kell szégyellni magam ( talán ez a kulcs nálam), hiába jutok el addig hogy kifejezetten nyugodtnak is érzem magam egy bizonyos pontig, ebből a viszonylagos magamra erőltetett nyugiból is az lesz hogy vagy migrénem lesz (pl nőgyógyász után mindíg) vagy beájulni kezdek ( vérvétel).
És ezen a ponton kéne a segítsége egy szakembernek hogy hiába tudom hogy ezek a dolgok így vannak, amíg irányítható dolgokról van szó addig túlteszem magamat rajtuk (igenis elmegyek orvoshoz, igenis elmegyek vérvételre, nem hisztizek, mosolygok), de a tudatalattim xarik a fejemre és átveszi az uralmat.