Helló Lányok!
Mandula!
KisMandula!
Ugye, jól emlékszem, a férjed kislányt szeretett volna
Paga!
Köszi a jó hírt!
Meló-ügyben: néha a normális légkör minden pénznél többet ér...
Bár gyed szempontjából meg tényleg elgondolkodtató, hogy ha gyorsan összejön a baba, akkor már nem sokat kell elviselned...
Bea!
Látod, minden rendben, ügyes volt a férjed. Remélem, megnyugodtál
KrisztaNyanya, Bea!
Ugye nem fogtok nagyon utálni, ha más véleményen vagyok, mint Ti?
A jelek szerint Kessi férje nem hajlandó vállalni a döntés felelősségét.
De nézhetjük úgy is - márpedig én így szeretném nézni -, hogy nem utasítja el a baba gondolatát.
Az a baja, hogy öregnek érzi magát. Ő még nincs 40, István viszont minimum 48 lesz, ha most össszejön a baba. És nagypapám 69 volt, amikor megszületett a "nagybátyám" - volt kiért élnie, fiatalon tartotta, ahogy minket is a legkisebb gyerekeink.
Kessi első írásában határozottan azt írta, hogy nem tudja ugyan, hogy a férje hogyan fog reagálni, de ő mindenképpen meg szeretné tartani.
Ha most nekem "csak" az lenne a gondom a terhességemmel, hogy vérezgetek, akkor esélyt adnék a babának
(Persze mindenképpen beszélnék másik dokival is!!! De legalább kifaggatnám a jelenlegit!!!)
A férjem meg - ismerve és tudva, hogy a nagyobbaknak milyen apukája - majd elfogadja a helyzetet, és jövő márciusban boldog apukaként pakolja fel a képeket a babanetre...
Nem bírom elképzelni egy normális férfiről, aki apaként eddig jól funkcionált, hogy egy meglepetés-gyerkőcöt másként kezeljen: furcsa neki a gondolat, barátkoznia kell vele, de rá fog jönni, mekkora ajándék az élettől...
Kessi!
Írtam már neked kora délután, de talán jobb is, hogy a vihar miatt elszállt az egész, mert kicsit érzelgősre sikeredett.
Liliért sokat küzdöttünk. Aztán amikor beköltözött a pocakomba, őrültnek és felelőtlennek tartottak a szüleim, fel is hívták a figyelmem, hogy nem késtem még le az abortuszt...
Ma pedig imádják Lilit
Aztán írtam arról is, hogy mi, "öreg" fejjel babát vállalók már túl vagyunk egy s máson: van lakásunk, végzettségünk, van munkahelyünk, némi egzisztenciánk és sokat próbált családunk.
És még megvan a lehetőségünk is, hogy életet adjunk
Már nem kell ész nélkül hajtani, nem kell szorongani, megfelelni mások elvárásainak, nem kell lelkiismeretfurdalással küzdeni: önfeledten babázhatunk.
Nem jobb, vagy rosszabb a mi korunkban babát vállalni, hanem más. Másként éli meg az ember, mert más az értékrendje. És ettől gyönyörű
És van két nagy gyereked is: tapasztalatból mondom, nincs nagyobb boldogság, mint látni, hogyan foglalkoznak a kicsivel (most éppen legóznak
), mennyi örömet jelentenek egymásnak
.
És azt mondom, amit Ancsi: nem akarlak rábeszélni, de...
Egyébként mikor lesz eredménye a mai vérvételnek?
És tényleg nem cserélnék most veled, illetve bizonyos szempontból igen, de a döntés súlya miatt nem irigyellek...
És ne okold magad a történtek miatt! Próbálj meg jól dönteni! Nagyon drukkolok, hogy sikerüljön a számotokra legjobbat megtalálni!
Sziasztok!
R.Kriszta