Sziasztok!
Igaz, ugyan, hogy egyszer elköszöntem, mert úgy gondoltam nem illek ennyi boldog ember közé, de a világvége hangulatom elmúlt, és azóta is rendszeresen olvastalak benneteket. Mert ide jönni egyszerűen jó és kész!
Kicsit magunkról: Violka szépen fejlődik, már 17 hónapos komoly kis hölgy. Rettenetesen öntudatos, egyre önállóbb, és sokat fejlődött a szókincse is. Ált. a szavak elejét, vagy végét ismétli utánunk, gondolom, ez másoknál is jellemző. Pl.: a labda="da", a homok="hom", a hinta="hin", de néha félreért valamit, így lett a pillangóból "bia".
Hát, az étvágya neki sem a legjobb, mondjuk nem is volt soha nagyétkű, mi sem ettük meg az előírt adagot sosem, erről már korábban is írtam. Visszaszokott ő is a tejre, nagyon sokat iszik, nappal is kér, amikor altatom, és éjjel is felkel ált.ban tejért. Nem tudom, mikor szokik le róla, mert ilyenkor kizárólag cumisüvegből fogadja el, pedig gyönyörűen iszik pohárból egyedül, enni is már teljesen egyedül eszik kanállal. De egyelőre hagyom, ez az egy momentum emlékeztet már csak a csecsemőkorára
Férjemmel megtaláltuk a normális hangnemet, már nincs bennem düh sem, tulajdonképpen, ahogy Monee írta, mindig kettőn áll a dolog, nekem is végig kellett gondolnom, hol hibáztam, mert egy szerető kapcsolatból nem lép ki az ember csak úgy! Szóval sokat beszélgettünk meg beszélgetünk is folyamatosan, talán még a házasságunk is menthető, de ez még bizonytalan.
Amit még nehéz feldolgoznom, az a második babó elvesztése, egyértelműen a stressz miatt vetélhettem el, azt mondják, a végén már felkelni sem bírtam, annyira hánytam és öklendeztem egész nap. Szomorú ezt kimondani, de sajnos túl korán jött, a kapcsolatunk még nem "bírta" el. Hát, most már tudom, hogy ilyen is van, de szörnyű, hogy az ember
UTÓLAG mindig okosabb!!!
Ennyit magunkról, mindenkinek szép délutánt, és Hódocskának pedig a nagy drukk!!!
Üdv: Évi