Sziasztok lányok!
Már megírtam a nagyját, de elszállt...
Megpróbálom újra kezdeni:
Itthon vagyunk. Jó volt, szép időnk volt, és pancsiztunk is (kizárólag természetes tóban).
Apa nagyon boldog volt a hírtől
Már telefonon mondtam neki előtte, hogy majd viszek neki valami meglepit, de mindenképp szeretném neki kettesben odaadni
Nyíregyházán a vonatállomáson várt... Nem mondhatnám, hogy túl romantikus volt a helyszín, de ez jutott! Volt 2 percünk egymásra. Irtam neki egy képeslapot, benne, hogy: "2007 febr-márc-ban nagy szükségem lesz rá" és beleraktam a + tesztet
Amikor meglátta csak annyit mondott, hogy "
tudtam"! Azt mondta, hogy érezte, és ha nem ezt mondom neki akkor nagyon csalódott lett volna
Eszméletlenül boldog volt! Annyira, hogy alig bírta titkolni. Az apukája a kocsiban várt minket, igy én a hátsó ülésre szorultam. Karcsim a visszapillantóban végig nézett hazafelé, és néha annyira elérzékenyült, hogy fel kellett vennie a napszemüveget, hogy az apukája ne vegye észre
Viszont van sajnos rossz hírem is!
Koda korházban van Ma beszéltem vele telefonon.
Megpróbálom nagyjábol leírni, hogy mi a baj, aztán majd ő részletesebben, ha hazajöhet...
A 28. napon azt hitte, hogy megjött... De nem, csak 2 napig barnázott, és utána semmi. A hője is fenn volt.
Tesztelt, és halvány pozitív lett
Aztán még egy teszt: az is pozitív. Gondolhatjátok, szegény örült is, és nem értette, hogy mi van.
Orvoshoz ment, aztán ultrahangra, és ott nem találtak semmit... Se méhen belül, se méhen kívül.
Elküldte a doki B-hcg vérvételre, ami 358 miU/ml lett.
Mint kiderült (egy ismerősétől), ez elég egyértelműen terhesség.
Ma ment vissza ultrahangra.
Na, és innen kezdődik az igazi káosz:
Ultrahangon méhen kívüli terhességet láttak (nem is egy doki), petezsák, kezdetleges szív...stb.
A doki azt mondta, hogy sos keresse az orvosát meg, mert életmentő műtét is lehet.
Azonnal altatás, infúzió, katéter... Laparoszkópia. Mikor felébredt a műtét után, az orvosa közölte, hogy "semmit nem találtak méhen kívül"
Most ott fekszik benn, és azt sem tudja, hogy mi van...
Ez szörnyű!! Senki semmit nem mond neki, csak hogy sajnos a méhbe nem tudnak laparoszkópiával benézni, és egyenlőre nem bolygatják, úgyhogy majd hétfőn újra ultrahang...
Na, mit szóltok???
Ez eszméletlen! Akkor most hol a baba??? Ilyen kétségek között fekszik ott, infúzióval, katéterrel, varrattal a hasában a semmiért!
Fel vagyok háborodva!
Szegénynek mondtam amikor elbúcsúztunk egymástól a telcsibe, hogy "vigyázzon magára"..... Azt mondta:
"én vigyáznék, de látod, hogy mások nem vigyáznak rám"
Minden drukkra szüksége van! Gondoljatok majd nagyon rá!!! Remélhetőleg hétfőn hazajöhet...
Hát, ennyit mára, igy is jó hosszúra sikerült..
Puszi,
Ági