Sziasztok!
Márti, csak azoknak a vegetáriánus mamáknak a gyermekei vannak kitéve a B12 hiánynak, akik egyáltalán nem fogyasztanak állati eredetû fehérjét.
Szerintem , nem baj, ha Ármin még vegi, a tejedbõl minden szükséges vitamint megkap, amire szüksége van. (Egyébként nem is vegi, "állati" eredetû fehérjét kap...
)
Aluminium nyalogatást még nem hallottam, nem tudok róla, hogy lenne jelentõsége.
Zsófi, megpróbálhatnád, hogy közvetlenül szopi elõtt nagyon forró, olyan, amit még éppen elbírsz, borogatást teszel a csomóra majd rögtön mellreteszed valamelyik babádat. Javaslom Ármint, ha õ a kis ragadozó, ugyanis sokkal erõsebb szívóerõre van szükség, mint amit a mellszívó képes produkálni. Olyan pozícióban szoptasd, hogy Ármin álla nézzen a csomó felé, úgy még hatékonyabb a dolog.
Azt gondolom, kevésbé csomósodna a melled, ha gyakrabban szopiznának a babáid, nekem a 3-4 óra kihagyás kicsit soknak tûnik. Persze, ha nem akarnak gyakrabban, az más tészta, de esetleg próbáld meg. Az is hasznos volna, ha olyankor is mellretennéd õket, amikor egyébként a lefejt tejet kínálnád nekik. Persze, nyilván így is szoptatással telik az egész napod, én meg itt szívtelenül még többre bíztatlak.
Ha mindez nem hoz eredményt, akkor azt javaslom, kérj egy idõpontot ultrahangra, hátha galactocele a csomó. Az egy ártalmatlan, tejjel teli ciszta, ami szopi, fejés vagy nyomás hatására kiürülhet, majd újratelik. Van, amikor magától felszívódik, de az is lehet, hogy sebészi úton el kell távolítani. A mûtétet helyi érzéstelenítéssel meg tudják csinálni és a szoptatást sem kell abbahagyni. (Mammográfiát nem javaslom, a laktáló mellrõl ugyanis nem tud értékelhetõ képet adni.)
Annamari, nem értem: miért fog elfogyni a tejed a babád 9-10 hónapos korára? Amíg szoptatsz, addig van tejed. (közben látom, Zsuzsi is ezt mondta) Az elsõ életévben az anyatej a babák fõ tápláléka, a szilárd táplálék nem váltja ki a szoptatást. Az az ideális, ha mindig szopi után kínáljuk meg a babát fõzelékkel, gyümölccsel.
Norci, az anyatej vastartalmát nem befolyásolja sem az anyai vasbevitel, sem az anya vashiánya. Ha te vashiányos vagy, akkor természetesen szükséges vaskészítmény szedése, de a kisbabádra nincs hatással. Ellenben ha felmerül a gyamú, hogy õ vashiányos, akkor érdemes ellenõriztetni a vérképét még akkor is, ha legszívesebben megkímélnénk õt a szuritól.
Itt még elmondanám, hogy az anyatej vitamin- és ásványianyagtartalmát nem befolyásolja az anya táplálkozása, kizárólag a vízben oldódó vitaminokat illetõen lehet ingadozás, de normális, kiegyensúlyozott táplálkozás mellett az anyatej minden szükséges vitamint, ásványianyagot, zsírt, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz. Az anyatej teljes értékû táplálék!
Enikõ, neked is úgy kezdhetném a válaszomat, ahogy Norcinak írtam, hogy az anyatej mindent pontosan olyan mennyiségben tartalmaz, amennyire a kisbabádnak szüksége van. NINCS OLYAN, HOGY NEM ZSÍROS A TEJED! Ez egy óriási tévhit! Én is pont ezt hallottam, amikor meglátták a kékes fehér, átlátszó tejemet, aztán jött a tápszer és az elsõ kisfiam pár hónaposan már nem szopott. A nagymamád meg a nagynénid nem azért mondja ezt, mert át akarnak verni téged, hanem azért, mert õk is folyton ezt hallották. Õket is megtévesztette ez a gyakran hangoztatott, aranyigazságnak gondolt téveszme. Szó sincs nálad apai ágról öröklött genetikai rendellenességrõl!
Elhiszem, hogy a csecsemõsök szerint jól kapta be a babád a melledet, de azért a leírásod alapján én mégis azt feltételezem, hogy valami nem stimmelt a szopási technikájával. Vagy kapott pótlást, tea, víz, stb, cumit, cumisüveget, lenõtt nyelv, sok minden állhat a háttérben, amirõl nem tudok. Ez azt eredményezte, hogy a baba inkább csak a híg, elsõtejet itta meg, a zsírosabb hátsótejhez nem jutott hozzá. Általában ezért nem gyarapodnak a babák megfelelõen.
A zsírral mindössze ez állhat összefüggésben, hogy a szopás elején egy kevésbé zsíros, hígabb tej ürül. Aztán ahogy fogy a mellbõl a tej, úgy képzõdik a zsírosabb tejcsi. Ezért (is) helytelen korlátozni a babák szopizási idejét, hiszen minél tovább szopik, annál zsírosabb tejcsihez jut hozzá. De csak akkor, ha megfelelõ technikával szopik! Ha nem jól csinálja, akkor a megfelelõ ingerek nem jutnak el az agyalapi mirigyhez, a mell nem fog elegendõ (és zsírosabb) tejet termelni. Aztán apadni kezd, a baba éhezik. Ez a folyamat szerencsére megfordítható, rendbehozható, de ehhez egyrészt szakember segítségére lehet szükség, másrészt nagyon fontos, hogy az anya is akarja, ne nyûgnek érezze a szoptatást.
Az általad felsorolt ételféleségekre azt mondod, tudod, hogy korai. A másik (szegedi mamák) topicban azt is említetted, hogy már halászlét, halat, májat is adtál neki. Mennyi idõs is Bogi? 4,5 hónapos?
Noha nem kérted a tanácsomat ezzel kapcsolatban, ezért nem is annak szánom, csak szeretném ha legalább másokat nem tévesztenének meg a hozzáfûzött szavaid. A babák 6 hónapos kora elõtti mindenfajta hozzátáplálás felesleges és káros! Ezt úgy mondom, mint amikor megakad a lemezen a tû, nem gyõzöm eleget hangoztatni. A gyermekek szervezete még nem érett a vegyes táplálkozásra. A tápszeres babáké sem!!! A tápszeres babák szüleinek különösen várniuk kéne, míg egy-egy ételt bevezetnek, ugyanis a tápszer nem tartalmazza azokat az emésztéshez szükséges enzimeket, amelyek az anyatejben benne vannak, s amelyek segítik az anyatejes babák átállását a vegyes táplálkozásra.
Ezen kívül, a korai hozzátáplálás nagyon gyakori oka a sikertelen szoptatásnak, mint ezt a szegedi anyukák is említették már neked.
Az, hogy nem fáj a hasa tõle, nincs kiütése és a széklete is rendben van, nem jelenti azt, hogy minden rendben és lehet próbálkozni.
Elõször is, amikor megpróbálod az elsõ étellel megkínálni a kicsit, még nem tudhatod, hogy lesz-e tõle baja.
Másodszor, az, hogy most nincs baja tõle, nem jelenti azt, hogy késõbb sem lesz. Akár felnõtt korában.
Harmadszor, attól, hogy neki nincs baja tõle, nem biztos, hogy más gyerekének sem lesz.
Laikusok számára nem feltétlenül egyértelmû, hogy kiütések, hasmenés, szorulás, kólika, nyûgösködés, náthához hasonló tünetek, tüsszögés, asztma, középfülgyulladás, szemviszketés, szemgyulladás egyaránt allergiára utaló jelek. Tehát ha azt hiszed, hogy a kisbabád nem allergiás semmire, de közben folyton megbetegszik, fáj a füle, náthás, nyûgös, akkor bizony lehet, hogy mégiscsak allergia áll a háttérben. Errõl érdemes meggyõzõdni, mert a nem kezelt allergia súlyosbodik. Abban igazat adok neked, hogy egy gyereket nem szabad steril környezetben nevelni, mert nem lesz ellenálló, de ezt nem szabad összekeverni az allergia ignorálásával. Egy allergiás rohamba ugyanis bele lehet halni. Ha valamire allergiás vagy, nem az a megoldás, hogy még inkább kapcsolatba kerülsz az allergénnel, hadd szokja a szervezeted, hanem éppen, hogy el kell kerülni a vele való találkozást.
Ami pedig a tehén és az ember közötti hasonlóságot illeti, egy dologban igazad van: mindkettõ emlõs. Több hasonlóság nincs is, sõt, a tehéntej és a nõi tej összetétele ég és föld. Egészen más összetevõkbõl álló táplálékra van szüksége a bocinak, ami megszületése után pár órával már lábra áll, mint az embercsecsemõnek, aki csak valamikor egyéves kora táján kezd el járni, ellenben fantasztikus agyfejlõdésen megy keresztül élete elsõ évében.
Tudom, hogy még mindig nagyon sok csecsemõ kap kétharmados tejet, de ez nem jelenti azt, hogy ez helyes. Sokan használnak kábítószert is, mégsem rohanunk heroint venni.
Az sem egészen igaz, hogy évszázadokon át tehéntejen nõttek volna föl a gyerekek. A csecsemõket évszázadokon át szoptatták, ha nem a saját anyjuk, akkor a szoptatós dajka.
Akit érdekel egy kis szopis történelem, azzal szívesen megosztom az alábbi történeteket.
i.e. 1800 körül már Hamurabi rendelkezett a szoptatós dajkák szükségességérõl.
Spártában a nõknek kötelezõ volt szoptatni a gyermeküket, a plebejusok minden gyermeket, az uralkodó felesége a legidõsebb fiút szoptatta. De pl. Themistesz királynak a másodszülött fia örökölte a trónt, mivel az édesanyja õt szoptatta, nem az elsõszülöttet.
1500 és 1700 között a tehetõs angol nõk nem szoptatták gyermekeiket, mert féltették az alakjukat és azt tartották, hogy a szoptatás öregít. Annak ellenére, hogy már akkor is ismerték a szoptatás fogamzáskésleltetõ hatását, az angol nõk inkább vállaltak 12-20 szülést, semmint hogy szoptattak volna.
Ekkoriban a szoptatós dajkákat felváltotta a mesterséges táplálás, a kisbabák zabkásalevesbe áztatott kenyeret és gabonapelyhet kaptak kanállal. Ebben az idõben az árvaházakban a halálozási arány elérte a 100 százalékot.
Az 1700-as években, a francia lelencházak szoptatós dajkákat alkalmaztak, akiket nagyon körültekintõen választottak ki és folyamatosan figyelemmel kísérték a életvitelüket, hogy a kisbabák egészséges tejet kapjanak.
A Francia Forradalom elõtt és alatt elég változatos volt a csecsemõk táplálása: volt akit a mamája szoptatott, volt akit a dajka, volt aki valamilyen állat tejét kapta, és volt aki kását.
A XIX, század közepén kezdtek el valamilyen táp-szer után kutatni, hogy kiválthassák a szoptatós dajkaságot. Ezek a tápszerek általában tehéntejbõl álltak, amihez cukrot és vizet adtak. Aztán rájöttek, hogy ezekben kevés a zsír, amire az agyfejlõdéshez nagy szükség volna, így adtak hozzá tejszínt. Aztán lime-lét (egy citrusfajta levét), hogy savasabb és így könnyebben emészthetõ legyen.
1884-ben, dr. Meigs egy meglepõen pontos összehasonlító elemzést készített a tehéntejrõl és az anyatejrõl. Így aztán ezentúl zsír, cukor és lime-lé hozzáadásával próbálták a tehéntejet az anyatejhez hasonlatossá tenni. Amikor ezt az egészet felforralták, hogy sterilebb legyen, a skorbut népbetegséggé vált.
Pierre Budin (1846-1907) nevéhez fûzõdik a perinatális orvoslás és az elsõ szoptatós klinika megteremtése. Akkoriban 1000 élveszületett csecsemõbõl 288 halt meg, s "A szoptatott csecsemõ" címû könyvében világossá tette, hogy minden körülmények között a csecsemõ szoptatására és az anyák felvilágosítására van szükség.
Hamarosan a vegyészek léptek a csecsemõtáplálás mezejére, melyet eddig inkább az orvosok uraltak, meghatározva a tápszerek, fõzetek összetételét. Henri Nestlé, egy svájci kereskedõ cukrot és malátával fõzött búzalisztet kevert a svájci Alpok füvét legelészõ tehenek tejéhez. Ezután úgy reklámozta új termékét, mint "tudományosan tökéletes táplálékot, melynél jobbat kívánni sem lehet". Reklámjaival egyenesen az anyákat célozta meg, hiszen, mint mondta, "õk maguk csinálnak majd reklámot nekem".
Aztán a tápszer- és bébiételgyártó cégek szépen átvették az anyatejpótló szerek készítésének feladatát az orvosoktól. Némely kotyvalék még tejet sem tartalmazott. Annak sem szenteltek figyelmet, hogy a tápszer elkészítésénél esetleg fertõzött vizet használnak. A XIX. század végén piaci verseny alakult ki a nem-szoptató anyák kegyeiért. A termékeket "tudományosan ellenõrzött"-ként árulták, noha semmilyen dokumentációt nem tudtak felmutatni, hogy az ellenõrzés megtörtént volna. Dr. Apple rámutat, hogy a "csecsemõtáplálás kereskedelmi és tudományos alapokra való helyezése olyan környezetet teremtett, ahol a mesterséges táplálás nem csak elfogadható, de egyenes természetes és szükséges lett."
Szociológusok keresték a választ arra a kérdésre, hogy a XX. században miért csökkent a szoptatók aránya. A válasz többek között az urbanizációban, a technológia fejlõdésében és a gyermekek tudományos, könyvekbõl történõ nevelésében keresendõ. Ezen kívül nagy szerepe van benne a mell szexuális szimbólummá válásának is.
Szerencsére napjainkban megfordulni látszik ez a trend, egyre többen választják a szoptatást a mesterséges táplálás helyett, s ebben nagy szerepük van a szoptatást segítõ világméretû szervezeteknek és az önsegítõ anyacsoportoknak egyaránt.
Iboly