Helló Lányok!
Köszönöm az érdeklődést és a segítséget, nagyon aranyosak vagytok! Három napja már semmi fájdalmam nincs. Két dokinál jártam, a probléma oka inkább vicces, mintsem drámai: alkatomból adódóan valószínűleg izom-eredetű
volt a gondom... Azért 14-én is elmegyek a mammográfiára, remélem, nem okozok vele gondot magamnak, mert megnyugtatna, ha akkor sem látnának semmit.
Melcsi!
Nagyon sajnálom
De olyan jó fej nő vagy, általában sugárzik az életöröm az írásaidból - sikerülni fog, nyugi!
A legjobb helyre, a legjobb pillanatban fog megérkezni, akit nagyon vártok!
Most örülj a családodnak, Pörinek, aki fantasztikus kiscsaj!
Máté lelkét mennyire érintették az iskolai történések? Tudom, mondanom sem kell, de figyeljetek rá is nagyon, azért legyen jó nyara! És ahogy a húgára néz - nagyszerű emberke ő is!
Nálunk nem volt különösebb gond a bizivel, hozták a formájukat: Dorka egy tizedet javított a 8.-os eredményén, Luca pedig az előző évin négyet - na, nála volt is min javítani... (Bár engem, őszintén szólva, a bizonyítvány eddig sem és most sem érdekelt különösebben, nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget.)
Paga!
Örülök, hogy simán túl vagy a műtéten!
Mikor lesz szövettani eredmény?
Nekem Lili Clostis...
Icus!
Nekem átadták akkor is az ülőhelyet, amikor nem babás pocakom volt
Hogy bírod? Vigyázz magatokra!
KrisztaNyanya!
Kitartás, szerdától enyhülést ígérnek!
Akkor volt marha meleg, amikor Luca született, még a szoptatás is nehezemre esett, állandóan összeizzadtunk.
Aztán néha adj hírt magatokról!
Mandula!
Mikor jön haza a lányod?
És hogy vagy?
Ami a kisebbséget illeti: csak Dorka születésekor volt szerencsém kórházi körülmények között találkozni velük. A csaj férje arab volt, úgyhogy a császár utáni napon fogta magát és hazament, mondván, az ember nem tűri el, hogy ő csak feküdjön itt. A gyereket otthagyta, aztán mikor mi is mentünk haza, jött érte
.
Zsenge!
Lucus és Lili is egész nap a medencében vannak, de én félek a Napra tenni őket: még félárnyékban is pólóban, naptejjel bekenve pancsolnak. Bár nekik nagyon fehér a bőrük, sőt Lucusé problémás is, ezért nem merem őket kiengedni.
Lili is egész nap "anyázik"... Mostanában csak én kellek neki, Apa még a zsömléjét sem kenheti meg
FerMelinda!
Gratulálok a fiadnak! Hogyan tovább?
Benji-fotók lesznek?
Fanny, Ancsa!
Nekem is vannak ambivalens érzéseim a gyerek, ráadásul a negyedik vállalásával kapcsolatban. Én pl. 53 éves leszek, amikor lejár a lakáshitelünk. István a realistább, ő szokott parázni, hogy mi lesz, ha beüt a mennykő, és valamelyikünk nem tud pl. dolgozni. De úgy érzem, benne is erősebb a baba iránti vágy, mint a félelem.
Mi annyi jót kaptunk a gyerekeinktől!
Néha azt gondolom, nem is nekik van szükségük ránk, hanem nekünk rájuk!
Nálunk már így, ennyi gyerek (neki 3, nekem 2, nekünk 1) után nincs görcsölés a következőért: ha jön, az földöntúli boldogság lesz, de ha nem, akkor nekik örülünk
!
Persze vannak aggályaim, hiszen én is szeretnék mindent megadni a lányaimnak, de nekem is van két öcsém, ezért tudom - mégha közhely is -, a testvér a legtöbb, amit adhatok nekik! Amikor Apám tavasszal beteg volt, egyikőnk sem tudta volna egyedül végigcsinálni, kibőghettük magunkat egymásnak, és valamelyikőnk mindig erős volt.
És igen, én is rettegek, hogy mi lesz itt, egyáltalán megmarad-e állásom, mégis, ha mérlegre teszem, egyértelmű: nagyon szeretném!
De teljesen megértem és elfogadom mindenkinek a döntését!
Tegnap kirándulni voltunk a sulival Esztegomban és Visegrádon. Őrült meleg volt, de jól viselte Lili, bár hazafelé már egy szál bugyiban aludt. A bobozást nagyon élvezte, kiabált, hogy "nem kell félni, Anyu!", meg hogy gyorsítsak...
Dorka reggel megint kiborított: hétvégén felruháztam - bár inkább megruházni kellene
-, de Ő inkább egy előző este levágott szárú gatyában és egy tőlem örökölt, megnyúlt pólóban jött kirándulni...
Ma meg kétszer volt kint nálunk a rendőrség...
István reggel elment vásárolni, aztán csak hazarohant, hogy hívjam a rendőrséget, mert ellopták a pénztárcáját. Kiderült, hogy leejtette, amikor bement a boltba, de ezt csak akkor vette észre, amikor a pénztárhoz ért. Egy ott kólázgató nő mondta, hogy ki vette fel, merre ment, de nem mert szólni, mert fél tőle. Na, István utána. Persze a hapsi mindent letagadott, de más nem ment ki közben a boltból. Rendőrök elmentek tőlünk, jön a csaj, hogy ő látta az egészet. Leültettem, telefon újra a zsaruknak, visszajöttek. Kihallgatták, elmentek. István közben a haverjával a környékbeli bozótokat bújta - és megtalálta a pénztárcát!!!
Benne volt az összes irat, de a 20ezres persze nem...
Telefon a rendőrségre, hajlandók-e ujjlenyomatot venni. Bevittük a pénztárcát, de előtte elmentünk a hapsihoz, hogy megvan a cucc, ha visszaadja a pénzt, eltekintünk a feljelentéstől.
Erre közölte, hogy majd pénteken visszaadja
Rendőrségről hazajöttünk, látja István, jön kiöltözve emberünk az utcán. Mondja, hogy megy a rendőrségre, hogy tisztázza magát. Mondja neki István, hogy menjen nyugodtan, de közben utolérte az unokatestvére: úgy elkezdte verni, hogy István jobbnak látta bejönni, nehogy ráfogják, hogy ő verte meg...
No, így kezdődött a hetünk...
Remélem, a folytatás jobb lesz...
Sziasztok!
R.Kriszta