Sziasztok Lányok!
Sajnos tényleg nem
Máté azt mondta, ugy látszik nekem minden 2. sikerül, tehát a következő biztosan. Csak az a baj, hogy eltelik megint fél év, és az már az 5. lombik lesz.
Pörike megértően hallgatta a sirdogálásomat, ami kitartott szinte egész nap. Olyan édesen mosolygott rám, mintha azt akarná mondani, hogy ne szomorkodjak, hiszen Ő itt van. De főleg Miatta szomorkodom, mert nem akarom kistestvér nélkül felnevelni, és most valahogy megint elérhetetlennek érzem.
Nagyon mellbevágott a sikertelenség, hiszen maximális jókedvvel és bizakodással csináltam végig, és nem készültem fel erre az eshetőségre. Talán tulzottan magabiztos voltam, és most a sors beintett, hogy nem vagyok a magam ura.
Most, hogy már nem feküdtem, szinte meglepett, milyen eleven lett Pöri 2 hét alatt. Teljesen négykézlábal, ringatózik előre-hátra, és mindent elér, amit akar. Bejárja az egész lakást, persze ahova megyek, viszem magammal és ott teszem a földre, de mindenhol talál Magának valami érdekességet, amivel elbabrál. Egész nap, mikor ébren van, beszélget, kurjongat,visongat, vagy suttog, élvezi a saját hangját. De ha neszt hall a lépcső felől, feszülten figyelni kezd, indul az ajtó felé, és boldogan kacag, ha meglátja az apját. Nagyon összeszoktak, most szinte furcsa volt Neki megint velem lenni egész nap. Alig várja,hogy Apa felvegye. Plusz még Máté is sokkal többet feltünik mint suliidőben, na akkor kész a boldogság, vigyorog meg produkálja Magát, a bátyja meg nem győzi puszilgatni, csikizni. Rengeteget fejlődött, és szinte észre sem vettem. Most visszaállnak a jól megszokott hétköznapok, minden rosszban van valami jó, legalább emelgethetem, szeretgethetem ujra bármikor. Azért igy más még a kudarc is.
Dezsővel azt beszéltük, hogy a jövő februárt tüzzük ki, Pöri is akkor sikerült. Kár volt ez a junius, most lenne 2 éves az elvesztett babám,eleve szerencsétlen hónap nekem... Krizsa meg azt mondta, augusztusban találkozzunk. Nem mondtam neki nemet, de azt hiszem, majd felhivom akkortájt, ugy érzem, a február lesz nekünk jó. De még meglátom, a mióma miatt meg az idő miatt sietni kell tényleg.
Kedves Nyanyuskám!
Az irásod elején már azt hittem, Balázsra az ovi hat negativan. Sajnálom hogy estére megint hiszti lett. Talán csak elfáradt addigra.
Hogy-hogy 1 hét mire az a vizsgálat megvan? Hát 1 hét alatt meg is halhat valaki!!!
Icuskám, ne izgulj, biztos nem lesz semmi baj, csak ez a meleg nem jó.
Kismamik, nem lesz semmi baj, a toxémiához a három tünet kóros együttállása kell, az meg Nálatok nincs!
Kedves Paga!
Barnának jobbulást, remélem holnapra már kutyabaja sem lesz, és vigan élvezi majd a tábort!
Rabkri, remélem csináltál már ma valamit, és ezért nem irsz!
lÁNYOK, MÉGEGYSZER KÖSZI MINDENKINEK A SOK BIZTATÁST! Sajnos kell futnunk még 1 kört ezügyben, de most is arra gondolok, amire Pöri előtt, hogy minden nap eggyel közelebb visz ahhoz, hogy babám legyen. És ha erre gondolok, akkor már nem is olyan szörnyü.