utolsó reagálás

Utolsó reagálás Kovács Katalin
	Kedves Eszter! Valóban fõként csak külföldi könyvek állnak rendelkezésünkre a témában, mint ahogy a szóban forgó könyv is az. Emellett számos más könyvet lehet itthon kapni, amelyek szintén nem hazai érdekeltségûek. Sõt, a Huggies Így fejlõdik a baba c. kiadványában található egy hasonló, ún. homokóra módszer, amit egy bostoni gyermekorvos fejlesztett ki. Tehát a dolog nem egyedülálló és tényleg óriási a külföldi szakirodalom, de azért nálunk is hozzá lehet jutni jó párhoz. Nem állíthatjuk, hogy kis hazánkban nincs múltja az alvással foglalkozó tudománynak, mert számtalan alváslabor és kutatóintézet létezik. Ez a könyv igen nagy hangsúlyt fektet a felébredés okának kiderítésére és megértetésére, amit számos példával próbál igazolni. Példákon keresztül mutatja be, hova vezet a rossz alvási szokások kialakítása. Ebbe nem tartozik bele az éjjeli szoptatás, hiszen az természetes dolog. Az éjszakai felébredések teljesen természetesek. Mind a felnõttek, mind a gyerekek többször is felébrednek éjszaka. Normális esetben rögtön vissza is alszunk, ezért reggel többnyire semmire nem emlékszünk az egészbõl. Az alváskutató orvosok szerint ez tanult folyamat, amit nagyon könnyû megzavarni illetve ezzel kapcsolatban rossz szokásokat kialakítani. Nem hiszem, hogy a felébredés intelligencia kérdése lenne. Azt meg végképp nem hiszem, hogy a másfél óránkénti kelés szükséglet. Hiszen így egyikünk sem tudja magát kipihenni, aminek súlyos következményei lehetnek. Ajánlom figyelmébe a következõ néhány internetes oldalt: http://www.babapont.hu/egesz/alvas/alvaszavar.html http://www.vitalitas.hu/ismerettar/babalex/bla.htm http://www.babaszoba.hu/topics/articles?aid=191 Amennyiben ezeket elolvassa, talán világosabbá válik Ön elõtt a mi problémánk, és hogy az mennyire nem egyezik az Ön által leírtakkal. Mint már írtam, nem az éjjeli 3 kelés okozza a problémát, azt tényleg könnyû integrálni a család életébe. De az éjjelenkénti 6-8 kelés már semmi esetre sem mondható normálisnak. A fent említett cikkek fényében pedig aligha tartom valószínûnek, hogy létezik olyan könyv, ami ennek a természetes mivoltát ecsetelné. Félreértés ne essék, nem akartam és nem is akarok lemondani az éjszakai szoptatásról, a mai napig szoptatok éjjel, ha a hajnali 4 óra annak tekinthetõ. Azzal sincs semmi bajom, ha evés után elszundikál a baba, de hogy ezt azért alkalmazzam, hogy elaludjon, amikor már nagyon fáradt, vagy az éjjeli ébredések alkalmával ezzel tudjam újra elaltatni, nem látom értelmét. Minthogy annak sem, hogy órák hosszat sétáljak vele, vagy ringassam, vagy a babakocsiban tologassam, mert történetesen ahhoz szokott hozzá. Vonatkoztassunk el egy kicsit az éjjeli szoptatástól. Abban az esetben, ha azt írtam volna, hogy babakocsiban kell tologatni a fiamat minden alkalommal, hogy visszaaludjon, akkor is normálisnak tekinthetnénk a jelenséget? Véleményem szerint cseppet sem. Abban eddig sem kételkedtem, hogy minden baba leszokik az éjszakai szopizásról és nem is állítottam az ellenkezõjét. Én sem az éjszakai evésrõl akartam leszoktatni, hanem azt tanulta meg, hogyan tudjon visszaaludni önállóan az ébredések során, hiszen ez így normális. Tejtermelés: valóban elõfordulhat, hogy a hirtelen átállás megzavarja a tejtermelést, de ez könnyen korrigálható átmeneti gyakoribb szoptatással. De hogy valakinek azért kelljen évekig szoptatnia éjjel, hogy nappalra elegendõ teje legyen, ez több mint bizarr. Valóban, a babák nagyon érzékenyek szüleik kedélyállapotára, ez kétségtelen. Abban viszont biztos vagyok, hogy nálunk nem ez volt a probléma forrása. Ezt támasztják alá a fent közölt cikkek és az is, hogy nem csak nálam viselkedett így a fiam. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy elég sokáig bírtam cérnával, igaz, az én türelmem is véges. Talán eltúloztam a szakirodalommal kapcsolatos megjegyzésemet, de levelének bizonyos részei nagyon könyvízûek voltak, de nem állt szándékomban megbántani. Azt gondolom, ha elõbb olvasom ezt a könyvet (vagy más, alvással kapcsolatos irodalmat), akkor meg tudtam volna elõzni a probléma kialakulását. Ebben a helyzetben viszont ezt láttam a legcélszerûbbnek és célra is vezetett. Biztos vagyok benne, hogy a kisfiamnak jót tettem mind közvetlenül, mind pedig közvetve. Kovács Katalin Elõzmények: Nekünk sikerült Reagálás a Nekünk sikerült történetre Viszontreagálás Reagálás a Nekünk sikerült történetre másodszor Reagálás a viszontreagálásra 2003.03.22