| |
Olvastam
a reagálást a "Nekünk sikerült" címû írásomra. Úgy
gondoltam, hogy nem hagyhatom szó nelkül, mert bennem is több
gondolatot ébresztett a hozzászólás, és ugye az éremnek mindig két
oldala van...
Legelõször szeretném ismételten leszögezni, hogy nem állt szándékomban
semmit népszerüsíteni. Elég népszerû a könyv és a módszer enélkül
is. Nem ismerek egyenlõre olyan anyukát (biztos van), aki ne hallott
volna róla.
Én csupán a személyes tapasztalataimat próbáltam megosztani másokkal.
A könyv módszerét azért próbáltam kicsit részletesebben leírni,
mert úgy vettem észre, hogy sokan, többek között a pszichológusnõ
is, félreértelmezik azt. Ugyanis mindenkinek az szúr szemet elõször,
hogy a baba sír, illetve sírni hagyják. Véleményem szerint ez csak
szükséges rossz és nem törvényszerû.
Tisztázni kellene, hogy mit értünk éjszakai ébredés és alvászavar
alatt. Tévedés azt állítani, hogy minden éjszakai ébredést 3 hónapos
kor után alvászavarnak minõsít a könyv. Sõt, meghatározza, mi a
normálistól eltérõ. Azt is hangsúlyozza, hogy mik azok a tünetek,
amit egy alvászavaros baba mutat. Így megállapítható, hogy valóban
probléma van-e.
Azt hiszem, hogy a normális éjszakai felébredések, amirõl
olvashatunk a reagálásban, senkinek nem okoznak gondot. Sem babának,
sem mamának. De az adott életkorhoz viszonyított TÚL GYAKORI felébredések
már igen.
Azt a pszichológus is nyilván tudja, hogy az alvás is ugyanolyan élettani
és pszichés szükséglet, mint akár az evés. Vagyis nem állíthatja,
hogy egy 5 hónapos babának élettani vagy pszichés szükséglet lenne
a másfél óránkénti kelés.
Felesleges ezzel azt sejtetni, hogy aki alkalmazza módszert, az rosszul
csinál valamit.
Vagyis amikor az én fiam már nem volt hajlandó játszani (mint
tudjuk, ebben a korban és még nagyon sokáig a játék igen FONTOS a
fejlõdésben), nyûgös volt ölben, ringatva, járkálva, énekelve,
ideges és ingerlékeny lett, még azt is "elfelejtette", amit
addig tudott, ez teljesen normális.
Azért arra kíváncsi lennék, ha ezekkel a tünetekkel elviszem egy
pszichológushoz, vajon mit állapít meg?
Félreértések elkerülése végett, elvittem az orvosunkhoz, aki kizárt
minden számításba vehetõ testi problémát (fogzás, hasfájás stb),
a súlya megfelelõen gyarapodott. Egészen addig köztünk aludt és
megpróbáltam megtenni mindent, hogy megfelelõ környezetet
biztosítsak számára.
Miután átküzdöttük magunkat az alvási nehézségeken, minden
helyreállt.1 hét alatt bepótolt minden lemaradást. Azt sem vettem észre,
hogy visszahúzódó lenne. Este önállóan, szinte játszva alszik el
és ugyanúgy közli bánatát, mint eddig, vagyis semmiféle válságot
nem fedeztem fel. Ugyanis nem arról van szó, hogy EGYÁLTALÁN NEM
reagáljuk le a történést, hiszen bemegyünk, odamegyünk hozzá,
beszélünk neki, nyugtatjuk. Kötõdési probléma nem ebbõl adódna,
véleményem szerint.
A túlzott sarkítások miatt azt hihetnénk, hogy azt várjuk el
gyermekünktõl, hogy 10-12 órát aludjon egyfolytában. Ez nem így
van!
Nem lehet így, mindenki tudja. Én is szoptatok hajnalban, sõt, betegség
idején többször is.
Az evolúciós elmélettel nem tudok egyetérteni. Hiszen gondoljunk
csak bele. Eleinknek igencsak zaklatott élete volt. Állandó rettegésben
kellett élniük, mert bármikor támadás érhette õket akár egy másik
horda, akár a vadállatok részérõl. Vagyis ha az anya elszundít,
kisebb eséllyel tud menekülni. Ami nem csak az õ, hanem utódai életét
is veszélyeztetné, ezzel pedig a horda fennmaradását tenné kétségessé.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a mai emberben már nem zajlanak másként
ezek a dolgok, hiszen sok minden átalakult bennünk a sokezer év
alatt. De nem tartom szerencsésnek ezt az érvelést.
A másik tévedés a tejtermeléssel kapcsolatos. Valóban nagyon fontos
a stimuláció a tejtermelés fenntartásához, de ehhez az éjszakának
semmi köze. Ha mégis így lenne, akkor egy 1-2 éves gyermekét még
mindig szoptató anyának éjjel is szoptatni vagy fejni kellene. Pedig
ez nem így van.Tudjuk, hogy a tej termelõdése beáll a gyermek igényei
szerint. Vagyis ha a baba nappal akár 8-szor is szopizik, de éjjel
nem, akkor sem fog a mell telítõdni, hanem alkalmazkodik (kivéve az
átállást követõ néhány napot).
Ebben a korban amúgy is elég sok a változás, tehát a nem "trenírozott",
de jól alvó babákat is bármi kizökkentheti megszokott ritmusukból.
De ha a módszer szerint jól követhetõ rituálét sikerült
elfogadtatni a babával (a gyermekorvosok és pszichológusok szerint is
az állandó dolgokra reagálnak legjobban a babák), akkor könnyebb
ezeket a problémákat kezelni.
A szakirodalomhoz csak annyit tennék hozzá, hogy nyilván mindenki
tisztában van vele, hogy akár egy tucat olyan könyvet lehetne találni,
ami éppen az ellenkezõjét mondja. De olvashatunk a Kismama 2002 októberi
vagy a Fittmama 2003 január- februári számában is mindkét oldalról,
vagy a Madarász utcai Gyermekklinika honlapján az alváslabor mûködésérõl,
tapasztalatairól.
Az sem elvetendõ, hogy ezt a módszert elõször én éppen egy
pszichológustól hallottam.
Az igazság pedig az, hogy a személyes tapasztalat nálam nagyobb súlyt
nyom a latba, mint esetlegesen a könyvekbõl kiollózott ideológiák.
Az, hogy az agy hogyan mûködik pontosan és ez milyen összefüggésben
van az értelemmel-érzelemmel, talán soha nem fogjuk megtudni. Lehet mérni,
hogy mely neuronok, magcsoportok mûködnek vagy nem mûködnek, de az
emberi lét bonyolultságát soha nem fogjuk tudni feltérképezni.
A módszer éppen azért nem javasolt 5 éves kor felett, mert a gyerek
akkorra már megérti, hogy azt akarjuk, maradjon az ágyában. Vagyis
nem a dolog megértését várja a babától, hanem valamiféle
kondicionálást (talán nem a legjobb kifejezés erre) végez. Azaz
akció-reakció elve szerint mûködik.
Arra még nagyon kíváncsi lennék, hogy egy jó pár hónapja vagy akár
egy éve kialvatlan édesanyának honnan lehetne türelmet varázsolni,
hiszen az õ élettani és pszichés szükséglete is az alvás. Ehhez tényleg
nagy segítség kellene. Vagyis ez a 22-es csapdája?
De a tény az tény, miszerint az idõ a "módszert" igazolja.
Vagyis többször vált be, mint ahányszor nem.
Még egyszer hangsúlyoznám, ez nem KÖTELEZÕ, csak választható.
Kovács Katalin
pedagógus, biológia szakos tanár
Eredeti történet: Nekünk sikerült!
Reagálás a történetre
2003.03.17
|
