| |
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy külföldön
a baba-alvásnak nagyobb irodalma van. Ott megtalálhatóak egész más
oldalról, módszerrel, szemlélettel megközelítõ könyvek is, amik
sajnos magyarul nem elérhetõek.
A fõ problémám nemcsak a "sírni hagyás" ezzel a módszerrel.
Hanem az, hogy a gyakori felébredések okait nem próbálja meg kideríteni.
A gyerkõcök nem egy kaptafára készülnek, a felébredéseket nem az
adott életkorhoz, hanem az adott gyerekhez kéne viszonyítani. Elég
bajban lennénk mi, felnõttek is, ha közülünk az egykorúaknak
ugyanolyan alvási mintázattal kéne rendelkezniük. A felébredéseknek
bizony mindig megvan a maga sajátos oka, még ha az nem is nyilvánvaló
elsõre. Azt gondolom, hogy a babák vannak olyan
"intelligensek", hogy ha nem lenne szükségletük a pl. másfél
óránkénti kelés, akkor nem kelnének másfél óránként.
Bulcsú nagy valószínûséggel nem az alvás hiánya vagy mintázata
miatt volt ideges, hanem az anyukája nyugtalansága miatt, aki kimerült volt, és
azt gondolta, hogy valami nincs rendben a babával - vélem, ezért vitte
orvoshoz is. Vajon mi lett volna, ha olyan könyvre talál, ami abban erõsíti
meg, hogy amit a babája csinál, az teljesen normális, és nem is ritka
jelenség?
Tejtermelés: nem, nem tévedés, 2 ok miatt sem. Az egyik, hogy bizony
sok szopizó 1-2-3 éves szopizik még mindig éjszaka. A másik, hogy az
anyák tejtermelõ kapacitása sem egyforma. Valóban van, aki zökkenõmentesen
át tud állni az éjszakai kihagyásra, de van, akinek szüksége van
arra, hogy az éjszakai ingermennyiség is meglegyen a tejtermelés szempontjából.
Az emberi viselkedés valóban bonyolult, nem vezethetõ le a neuronok mûködésébõl.
De azt nyilván senki sem várja pl. egy fél évestõl, hogy tisztán beszéljen, mert tudja, hogy anatómiailag képtelen rá. Az állandóság
szerepét, az esti rituálék fontosságát sehol nem tagadtam.
Azt hiszem, azt mindketten tudjuk, hogy ha egy írás végén ott az irodalomjegyzék, az nem azt jelenti, hogy az írás össze van ollózva
az adott könyvekbõl. Mellesleg nekem is van személyes tapasztalatom 3 gyermek
édesanyjaként. A legkisebb, 10 hónapos többször is szopizik éjszakánként...
És a nagy és a középsõ is leszokott róla magától.. Úgyhogy az
idõ akár engem is igazolhat...
Írásom utolsó mondatainak lényege épp az lett volna, hogy abban
kell segíteni a mamákat, hogy hogyan elégüljenek ki az õ szükségleteik
is. Ez nem 22-es csapdája, és nem is varázslat, erre meg lehet találni
az adott családhoz legjobban illõ módot.
Schneiderné
Diószegi Eszter
Elõzmények:
Nekünk sikerült
Reagálás a Nekünk sikerült történetre
Viszontreagálás
2003.03.19
|
