Terhesnapló 8 - Anya tervez, hát, aztán persze nem úgy lesz
Úgy gondoltam, majd pénteken délelőtt szép nyugiban megírom a naplót, míg Andriska eljátszik a papával, meglocsolnak, megetetik a pipiket, Ádika pedig a szokásos délelőtti alvását tölti. Előtte még gyorsan összepakolok és odakészítem főni az ebédet. De hát mint tudjuk, ember tervez...
Elég fáradtan ébredtem, pedig én mindig ugrok az ágyból, nem kell ébredeznem. Hát most eltartott egy darabig, míg megtaláltam az összhangot az agyam és a lábaim között. De ezt tudjuk be a pénteknek. Gyorsan elszállítottam a fiúkat, hazafele már nagyon éhes voltam ,így jár aki reggeli nélkül megy el otthonról (kivétel majd a jövő hét, mikor esedékes lesz a cukorterhelés. Hihetetlen, de már a 23. hétnél tartok). Épp csak hazaértem mikor megláttam Ádi fülét, zöld-sárga-fehér színű váladék folyt ki belőle. Na ennek a fele sem tréfa, ugyanis minden a kis fülére megy rá, nem tudunk szabadulni a betegségtől. A gyerekorvos jól kitakarította neki, persze ez időigényes dolog volt, kaptunk egy rakás gyógyszert megint. Mire hazaértem sajnos ugyanaz a kupi fogadott, mint amit otthagytam. Én nem is értem miért nem járnak erre néha jótündérek, akik megcsinálnák a dolgaimat helyettem.
Szóval a nyugis délelőttből nem lett semmi, 10kor sikerült reggeliznem, Ádi természetesen nem alszik, nem haladok semmivel, egy adag mosást sikerült eddig beraknom a gépbe. A lakás szalad, ja és persze halvány lila gőzöm sincs, hogy mit tegyek ma az asztalra ebédre. Mondjátok, hogy ez máshol is így megy!?
Most van az, hogy hagyni kéne mindent úgy ahogy van és elmenni sétálni. Mert a házimunka megvár ,nem? Sosem lesz kevesebb, sőt. Már lassan elkönyvelem, hogy szélmalomharcot vívok. De tulajdonképpen minek izgulok? Senki nem csinálja meg helyettem, vendéget pedig nem várok! Úgyhogy irány a séta, ebédet pedig rendelek a mamától!
Zsuzska, 2015. május 08.
