Terhesnapló 4. - MiniMimi már nem szégyenlős

Az ultrahang előtti napon már nem igazán éreztem túl jól magamat, visszatért az émelygés és sajnos róka koma is beköszönt egyszer-kétszer. Valószínű, hogy kicsit azért nyugtalanított a vizsgálat is, tartottam tőle, hogy esetleg nem úgy fejlődik, ahogy kéne és kicsi a súlya, vagy a 4d-n észreveszünk valami kóros elváltozást. Mr. Mimi hála az égnek időben szabadult a munkahelyéről, és amikor már úton voltunk, nem izgultam egyáltalán, tudtam, hogy minden rendben lesz.

Az orvosi rendelő nekem egy kicsit csalódás volt, elég retrós hangulata volt a várónak és a vizsgálónak is, de legalább időben behívtak minket, nem kellett sokat várnunk. Ami nekem furcsa volt, hogy az orvos rögtön letegezett minket, soha nem tapasztaltam még ilyet orvostól, főleg úgy, hogy még soha, még csak telefonon sem beszéltünk.

MiniMimi egész jól viselte a kukucskálást, amit kértem tőle, azt maximálisan próbálta teljesíteni, igazából nem lehetne panaszra okom, mutogatta, amit kellett, elég egyértelműen. Az egyetlen gond, amire nem is számítottam, hogy az arcát viszont takargatta a kezével, vagy belefúrta a fejét a méhlepénybe, így a pofijáról egy képet leszámítva nem sikerült jó képet csinálni. Talán még az is közrejátszott, hogy a mellső falon tapadt meg a méhlepény, így ez is nehezítette a nézelődést. Ettől függetlenül nagyon jó élmény volt, jó volt látni, ahogy mozog, forgolódik, dörzsölgeti a kis szemét.

A súlya már több mint fél kg és a hossza 27 cm, 4 cm-es hatalmas talpacskákkal. Érdekes volt látni, hogy a 2D-s képeken már látszottak a kis fogkezdemények az ínyében.

A nemét egyértelműen sikerült megmutatnia, nagyon ügyesen felhúzva tartotta a lábait, amíg alulról a doki bácsi megszemlélte. Az orvos kicsit érdekesen kezdte el felvezetni a nemét: közölte, hogy itt kellene lennie a herezacskónak, de olyan hangsúllyal mondta, mintha valami rendellenesség lenne. Aztán hozzátette, hogy itt pedig a hímvesszőnek, tehát, ha nincs ott egyik sem, akkor milyen nemű lesz - nézett ránk kérdőn… Ez itt egy kislány.

Ebből az a tanulság, hogy ne hallgassak mindig a női megérzéseimre, nem először hagytak cserben, de ettől függetlenül továbbra is nagyon boldogan várjuk, sőt ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor Mr. Mimi annyira kislányt szeretett volna, hogy anyukámnak a 4D napján már azt mondogattam, hogy nem is bánnám, ha inkább kiscsaj lenne Mr. Mimi miatt.

Jó érzés, hogy tudjuk, egy kislány rugdal bentről minket, sokkal jobb érzés még egy boltba is úgy bemenni, hogy tudom, hogy a lányosabb ruhák felé kell inkább vennem az irányt.

Jövő héten a második nagy laborral kezdünk, egybekötve egy terheléses cukorral. Szerintetek úgyis érvényes a terheléses cukor, ha kijön belőlem a cukros lötty, amit megitatnak?! Mostanában a nagyon édes dolgokat egyáltalán nem kívánom, sőt kerülöm és attól tartok, hogyha viszek magammal citromlevet, még akkor is reggel 7-kor simán távozni fog a gyomromból.

Ha túl leszek a gyomor szadizáson és megvannak az eredmények, irány újra a kórházas doki és újra találkozom a szülésznővel is, jó lenne most egy kicsit körülnézni a szülőszobákban, készítem a lelkivilágomat a nagy bevetésre. Ahogy egyre többet mocorog a baba, egyre jobban várom, hogy végre találkozzunk vele és itt legyen velük, napról napra egyre jobban meg tudok barátkozni a gondolattal.

Beszereztem egy szülésfelkészítő DVD-t, amit sokan ajánlottak, hogy milyen jó és nagyon hasznos volt számukra, sokkal jobb élményként élték meg a baba kibújását, mint ahogy azt előre remélték, és állításuk szerint ebben sokat segített ez a videó. Még gyűjtöm a bátorságot, hogy megnézzem, ezt a következő heti beszámolóig még megejtem.

Mimi