itt vagyok, beszámolok a reggeli rémtörténetemről:
ma mentem a hormontükrözéses vérvétel első körére
mikor levették, nem volt semmi, a lány nagyon ügyes volt, észre sem vettem, hogy megtöltött két fiolát, vagy hogyishívjákot, utána ültem is, ahogy kellett 5 percig a szúrás helyére szorított pamacskával, aztán 10 perc után úgy gondoltam elindulok...
az ajtóig alig jutottam el, elfehéredett minden, kivert a víz és majdnem elájultam
kijutottam az sztk bejáratához, ott van egy szép oszlop, annak támaszkodtam neki, amíg összeszedtem magamat
aztán elbotorkáltam a villamosig - nem volt egyszerű, az elfehéredés üldözött, győzködtem magamat, hogy nem kéne elájulni
nagy nehezen bejutottam a céghez, azért ide, mert közelebb van, mint a lakás
a főnököm szerint leesett a vérnyomásom és a vércukrom, amiben lehet igazság, de ettem előtte és utána is, szóval a fene tudja
mindenesetre nagyon be vagyok szarva, hogy még egyszer mennem kell, de tuti nem egyedül megyek
bent sem lettem jobban, úgyhogy ebéd címén hazamentem fél 12-kor, és csak most értem vissza... a fejem még mindig hasogat
még nem volt időm visszaolvasni, majd jövök