Andi, nyugi a csemetéid nincsenek lemaradva semmiről. Na meg hova van leírvva, hogy ennyi vagy annyi idősen ezt és ezt kéne csinálniuk? Én is paráztam ezeken de a csajok megnyugtattak. Ők ugyis olyan tempóban fejlődnek ahogy nekik jó. Több anyukától is hallottam ezt a három hónapos kor körüli "mindenkitől félnek"-et. Nekem anyukám az első naptól kezdve nagyon sokat segít(a férjem sokat dolgozik sajnos!) és egy időben tőle is rendszeresen sírvvafakadtak. Pedig szinte mindennap átnéz, (félt engem, nehogy nagyon lestresszeljen az anyaság a házimunka és átjön néha kimosni, vagy megfőzni) aminek már egyszer kórház lett a vége. Trombózisgyanúval. Hiába veszekszem vele, hogy pihenjen vagy ha átjön is üljön le a fenekére... nagyon nehéz eset. Szerintem kötelességének érzi vagy nem tom. Na szóval szépen eltértem.
Tehát még néha tőle is sírtak. Aztán megfigyeltem, hogy nem mindegy az az idegen(nem apa, anya), hogyan szól hozzájuk. Nekem anyósék olyanok, hogy ha meglátják őket hangosan(alapból elég hangosak) örülnek a lányoknak és kikapkodják őket egy egy puszira, szeretgetésre.. Szinte mindig sírvafakadnak. Mondtam nekik, hogy halkan közelítsenek feléjük, duruzsoljanak nekik, hogy tutira rájöjjenek "ja ő a nagyi, ő jó fej!" és akkor nem sírnának. Magyarázd el apukádnak, hogy ez nem neki szól, hanem most kezdik felfedezni, hogy Apán és Anyán kívűl nagy a világ. És félelmetes. Gondoljon bele. Ott van ő egész nap, picike, fekszik még az orrát se tudja megvakarni, de jön Anya vagy Apa és segít. Ez rendben is van, ez természetes. De akkor hirtelen ott terem egy Valaki aki azt mondja én vagyok a Nagypapi. Na ő nem tudja, hogy most az orra viszket és csak ölelgetne. Szóval szerintem elég félelmetes lehet nekik. Mond meg neki, hogy ez életkori sajátosság lehet, mert több baba is ezt csinálja. És azt is mond meg neki, hogy ez csitulni fog és (remélem!!!) kinövik. Amíg kissebbek voltak szinte mindig a kiságyban voltak és olyankor fordítva tettem le őket, hogy különbséget tegyenek éjjel és nappal között(ahol éjjel a láb volt, ott a fej). De mióta már jobban érdeklődnek leraktam őket a földre egy jó nagy vattapaplanra(szigetelés) és egymás mellett vannak. Nem közvetlenül, de látják egymást. Mostanában kezdenek örülni a másiknak. A múltkor a két gyereket egymással szembe tartottuk és a Dorina megfogta a Livi arcát. Ujjabban a fölé hajoló arcot megsimizi. És így fogta a Hugi arcát aztán nevetve odadölt (tudatosan csinálja néha). Hát nagyon megható volt. Néha rakd őket egymás mellé, hogy majd később is felismerjék egymást. Nem kell kézközelbe csak, hogy hallják lássák egymást. Nekünk a "Kicsi" szokta úgy püfölni a "Nagyobbat", hogy az sírvva fakad.
Symbaba kocsink van ikres, na meg két db egyes ABC design és hozzá ikerkapocs. Merthogy az ikressel a 8 emeletről nem tok egyedül sehova se menni. A két egyessel igen. (egy kocsi, benne egy gyerek, másik kenguruba, másik kocsi húz, le, maradék gyerek kocsiba, ikerkapoccsal össze.
) Mókás!
Bmo, gartula a KICSI fiadhoz. Jól megnőtt!!!
Komolyan mondom tök gáz ez a világ. Úgyértem annyit hangoztatják mindenhol, hogy menniyre jó az anyatej. Ez valóban így is van a természet tudja mit miért csinál. Csak arra nem gondolnak, hogy vannak anyukák akik nem passzióból nem szoptatnak. Hanem mert nincs mit adni a picinek. Régen beidegződhetett, hogy az a nő aki nem szoptat félti a mellét. Lehet, hogy vannak ilyenek, de gyanítom azok modellek, színésznők tehát olyanok akik a külsejükkel dolgoznak. Csakhogy ezzel meg vagyok pl én is bélyegezve és én pedig nem is féltem a formámat (már nincs mit
) és nagyon szerettem volna szoptatni. Olyan mintha szégyen lenne, ha nem szoptatsz. Megyek az utcán a lányokkal és ha megállnak megnézni őket(elég gyakran) mindneki megkérdezi, hogy szopnak- e még. Mondom, hogy már nem és nem is volt sok, erre azt mondják, hogy nem baj az én fiam/lányom se sokáig. És mégis mindenki megkérdezi és sajnálja. Hát én is sajnálom, szerintem nálam jobban senki (a többi anyát kivéve). Igen tényleg gáz, hogy nem szoptak de ha így is egészségesek és boldogok lesznek akkor kit érdekel? Én is tápos voltam és semmi komolyabb betegségem nem volt. Viszont haragszom azokra az emberekre (az én környezetembe is van ilyen) akik lekiismeretfurdalást okoznak emiatt. Amúgy is stresszes a gyereknevelés, még ez is. Bocsi, csak mindig kibukok ha van egy jó anya mint te is és azt hallom, hogy amiatt van lelkiismeret furdalása amiről nem tehet. Ez nem akarat kérdése (most azokról beszélek akik akarnak szoptatni). Rossz anyának érezni magad mert a Sors nem adott elég tejet? Hát nem! Ezek a kölykök szépen fejlődnek, boldognak látszanak és jó a kapcsolatom velük. Néha rossz, mert félek, hogy kimaradtak valamiből. Na ilyenkor szoktam jól összecsókolgatni a pocijukat és megölelgetni őket (ezt amúgy is sokszor, mert imádják). Ne legyen ezért lelkifurdalásod. A serdülőkorban ugyis mi leszünk a rossz anyák és nem azért mert nem szoptattunk. Ne érezd magad rosszul szoptatós anyukák között. Nem vagy rosszab anya és ne hagyd, hogy sajnáljanak. Mindent megtettél a szopiért de nem ment. Csak gondolj arra, hogy ugye az anyatejben minden megvan. Mégis kell mellé szedni K vitamint, a Tápszer mellé meg nem. És én bízom a technikában, hogy úgy tették össze ezeket a tápszereket, hogy a legjobban hasonlítson az anyatejre és jó legyen a babának. Nem is volt velük semmi gondunk. (Mondjuk egy ideig a koraszülötteknek valót kaptuk mert az nagyon könnyen lebomlik és nem terhelte meg a pocijukat.) Az oviba szoktatás meg a szopis és a tápos gyerekenek is egy hét ovi, egy hét betegség(szerencsések kivéve!) Ha valaki el akar keseríteni vagy lelkiismeretfurdalást akar okozni, simán tereld el a témát. Ne hagyd. Aztán meg nézz a gyerekeidre akik elégedettek.
Bocsika, hogy ilyen fellengzős és hosszú voltam. De most még pörgök.