Sziasztok!
A duzzogásnak vége!
Szent a béke, csak pont a szülinap lett elszúrva.
Az egész család készült, hogy Balát este együtt köszöntjük fel. Öcsémet nem "engedtük" el bulizni a haverokkal, Nagyapó sietett haza, hogy időben köszöntsük az uncsit. Anyuval egész nap a tortákat bütykörésztük, amikor csak lehetett (amikor Bala aludt). Apának is sütöttem egy tortát, mint egy éves apucinak, s egy kicsit előre, de készültem az Õ szülinapi ajándékjával is (jún.1. 30 éves), mert egy zalakarosi kényeztető hosszú hétvégét kap tőlem a kerek szülinapra. De mivel a szülinap elseje, az ajándékutalvány pedig 2-5-ig szól, így jól jött, hogy BAla szülinapján előre fel tudom köszönteni, hogy a szabiját el tudja intézni. Szóval az ajándékutalványt szépen becsomagoltam, a torták készen, mindenki itthon, csak Apa nem. Pedig elötte való nap megbeszéltük, hogy a lehetőségekhez képest előbb jön, kb. 7 körül. Csak hogy a munkája úgy adódott, hogy mire mindennel végzett, 22:30 lett mire hazaért. Persze Balázs addigra tiszta nyügi lett. Nem is csoda. Így mire Apa beesett, Bala már aludt. Nem is lett volna semmi gond, ha Apa hazaszól, hogy " Cica! Nem fog összejönni a korai hazamenetel, csúsztassuk el a köszöntést szombat reggelre." De tíz évi ismerettségünk alatt nem tudtam ránevelni arra, hogy ha ilyen adódik vegye kezébe a telefont, s szóljon haza. Így viszont mire hazaért, bennem felment a pumpa. Igaz, nekem is volt egy kis saram benne, mert 8-kor beszéltünk msn-en, s én már akkor pipa voltam, hogy hol van, s azt írtam neki, hogy Bala már le van fektetve, s alszik. Én ezt "poénnak" szántam, Apa viszont komolyan vette, így mondván, hogy már úgy is mindegy, dolgozik tovább. Így lett a részéről 22:30, ami lehetett volna 21:00 is, ha én nem nyögöm be a poénomat.
Persze az ajándékutalvány átadásától is el ment a kedvem aznap este, pedig már lassan egy hónapja meg van, s ezt a pillanatot már toporogva vártam, hogy mit fog hozzá szólni.
Hát szóval ez volt a duzzogás tárgya. Akkor nagyon rosszul esett, de másnap átbeszéltük, s beláttuk, hogy mind a ketten hibáztunk valahol a dologban. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy így tíz év után ezzel az esettel megtanulta volna, hogy egy telefon, s el van intézve a dolog.Valahogy így van beprogramozva. Lehet, hoyg át kellene programoznom?
Mindenesetre nehéz lesz, mert elég kemény a kobakja.
Puszi nektek, majd még jövök képekkel: Timi