Sziasztok!
Most értünk haza.
Anikó,
igen, én szedtem Marvelont.
Szerintem cicinövezstés szempontjából a Closti és a Bromo volt nálam a nyerő.
A családban csak a nagyiknak volt nagy mellük. Most vagy rájuk hasonlítok vagy jó hatással volt a nőiességemre a gyogyikombi. De ezt én még nagyon a lombikok elött szedtem. Akkor még szó sem volt lombikról vagy ehhez hasonlókról.
Akkor nőtt vagy két számot és azóta is MARADT!!
Úgy szoktam nézni, hogy van-e ilyen téren változás, hogy
hány tenyeremben fér el. Akkoriban egy mellem elfért a két tenyeremben. Ma már három is lassan kevés lesz.
Baba,
az írásvetítőt nem probáljátok ki? Még az is egy megoldás lehet. Átalakítós műsorban a Spek...on ilyen megoldással alakítottak ki egy fiúnak "hoki-szobát". Ezzel a technikával rajzolták fel a hokiköröket.
Mondjuk a projectoros megoldás jobb lehet. Az írásvetítőfóliára még neked kell felrazolni a mintát.
Még egy ötlet, de nem tudom mennyire lehet jó. Most jutott csak eszembe. Másolópapírral átkopizni a falra a mintát. Felragasztod a lapot alatta a másolópapírral a falra és akkor még el sem mozdul.
Mango,
cisztám nekem is volt, de olyan jó hat évvel ezelött. Nekem akkor vette észre a doki amikor már zölddiónyi nagyságú volt.
Nem volt UHja.
Nem csinált vele semmit. Megvárta míg magától kipukkad. Kipukkadt.
Menetm éppen fel anyósékhoz és egyszer csak elzsibbadt a lábam és fájdogált az alhasam. Gondolom, hogy ekkor pukkadhatott ki. Azóta semmi. Kopp-kopp-kopp.
Fanny,
arra nem gondoltál, hogy van valami olyan terhed ami lelkileg nyomja a hátadon a keresztet?
Sokszor lehet ilyet hallani, hogy megoldódik a probléma és elmúlnak a fájdalmak.
Szerintem át kellene gondolnod, hogy van-e olyan lelki teher amit még nem oldottál meg, nem beszéltél ki vagy éppen csak te tudsz róla. Ha teheted, akkor gondold végig és ha úgy gondolod, hogy el kell mondanod vkinek, akkor azt tedd meg.
Persze, ha nem olyan dolog ami jobb, ha nem lát napvilágot.
Nekem volt egy olyan szörnyű kéthetem régebben, hogy azt soha nem kívánom vissza. Mi mindent megbeszélünk a párommal. Szinte nincs titkunk egymással szemben. De semmi, tényleg.
Na ez volt a kiváltó ok.
Akkoriban már szerettünk volna babát. Volt egy srác akivel együtt jártam egy tanfolyamra. (23an voltunk, én egyedül lány) Jóban voltunk, hisz egy részlegről mentünk. A családdal kapcsolatos dolgokat megbeszéltük és egy idő után úgy érezte, hogy zöld jelzést kapott tőlem továbblépni.
Az ember elgondolkodik az ilyesmin, de a tettek mezeje számomra nagyon távoli volt.
Piros jelzéssel.
Szerettem a párom akkor is, most is.
Biztos a hiúságom egy kicsit felülkerekedett.
Hiányzott az udvarlás, meg az ilyenek. Nemvoltam hozzászokva ahhoz, hogy hosszabb idelye nem volt más a csak a párom.
Csak ő (Zsoltim) 'legyeskedett" körülöttem. Fura, terhes és állandó volt egyszerre ez.
Addig jutott a dolog, hogy egy óvatlan pillanatban a srác a fenekemet megfogta
és ekkor tértem észhez és homályosítottam fel őt is, hogy eddig és ne tovább.
Zsoltim csak annyit vett észre rajtam, hogy zavart voltam és másmilyen mint addig. Kéthétig bírtam, hogy ne mondja el neki és ne lásson napvilágot az én "félrelépésem?". Mikor elmondtam, mint akit felszabadítottak.
Igaz utána lépten nyomon kérdezte Zsolti, hogy ő az?, ha jött velünk szemben egy fiú a cégen velül. (Egy nagy cég területén belül dolgozunk mind a ketten Zsoltival, de más cégnél.) Jó pár hétig hallgathattam a dolgot, de onnantól soha nem titkoltam el semmit.
Ami persze néha nem jó, mert így nincsenek titkai az embernek.
Persze az is nagyon rossz néha, hogy már szinte genetkiailag bennem lesz, hogy mindent baromi őszintén elmondok neki.
Pedig vmit biztos nem kellene.
De lehet, hogy az én ballépésemnek ez az ára és ezt a 'terhet" kell cipelnem.
?
Amúgy tegnap, mint a Niagara mejött.
Egész gyerekökölnyi méretekben.
Gondolom ez egy kisebb 'vetélés". Hiszen ETkor volt 13as a nyálkahártyám. Annak azért örülök, hogy mára már csak nagyon az utózöngéje maradt. Ezekszerint 3 nap alatt lehet, hogy lecseng a mensim.
Nekem soha nem volt olyan, hogy eláztam volna és kétóránkét cserélnem kellett a betétet. Most volt.
Mindezt persze Pestről Esztergom felé menet. Még jó, hogy Dömösön meg kellett állnunk. A páromra meg a frászt hoztam mikor kiabálva a WCről szóltam neki, hogy hozza a táskámat a váltóruhámmal. Azt nem tudom, hogy miért tettem be még egy adag ruhát. Biztos a női megérzés!
Szegény kénytelen volt segíteni nekem és tartani bennem a lelket.
Ma már jobban vagyok, de még sokszor jut eszembe a tegnapi nap.
De csak előre próálok tekinteni, hisz visszahozni úgysem tudunk semmit ami elmúlt.
Nem ezért szeretnék két vagy több gyermeket. Hanem azért, mert szerintem úgy tapasztalja meg igazán az életetet és így tanulhatja meg azt, hogy 'mi az enyém és mi az övé", meg ilyeneket. Meg nem tudom milyen egykének lenni, de nem ezt szeretném a gyerekemnek sem.
Anikó
