Már nem is tudom mit higgyek. Ez már nem lehet véletlen. Szerintem pikkel rám ez a babanet. Már megint újra kellett regisztrálnom.
Lassan több felhasználónéven leszek fenn, mint Bumpy barátnénk.
És íme a két órával ezelőtt megírt (azóta kínlódok a belépéssel, de most már csakazértis!) üzim:
Sziasztok,
Hát jó régen voltam (miért kezdődik nekem minden üzim így?
)visszaolvasni sem tudtam még teljesen.
Ilba,
gondolkoztam, hogy milyen okossággal tudnék segíteni a hozzátápival kapcsolatban, de sajna egy sem jutott eszembe.
Talán az állag sem jön be neki, hogy pépes és nem folyékony? Vagy a gyümileveket sem csípi? Szerintem hagyd egy kicsit, nem baj ha csak pár kanál, idővel majd hozzászokik.
Képzelem milyen rossz érzés lehet azért, nekünk mindenki iszonyat rossz evő volt a családban, utánam szaladgált az udvaron a nagymamám szegény, a katonákkal. Aztán rendre beszámolt a szüleimnek, hogy hány szem szőlőt ill. szál ropit ettem meg. Mindenesetre azt egy nagyon kedves dokibácsi mondta, hogy a gyerek nem fogja éhenhalatni magát, úgyhogy fel a fejjel!
Mamacka,
Mindig megcsodálom a képeiteket. Mennyi minden múlik a beállításon és a fényeken. Nagyon édi Áron baba, milyen nagyfiú már.
Mancs,
Asszem még nem is írtam, hogy nagyon tetszett a szüléstörténeted. A beszólásokon jókat rötyögtem, Petike érkezését meg megkönnyeztem. Köszi!
Ja, és jó ez az évődés. Ilyet mi is szoktunk a párommal, csak sajna ő nem ír a babanetre.
Sasha,
Csatlakozom Tücsökmamihoz, szerintem is a kakaó a ludas. Próbáld meg elhagyni, lehet hogy csak elveszi Gabi amúgy sem túl hatalmas étvágyát.
Vuka, Natasa,
Hatalmasak már a lányok, jól ki is gömbölyödtek a drágák, gyönyörűek mind a ketten.
Gabuska,
Gratula Livinek a lépegetésért, ezt már Bogi is csinálja, esik is néha hatalmasakat. Leülni még csak egyszer sikerült neki, egyébként, mint a zsák. (Timi, ismerős?
)
Timi,
Nálunk a Vikiéknél ötödikben már nem volt Anyák Napja. Csak néztem nagyokat. Biztos a tanárnőtől függ.
Szóval nálunk annyi az újság, hogy kibújt az első fogacskánk + úgy néz ki jön a tesó. Nem mondom, hogy először nem rezeltünk be rendesen, de most már nagyon örülünk. Jó kicsi lesz a korkülönbség, 15 hónap. A Viki igazi kamasz módjára reagálta le. Mélységes megvetésének adott hangot, elsírta magát, aztán rohant felhívni a barátnőjét. De túl az első megrázkódtatáson, most már ő is boldog.
Egyenlőre nem túl gyötrelmes, de állandóan aludnék és émelygek is, Bogeszt viszont ez kevéssé érdekli. Hát így vagyunk.
Puszi mindenkinek!