Sziasztok,
Már jó régen nem voltam, de azért olvaslak ám Benneteket, csak írni már nem marad időm meg energiám.
Voltunk érettségi talin, a Zsófi előző délután beteg lett, mert mikor, ha nem ilyenkor, de számítottam is valami ilyesmire.
Elmentünk azért, csak a program változott: játszóterezés, séta, barátnő- és nagyilátogatás helyett betegápolás és dvdzés a szállodában. Másnap reggel meg irány haza. A párom előtt meg le a kalappal, szuperül elboldogult a három csajjal, arra is ő biztatott, hogy menjünk el, én nem akartam így. Bogi is igazán jól viselkedett, apa egyedül elaltatta és hajnalig húzta, közben én hitetlenkedve fél óránként rohangáltam fel az étteremből, mert odalenn nem volt rendesen térerő és hallgatóztam az ajtónál, a végén már azt hittem, teljesen hangszigetelt, azért nem hallom soha az ordítását. Meg folyton azt vártam, hogy az Imi megjelenik pizsamában, szemrehányó arccal az étteremajtóban, karján az ordító gyerekkel.
A jó alvóka persze csak erre az éjre szólt, napok óta óránként kel éjszaka, már alig látunk a fáradtságtól.
Ha csak kétszer-háromszor ébred, körbetáncoljuk vele a szobát.
Amúgy nagyon kis ügyes már, mászik és az előbb felállt a kiságyban. Mondjuk erre a rendkívüli felháborodás késztette, amiért arra a felettébb gonosz tettre vetemedtem, hogy lerakjam aludni. Úgyhogy lehet, ez nem is ér.
Köszönjük a köszöntéseket, mi is boldog szülinapot kívánunk Zsófikának és a féléves Beninek!
Mamacka,
Nagyon jók a képeitek még mindig. Édes ez a kis szöszke fiú.
Gabuska,
Szupi az etetőszék. És milyen nagylányosan üldögél benne Livicsek.
Bogesz már az összes ülőalkalmatosságtól üvölt, már a fürcsis ülőkét is kipróbáltuk, feltettük az asztalra, de abba meg annyira tekereg, hogy nem találom el a száját. Lassan mi is megyünk széknézőbe, ez a fajta nekem is tetszik.
Ja és nagyon örülök, hogy megszűntek a bukások nálatok!
Már nálunk sem volt egy jó ideje. Végre kinőtték a lurkók.
Ilba,
A depis időszak biztos elmúlik, ezek általában jönnek és mennek maguktól.
Az almát Bogesz sem állhatja, elég kevés gyümölcsöt tudok belediktálni, folyton fintorog tőlük. Talán majd, ha nagyobb lesz. Ha nem szereti Beni, próbáld a főzit, annak biztos nagyobb sikere lesz.
Mancs,
Elküldenéd nekem is a szüléstörténeted? gyenge.judit kukac gmail.com
Petike tiszta Te vagy, nagyon édes.
Bubek,
Büszke lehetsz a kis izompacsirtádra, tényleg mászik már? Mondjuk, aki így sörözik, attól nem csoda...
Coolasa,
Noémid annyira drága, kis pici, törékeny baba. És szerintem is Rád hasonlít.
Tücsimami,
Hogy van a kis füli barátunk?
Még mindig utálja a tornáztatást? Meddig kell hordani?
Timi,
Szuper a fülbevaló és a szandi, pont amilyen egy ilyen nagy csajszinak kell.
Nálunk most kezdődik a mászós, felállós korszak. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy megússzuk buksibetörés és számos komolyabb sérülés nélkül. Nektek hogy sikerült?
Habu,
300 napnál nem régebbi kell. Ezt veszik a terhesség idejének és ugye aki ebben az időben a törvényes hitves volt, az a vélelmezett apa.
A taliból még továbbra is kimaradunk, de most már eljutottam odáig, hogy nagyon komolyan kacérkodom a gondolattal, hogy elkezdem a bejárkálást, először csak Bp. legszélére. Nemcsak a forgalommal van azonban gondom, hanem a parkolással is, félő, hogy ha nem találok parkolóhelyet, azzal a lendülettel, amivel bementem, haza is gyüvök.
Most mennem kell, mert fürcsi van, mindenkinek nagy pusza, akinek nem írtam külön.