Szia Zsani!
Itt vagy még?!
Jaj, ilyen sürgõs kérdés, én meg nem is jövök! Egyetlen mentségem, hogy PiciLaci beteg volt, ezért alig-alig volt idõm bármire is. Egyébként meg naná, hogy elhiszik neked a csütörtököt, ki tudhatná nálad jobban?! Én is megmondtam a 16 hetes UH elõtt, hogy kisfiú lakik a pocakomban, és lõn...
A különszobához tartozik egy pici külön fürdõszoba, nem túl extra, de legalább senki nem zavar meg az intim tevékenységek közepette. Jellemzõ, hogy amikor beköltöztem, másnap reggelre sikerült a kakilás is, pedig már ígérgették a hashajtót. Bocs a témáért, de ilyen oldalai is vannak a világ legcsodálatosabb élményének!
Azután van TV, egy-két adót fog nagy sisteregve, de úgyis a kisbabáját nézegeti ott az ember, nem a delejíziót.
Ami jó, az hogy van hûtõszekrény is, lehet hova tenni a sok kaját, amit a látogatók behoznak. Hozzanak is, mert a kórházi koszton nem lehet megélni se, nemhogy szoptatni.
Aztán van egy ágy neked, két fotel a látogatóknak, két kisasztal, az egyik egy hagyományos dohányzó-asztal, a másik olyan ágy fölé húzhatós, kis fiókos szekrénykével az alján. A különszobában van pelenkázó is, és mellette egy ronda, mély, fémmel borított nemistudommi, talán babakádnak szánták, mert kézmosónak irdatlanul nagy, de babát se tennék bele, meg nem is mi fürdettük õket még a kórházban. Arra jó volt, hogy kezet lehetett mosni ott rögtön a pelenkázáskor. Ja, és van egy kis szekrény is, hogy ki lehessen pakolni a táskából. Kb. ennyi, más nem jut eszembe.
Szurkolok nektek, és feltétlenül adj hírt magatokról, ha megszületik a Picikéd!
Írd fel a jelszókat a férjednek! Ide meg írhat jelszó nélkül is!
BMárti