Mielőtt megismerkedtünk nekem már 3 éve nem volt kapcsolatom, mert célirányosan az igazit, életem párját kerestem és olyan kapcsolatokba nem ugrottam bele amiről már előre tudtam: nincs jövője.
A férjem pár hónapja volt túl egy szakításon, 8 évig élt együtt egy szörnyű növel, sose akarta feleségül venni csak a megszokás nagy úr. Végülis 2003 októberében szakítottak.
2004 Március 15.-én ismerkedtünk meg. Az első találozásunk egy belvárosi pici kis francia étteremben történt (azóta sajnos már bezárt
), szerelem volt első látásra. Éjfélig beszélgettünk, aztán miután hazamentünk, egész éjjel sms-eztünk. Onnantól fogva minden nap találoztunk.
2 hét múlva 2004. Április 2.-án összeköltöztünk, odaköltöztem hozzá. Elég gyors volt, de mindketten tudtuk, hogy megtaláltuk az igazit.
2005. szeptember 15.-én a fél éves évfordulónkon megkérte a kezem egy köves szoliter gyűrűvel. Valahol vártam már rá, de, hogy ilyen hamar az nagyon meglepett.
Utána elutaztunk 2 hétre külföldre nyaralni, és ott vettük meg a karikagyűrűket.
Mikor hazajöttünk a nyaralásból elkezdtük szervezni az esküvőt, decemberben már le volt foglalva a helyszín.
Csupán csak a jó időre várás miatt húztuk el tavaszig, így 2005 április 16.-án házasodtunk össze. Olyan volt, mint a mesében. Szikrázó napsütés, 28 fok meleg, gyönyörű helyszín, gyönyörű dekoráció, finom menüsor, megható szertartás, szép ruha és 140 meghívott vendég.
Megbeszéltünk, hogy az esküvő után még 1 évig csak kettesben leszünk, mert ha baba lesz akkor ezek a gondtalan szerelmes utazgatós évek soha nem jönnek vissza.
1 hónapja volt az 1 éves házassági évfordulónk és mostmár minden erőnkkel a babára koncentrálunk.
Nem bántuk meg, hogy kihagytuk ezt az 1 évet, mert rengeteg nagyon szép élménnyel lettünk gazdagabbak, sokat utaztunk, berendezük a házunkat, sok közös programunk volt.
Most már csak a baba hiányzik... két gyereket szeretnénk, a másodikat akkor kezdenénk el amikor az első betölti az 1. születésnapját.
Remélem jövő ilyenkor ha még nem is lesz meg, de már a pocakomban lesz az első pici.