Sziasztok!!!
Hazajöttünk! Illetve már ez a 2. napunk, de az első éjszaka nagyon húzós volt. Bezzeg a kórházban egy kis tündér volt a kiscsaj, első este meg annyira sírt szegény, hogy nem tudtunk rajta semmivel segíteni. De most már sokkal jobb, este nem volt hiszti
Két óránként eszik, kicsit sárga (bár volt 1 napot kék fény alatt), meg hasfájós, jól szopizik (talán túl jól is, kis mohó, az apjától örökölte
) de büfizni nem szokott... Pedig próbálkozunk!
Na a szüléstörténet:
A fórumról az elejét már tudjátok De az emlékek frissítése végett:
Péntek hajnali 3-tól nem aludtam, fájt a pocakom, a hátam, de gondoltam hogy megint jóslózunk csak... Délelőtt ugyanezek, időt nem mértem, úgyis mentek a dokihoz 1 órára, meg aztán nem is gondoltam volna hogy aznap már a kórházban leszek.
Megvizsgált a dokim, azt mondta nem húzom sokáig, C1111-em van, szerinte néhány nap max. Örültem a hírnek, de nem nagyon akartam elhinni, hiszen sokan vannak akiknek már ilyesmi eredményekkel rohangálnak hetekig. Aztán vizsgálat után egyre jobban fájt, de egy ideig még betudtam a kézi vizsgálatnak. Aztán egyre jobban és jobban fájt, és már éreztem hogy ebből lehet akármi is. Rendszertelenek voltak, 3 és 5 perc között jöttek, viszont egy fájás átlag 1 percig kitartott. Alul szúrkálást éreztem, de magzatvízzel és konkrét egész dugóval nem találkoztam, barnás folyásom azért volt, de nem vészes. A férjem hazajött este, addigra már erősen gondolkodtam hogy bemegyünk a kórházba, legalább egy NST-re... Fél 10-kor bent voltunk, vizsgálat alapján továbbra is 1111... Akkor azt gondoltam, hogy ha ez csak jósló, és a szülésnél rosszabb lesz, akkor bizony nem szülök, mert ez igen-igen fájt... NST jó lett, fél órán belül tágultam 2 ujjnyira, úgyhogy közölték, hogy bizony szülünk Na, értesíteni a családot, folyósón sétálgattunk, vártuk a szülésznőt... Kb. fél 12 körül előkészítettek (a beöntés nem volt gáz), és mentünk a vajúdóba. Először álltam és támaszkodtam egy magas asztalon, egyébként ez nekem nagyon bejött, jól tágultam tőle, csak a végére már a lábam nem nagyon tartott meg A burok viszont ép volt, ezért meg kellett várnunk a 3 ujjnyit, akkor repesztették meg. 3 ujjnyinál telefon a dokinak, mire beért 4 ujjnyi voltam, megrepesztette a burkot. Innentől tényleg begyorsultak az események, viszont én már egyre jobban fáradtam... Egész napi jóslók kivették az erőmet, és én a szülőcsatornás részt elég nehéznek éltem meg. Időérzékem nem volt, de az fájt a legjobban, amíg a buksija elindult lefelé a szülőcsatornán. Mint utóbb kiderült azért is fájt ez jobban, mert elég feszes a gátam, ami egyébként jó dolog (házasélet
) viszont szülésnél annyira nem vidám. Voltam labdán (nem jött be), szülőszéken (ez kafa volt), álltam is. Ennél a résznél lassan haladtak az események, de szerencsémre, mert ha gyorsan "kirepült" volna Kannus, akkor rendesen repedtem volna... Amikor úgy látta a szülésznő hogy eléggé lent van a buksi, akkor felfektettek. Várnom kellett az ingert, de nálam nem egymás után következtek a fájások mint másoknál. De itt is a gátam lehetett a ludas... Ha jól emlékszem 4 fájás alatt sikerült kinyomni a buksit, és utána már kicsusszant a babócánk! 4 óra 17 perc volt!
Végig nagyon jó volt a szívhangja, nem volt céklalila, nem deformálódott el a feje. Amikor a pocakomra tették, akkor abbbahagyta a sírást és nagyon figyelt. Hihetetlen érzés volt!!! A férjem egyébként végig mellettem volt, rengeteget segített! A kitolásnál teljes extázisban volt, mondta hogy milyen ügyesen csinálom. Mindent látott! És nagy élményként élte meg az egészet.
Aztán elvitték Annát, 3400 g 49 cm. Apgar: 10/10. Engem elláttak, volt gátmetszés, úgyhogy varrtak is (felszívódóval).
Mindent összevetve: simán szülnék még egy tucat gyereket is!
Szülés után egyátalán nem éreztem magam fáradtnak. Viszont csak segítséggel tudtam elmenni zuhanyozni és WC-re, a vérveszteség miatt nem bírtam állni.
Aztán csak figyeltük egymást Annával, nem aludt el 3 órán keresztül. Sírni sem sírt, csak figyelt. Szopi ment, bőven volt előtejem.
Aztán másnap már nem volt elég az előtej, így volt hiszti és ökölrágás, meg a tehetetlenség, hogy szegénynek nem tudok enni adni. Vödörszámra ittam a Laktoherbet, homeos gyogyót is szedtem, aminek meg is lett az eredménye Másnapra tejbelövellés. Hát a szopi tényleg nem egyszerű, egész nap fejni próbáltam, és hát görögdinnye méretű lett a cickóm, a tejcsatoránk bedurrantak, alig bírtam megfogni.... A szopis melltartóm nem jött rám... Szóval sok meló volt, ideges is voltam, nem aludtam sokat, és ki is borultam egy kicsit. De szerencsére most már minden okés, rengeteg tejem van, óránként kell melltartóbetét cserélnem. Üldöztem a nővéreket, hogy segítsenek a fejésben, jó-e a szopis technikám, stb. Nagyon segítőkészek voltak, így szerencsére hamar megtanultunk mindent.
Csak jó élményeim vannak a kórházzal kapcsolatban, úgyhogy ne higgyetek a rémhíreknek!
És: Miski Timi egy tündér!!! Nagyon sokat segített a szülésnél, ha ő nincs akkor tuti nem lett volna ekkora élmény a szülés, és szerintem ilyen gyors sem.
A Papp Zsolt doktor úr is nagyon profi, róla is hasonló jó a véleményem. De a legjobb az volt, amikor azt mondta: na, még két fájás, aztán meglesz a baba!!!
Képek:
http://www.kep.tar.hu/bogdanyt/50267415?o=0#2 Puszi Nektek, köszönjük mindenkinek a gratulációkat!!! Tündinek meg az informálást
Eszti+Kannus
0+6